Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-05 / 23. szám
1960 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLL. Kié lesz a Füzfa-fo “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasc kát. (Folytatás.) — Right... — bólintott rá Hendry. — Szükség lesz a vallomására. Dave régi lakos a tájon és nagyon megbíznak benne az emberek. Az ilyen cinkos mindig aranyat ér. Chad bólintott. — All right. Hogy hivják az embered? — Egyenlőre nem tudom. Bob Harper néven körözték odafent Névadóban. De lehet, sőt biztos, hogy valami álnéven fog szerepelni. Nem bolond, hogy a régi nevén nevezze magát. Chad gyanakvóan csóválta a fejét. — Nem tetszik nekem, hogy olyan nagyon őszinte volt hozzád az a pasas. — Miért? — Na hallod? Az ember nem dicsekszik el a saját körözőlevelével. Arról nem is beszélve, hogy az olyasmit nem szoktuk magunknál hordani. Te talán magadnál hordtad valaha a körözvényeidet? — Nem. Még a falról is levakartam inkább. Hendry ingerülten csattant fel. — Számunkra tulajdonképpen mindegy, hogy igaz-e a körözvény, vagy hamisitott. — Dehogy mindegy! — horkant fel Chad. — Hátha detektiv a pasas? • — Akár detektiv, akár nem, nekünk csak az a fontos, hogy ráterelődjön a gyanú. És ha ügyesen csináljuk, hamar felzudul ellene Ellson közvéleménye. Akkor aztán úgyszólván szabad préda a fiú. Ott teritjük le, ahol érjük. Még dicséretet is kapunk érte, hogy megszabadítottuk a környéket egy veszedelmes banditától. Chad álmosan pislogott az ágya felé. — All right, engem most nem érdekelnek a mások bajai. Talán a legközelebbi napok alatt kialakul valami okos terv bennünk. Látnunk is kell előbb azt a pasast. Nem mehetünk vaktában neki. Hendry megvetően nézett végig a Pope fivéreken. — Gondolhattam ^ volna, hogy túlságosan belétek ette magát a kispolgári nyugalom. Mondjátok egyszerűen azt, hogy nem akartok az én dol- i gomba avatkozni és ha nekem bajom van valakivel, intézzem el vele egyedül a ssját szakállamra. Chad megvonta a vállát. — Tőlem igy is i elfoghatod. Most azonban túlságosan álmos vagyok az ilyen vitákhoz. Menjetek fiuk és álmodjatok szépeket a titokzato;. idegenről, aki halálra ijesztette Hendryt. Good night, boys . 1 . Kitessékelte kéáői vendégeit és hatalmas ásítással feküdt ágyába. Hendry bosszúsan nézett a másik két Pope után, akik a farmépület másik :zárnya felé ballagtak. — Majd észbekrptok ti is, gyáva coyotok ... — mormogta a fogai közö ;t dühösen. — De attól tartok, hogy akkor már késő lesz . . . Beült a szürke Ford kocsijába és elpöfögött a síját farmja irányába, mint egy rossz látomás. III. Catherine Calson, a “Két Cé”-farm tulajdonoía az irodában ült és az üzleti könyvekkel bajlódott, amikor kopogtattak az ajtón és magas, szélesvállu, megnyerő mosolyu fiatal férfi lépett be. — Miss Calsont keresem — mondta az idegen é| amint végigsiklott pillantása a lány finomvonalu, de acélosan izmos alakján, könnyű íjiosoly csillant meg a szeme sörül. Käthe egyetlen oillantással felmérte az idegen;. Amint a nyugodt, acélszürk; szemekbe nézett, rögtön az volt az érzése, hogy ez az az embe’, akire behunyt szemmel rábízhatná a sorsát és ugyanakkor kissé elszégyelte magát önmaga előtt, mert az jutott eszébe, hogy hátha a férfi nem volna hajlandó gondoskodni lóla. — Én vagyok -- mondta halk, nyugodt hang án, mire a férfi arcán mentegítődző mosoly jelent meg. — Bocsásson meg, miss . . . Azt hittem, hogy niss Calson afféle száraz vénkisasszony Egy szerény 4 dolláros ajándékkal egész éven át örömet okoz és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli Karácsonyi vagy Újévi ajándékul a “KIS DONGÓ”-* Vegyünk részt a “CSAK EGY UJ ELŐFIZETŐT” mozgalomban! lesz, aki rövidre nyiratja a ha-1 ját, lovaglónadrágban jár, sajátkezüleg pofozza fel a cow- | boyait és ha