Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-05 / 23. szám
1960 december 5. ' KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Szent Miklós napja GYERMEKROVAT Karácsony előtt Ezt a napot nagyon várja minden jó gyermek. A rosszak egy kicsit'félnek is tőle, mert a Mikulás bácsi'néha virgácsot is hoz. Néha maga a huncut ördög is vele jön! Akkor van ám hadd el hadd meg jajgatás! Ahogy már emlitettük Szent Miklós püspök nagyon szerette a szegényeket. Mindig segitette őket. Még aranypénzt is osztott szét köztük, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak. Az ő névnapja Szent Miklós napja. Az ő nevében kapnak a gyerekek ajándékot. Sokszor a felnőttek is kedveskednek egymásnak kis ajándékokkal ezen a napon. A gyerekek kipucolják szép fényesre cipőiket és kiteszik az ablakba. Ide rakja azután Szent Miklós az ajándékokat. A jóknak cukorkát, narancsot, diót, mogyorót. A rosszaknak sokszor kövekkel, meg szénnel tölti meg cipőit, jelezve azzal, hogy cselekedeteik olyan érzéketlen kövekké és fekete szénné váltak. A jócselekedetek pedig édes cukorrá és finom gyümölcsökké változnak, így jegyzik föl ezt az angyalok az égben és igy jutalmaz bennünket a kis Jézus is karácsonykor. Azért kell szófogadónak és jónak lenni. Én is szótfogadok — Fogadjon szót más is, Legyen jó kis gyermek Jóska és András is! Akkor a Mikulás Hoz nekik minden jót: Arany diót, almát, Zacskóban mogyorót. ----------------------------Szent karácsony közeleg — Már csak két hetet aluszunk! ... Már csak tiz napot... így számolják a gyerekek az idő múlását. Fogynak a napok. Közeleg a karácsony. A neve már messziről ott piroslik a naptárban. Karácsonykor született a kis Jézuska. Ő volt Isten legnagyobb ajándéka. A legnagyobb öröm a földön, mert Jézus váltotta meg az emberiséget. Ezt a nagy örömet érzi minden jó ember és ők is igyekeznek egymásnak örömet szerezni. A betlehemi három király is ajándékot vitt a kis Jézusnak. Mi is kapunk ajándékot. De ha megkaptuk az ajándékot, adjunk érte hálát a karácsonykor született kis Jézuskának. Mi nagyon-nagyon sok ajándékot kapunk az Ur Jézustól. Én is nagyon várom a karácsonyt. írjatok ti is levelet a Jézuskának, azután még jobb leszek és imádkozom, hogy hallgassa meg a kérésemet. Jöjjön el hozzánk, az ő szent békéjével és legyen szép karácsonyunk. KARÁCSONYI LEGENDA A betlehemi pásztortanya fölött sötétedni kezdett az ég. Szokatlanul hideg volt. A pásztorok fáztak, dideregtek. imádják a Messiást, aki most született meg. Ott nyugszik a kisded jászolba fektetve, pólyába takarva... — Áron, ne lógasd az orrod, hanem rakd meg a tüzet, — szólt rá egy öreg a köztük settenkedő pásztorgyerekre. A kis fiú engedelmeskedett, nem volt jókedvű. Nagyon szomorú volt, mert legszebb kis báránykája ott vonaglott előtte, — nemsokára vége neki. ölébe vette beteg állatot és úgy becézgette, simogatta: — Szegény bankám... — Soh’se sajnáld, — szólt rá egy Jegény. — A saját hibáját bünhődi. . . Miért szökött el a nyájtól? Ki tudja, hová tévedett, ahol igy összesebezték. Az öreg pásztor csendet intett. — Elég a beszédből, aludjatok! Elcsendesedtek. Az éj beállt. Csak a pásztortüz világított a tötétben. ►i. •T» Áron lefeküdt és a beteg bárányt maga mellé vette. — Segíts meg, Jehova, gyógyítsd meg az én kis báránykámat! — fohászkodott est* imája alatt. De a Jehova ugylátszik nem hallgatta meg. A beteg pára már alig lélegzett. Hirtelen kialudt a tűz is és egész sötétté lett a csillagtalan éjjel. A pásztorok mélyen elaludtak. Áron is elszunnyadt, pedig virrasztani akart a beteg bárány mellett. Mélyen elnyomta az álom. Aztán egyszerre felriadt. Mi az? Álmodik? Tűz van!? Felugrik és kiabálni kezd: — Keljetek fel! Tűz jön. az égből! Mindenki felriadt. Rémülten ugráltak fel. És az égből, mint' a tűz, sugárzik le egy csodálatos csillagnak a fénye. Éneket is hallanak: “Dicsőség ...” A pásztorok