Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-05 / 23. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 december 5. Daloljunk«-muzsikáljunk AZÉRT, HOGY ÉN SZEGÉNY VAGYOK . . . Azért, hogy én szegény vagyok, Hat fekete lovon járok; Hat fekete lovam karcsú, Magam vagyok barna fattyú. Azért, hogy én szegény vagyok, Hat fekete lovon járok; Hat fekete meg egy deres, Csak te, rózsám, engem szeress. Irigylik a bajuszomat Az én kedves jószágomat; Felpödöritem a végit, Úgy megyek az utcán végig!--------3:- 9-.---------AZT MONDJA KEND . . . Azt mondja kend, hogy megver, Hogy a guzsaly csak hever. Hát kend ugyan mit csinál? Kertbe néha kisétál. Mit verekszik kend mindég, • Tudja az egész alvég, , Mondtam, hogy nem szeretem, Minek vett el kend engem? Csak egy rása szoknyába Nem mehetek a bálba. Adja el kend a tinót, Vegyünk rajta viganót. Azt mondja kend, nem bánja, Hogy a pénzét kihányja, Vészén nekem nem egyszer Vásárfiát a mester. Csak rá vesztek még egy szót: Ha nem vesz kend viganót, Úgy elmegyek a háztól, Meg nem lel kend falustól. AZT MONDJÁK: NEM ADNAK . . . Azt mondják: nem adnak Engem galambomnak, Hanem inkább másnak, Annak a hat ökrös Fekete gubásnak. Pedig az én rózsám, Ha szelíden néz rám, Vagy ha csókot hint rám, Tizenkét ökörért Csakugyan nem adnám. Megkínál csókjával, Piros szamócával, Melyet az ujjával Csipegetett, midőn Künn volt a nyájával. ígérte, hogy mához 3£ét hétre gyűrűt hoz, Azután oltárhoz Térdepelend velem S elviszen magához. Édes anyám, kérem, Ne hütse meg vérem, Hiszen azt ígérem, Hogy én a rózsámmal, Holtomig beérem. ANYAGI HELYZET — Szokott ön kártyázni? — .Nem. — Hát lóversenyezni? — Azt sem. — Iszik, vagy dohányzik? — Egyiket sem./ — Akkor talán mulatóhelyekre jár? — Soha életemben!... Miért? — Remélem, akkor tán van olyan anyagi helyzetben, hogy kölcsönözhet nekem egy pár dollárt.--------------------------ENNEK NEM ÉRDEMES Fát vágott a cigány az egyik háznál,, utána behívják és egy nagy tál levest adnak elébe. A cigány mohón kezdi kanalazni, mire a gazda megkérdi tőle: — Hát te nem is imádkozol evés előtt? — Tálán bizony ennek á kis báblevesnek? — kérdi elégedetlenül a cigány. ,--------------------------BÚCSÚZTATÁS Az egyszeri kántor a falu elhunyt marhapásztorát a következő ékes rigmusokkal búcsúztatta el: Búcsúztatlak téged el a fűtől, fától, Embertársaidtól és a kis fiadtól. Az egész leány- és a legényhadtól, S végre a nagyszarvu falubikájától. Egy vizbefullt ember koporsójánál pedig ekkép zengedezett: Nincs mit csodálkozni, ej noliát a kender — Áztató tóba is beléfull az ember. GYEREKSZÁJ — Hány éves vagy Tibiké — kérdi a tanitónéni az iskolába a gyereket. — Nem tudom, tanitónéni kérem, mert még nagyon kicsi voltam, mikor születtem. OKOS INAS Sóért meg paprikáért küldték el egyszer a régebbi világban az inasgyereket, de csak egy tányárt adtak hozzá, megmagyarázták neki, hogy az egyik felébe tegye a sót, a másikba a paprikát. — Egy garas ára sót kérek, — mondja a szatócsnak és beleméreti a tányérba. — No meg egy garas ára paprikát is! — Hát azt hova tegyük? — kérdi a szatócs. — Hát ide a másik felére! s azzal megfordítja a tányért s a fenekére méreti a paprikát. A só természetesen földré hullott. Hazamegy és átadja a fölforditott tányéron a paprikát. \ — Hát a sót hová méretted? — kérdi tőle majszterné aszszony. — Azt meg emide — mondja a gyerek s azzal visszafordítja a tányért. Most meg a piprika is a földre hullt. Jó ÁLLÁS — Na, szomszédasszony van már állása a férjének? — Van bizony! Nagyszerű, biztos, - kényelmes állás. — Igen? ... Hol? — A cirkuszban. Nincs semmi dolga, csak háromszor naponta kimegy a porondra és be kell dugnia fejét az oroszlán szájába. Különben egész nap szabad. Orvosság kell magas láznál és “KIS DONGÓ” magyar háznál! A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. KI VAGY... A gulyásbojtár házasodni akar s ecélból elmegy a paphoz. — Tudod-e fiam, az Urimádságát? — kérdi tőle a lelkész. — Nem tudom. — Megtanitlak rá édes fiain, mond utánam: “Miatyánk”. — Miatyánk. — “Ki vagy” ... — Keserű Gabi István, szolgálatára főtisztelendő urnák, — mondja a legény készségesen. ÍGÉRET Józsikát mamája át küldte a szomszédba lakó rokonához, és küldött neki süteményt két tálon. Az egyik értékes porcellán tál volt, mig a másik közönséges cserép. A gyerek ugrándozás közben elejtette a drága porcellán tálat. Mikor hazament, anyja elővette a gyereket és kezdte püfölni, Mire a gyerek igy könyörgött: — Jajajaj, édes anyukám... ne tessék bántani . . . máskor inkább az olcsóbb tálat töröm el!... BOZSE MARI LIBA JA. Fe-her al • só i t T- r--------• 4 — szok-nyá jp * ■ -- j<*' ' #....* V -----, -m szok-nyá - ja. (