arra kerül a sor, | két revolverrel verekszik egyszerre. Käthe egy árnyalattal pirosabb lett. — És engem kinek nézett? j — Legjobb esetben valami titkárkisasszonyfélének ... — mondta a férfi és letette a kalapját az egyik székre, miközben otthonos közvetlenséggel telepedett egy másik székre. — Kissé szokatlan, hogy ragyogó szépségű, fiatal lány farmot vezessen. Käthe arca elkomolyodott. — Először is; nem én vezetem a1 farmot, hanem John Campbell, az intézőnk. Másodszor; azért jött, hogy ezeket elmondja? Most a férfi komolyodott el. — Igaza van, miss Calson. Faragatlan tuskó vagyok, dehát ezen már aligha változtathatok. Stanley Hughes a nevem és a szomszédos birtok gazdája vagyok már csaknem negyvennyolc órája. A lány kezét nyújtotta Hughesnek. — Nagyon örülök a szerencsének. Ez tehát afféle tisztelgő látogatás, amelyet a szomszédainál tett és eközben vett sorra engem is? — Részben. Azonkívül még van valami okom arra, hogy meglátogattam. Még hozzá szigorúan üzleti. A lány kutató pillantással fürkészte Hughes férfiasán nyílt, keményvonalu arcát.’ — üzleti ajánlat? Csak nem akarja megvenni az én farmomat is, Mr. Hughes? A férfi elhárító mozdulatot tett. — Ilyen nagyratörő terveim nincsenek. De a Füzfaforrás vidéke érdekelne. A lány egy pillanatra elfelejtette, hogy rokonszenves külsejű férfivel áll szemben, ő pedig egy nem kevésbbé rokonszenves külsejű, fiatal lány. Egyszerre feltámadt benne a nyugati farmer vér, az apja és a nagyapja vére, akik körömszakadtig ragaszkodtak a megszerzett területekhez és ha kellett, vérrel védték meg, ami az övék volt. Szinte ellenségesen hideg lett a pillantása és metszővé vált a hangja. — Úgy?! ... Tehát a Füzfaforrás körüli vidék? És mit óhajt azzal, ha szabad tudnom? Hughes mosolygott. Könnyű, nyugodt mosoly volt, ami különösen vonzóvá tette az arcát, szinte az egész szoba mosolyba borult tőle. Hogyne tudhatná. Hiszen egyenesen azért jöttem ide, hogy ezt megmondjam. A leány szava hidegen csengett: — Tehát? ... Hughes tudta, hegy 'ha egy kerek milliót igér a Füzfafor-Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 rásért, akkor sem kapja meg, ezt világosan leolvashatta a lány eltökélt kifejezésü arcáról, nyugodtan, hideg, szinte konok pillantásáról. Mégis úgy szólalt meg, mintha határozott ígérete volna a tárgyalás eredményes befejezésére. — Füzfaforrás körüli vizjogok érdekelnek, Miss Calson. Számomra rendkívül fontos annak a területnek a megszerzése, mert anélkül lehetetlen a külső legelőim használata. Sehol sincs viz a környéken csak a Füzfaforrásnál. Käthe szeme harciasán csillant. — Ez kellemetlen lehet. De még mindig nem értem, mit akar tőlem? Adjam el a Füzfaforrás vizjogait? Hughes bólintott. — Ez az egyik megoldás. — Máris elvethetjük. Egyetlen talpalatnyi földet sem adok el abból, amit apáim szereztek. Mi a másik megoldás? Hughes szeme körül eltűnt a mosolygó kifejezés. — A másik az, hogy megegyezünk a viz közös használatára. Ön megengedi nekem, hogy ráhajtsam marháimat az ön területére és megitathatom őket a Fűzfa-forrásnál. Esetleg a patak egyik részén, amely közel esik az én legelőimhez. Természetesen, ezért hajlandó vagyok illő vizdijat fizetni. Ez csak elfogadható? Käthe tagadólag ingatta a fejét. — Ez még rosszabb, mint az első megoldás volt. Hogyan képzeli, hogy az én területemen csatangoljanak a csordái? Mert azt maga is nagyon jól tudja, hogy ahol egy csorda elvonul, ott jóidéig nem legelhet állat. Széttapossák és lelegelik a füvet, csülökig feltúrják a földet. És azt akarja, hogy az én földjeimen sétálgassanak keresztülkasul a maga csordái? Egészen bolondnak néz? Hughes elvörösödött. — Bocsánat, miss Calson, én tisztességes ajánlattal jöttem. Käthe bólintott. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555