rémületükben, mint a cövek álltak és nézték az eget. A fényben úszó égbolt pedig egyszerre megnyílt és egy sereg angyal szállt alá. Mialatt a pásztorok dermedten az égi csodát bámulták, szólt a menynyei ének: “Dicsőség mennyben az Isi ennek, Békesség földön a jóakaratu embereknek!” Az ének után pedig az angyal elküldte őket nem messze egy barlang-istállóba, hogy A pásztorok sietve indultak: a barlang-istálló felé. A kis Áron is velük szaladt, ölében a beteg kis báránnyal, mely valami csoda folytán még mindig élt.. . Egy nagy, fényes csillag vezette a pásztorokat. Arrafelé futottak, ahol a csillag ragyogott egy barlang fölött. A barlang előtt egy férfi állt őrt. Átszellemült arccal az égre nézett s karjait széttárva imádkozott. Áldja az Istent, aki leküldte az égből a Messiást s őt, az egyszerű ácsmestert tisztelte még azzal, hogy az Ég és föld Királyának őrizője legyen. Utat nyitott a pásztoroknak, mert hiszen Isten angyala küldte őket. A pásztorok leborultak a jászol előtt és alig i mertek föltekinteni. Közöttük térdelt Áron is... — Jertek és lássátok öt! — szólt egy bátorító szelíd hang. A pásztorok meglepődve néztek fel. . — Ez nem lehet más, mint a most született Messiás édesanyja, — gondolták a pásztorok, majd felbátorodva mentek a jászolhoz. Megcsókolták a Kisded lábait s elébe tették a szalmára egyszerű ajándékaikat: kenyeret, tejet és túrót. Áron is odalépett, ő nem hozott semmit. .. Nem fért a kezébe, mert a beteg báránykát hozta. Szégyenkezve hajolt a gyönyörű Kisdedhez, hogy lábacskáját megcsókolja. S köz-; ben, véletlenül a barika is oda-1 ért a kis Jézuska lábaihoz. Vidám bégetés hallatszik ... Mi az? ... Áron odanéz és felkiált örömében: — Nézzétek! Csoda történt!... Meggyógyult a kis barikám ... Begyógyult minden sebe. A pásztorok nem tudták megérteni. Nézték és álmélkodtak. A kis Áron is csodálkozott. Hiszen a bárányka még egészségesebb volt mint valaha. Pedig rossz volt a barika, elcsatangolt a nyájtól és mégis meg gyógyította a csodálatos Kisded, aki az Égből szállt alá. V * Igen, meggyógyitotta. Mert ő azért jött a földre, hogy az eltévedteket, visszahozza a nyájba és hogy sebeket, lelki sebeket gyógyítson. FELKÉRJÜK KEDVES OLVASÓINKAT, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könynyitése végett — úgy a régi, mint az uj címet szíveskedjenek mielőbb közölni szerkesztőségünkkel. Nem pacsirta zeng a légben, Nem tüzes nap fenn az égen, Tél apó — nem jut ma másra, Ébred varju-károgásra. Szól Mikulás: ákom-bákom, Teli jóval itt a zsákom, S látja ám, ki erre pislán: Hónom alatt virgács is van. Kis legényke, nagy a bajsza, Karácsonykor nagy a hajsza, Mert ki arra most érdemes: Mind egy szálig betlehemei. Karácsonyfa, kicsiny harang Égen-földön röppen a hang: Legyen béke és szeretet, A kis Jézus megszületett! Itt a fagyos tél /"A napsütéses őszből hirtelen hideg lett. Fagyos szél süvít és a fákat, háztetőket zúzmara lepi el. A levelek régen lehullottak. Csak a fenyők zöldéinek. A nap későn kel és nem ad meleget. Ezért van hideg. Alig győzünk fűteni. Hamar sötétedik és korán kell lámpát gyújtani. Befagynak a vizek. Kiszakad az angyalkák vánkosa és fehéren hull a hó. Fehér lesz a világ. A jó Isten fehér paplannal takarja be a vetéseket, hogy ki ne fagyjanak. Legyen jövőre is termés. Mi is meleg ruhába öltözünk. Orrunkat pirosra csípi a hideg. Lehet hócsatázni és szánkózni is. A tükörsima jégen vígan folyik a korcsolyázás. Télen tiszta a levegő. Ne féljünk a hidegtől. Menjünk ki a levegőre. Olyan piros lesz az arcunk, mit a rózsa. Szép a téli világ is, csak ne tartson sokáig. Jöjjön utána a szép tavasz! MI EZ? Se ajtaja, se ablaka, Zöld burok a ruházata. Mikor eszik, úgy eszik, Hogy mi kívül, leveszik, Ami belül, megeszik! (9ia)-------------Í-5-.----------------A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. Ön is olvassa a “KIS DONGÓ-t és szerezzen uj előfizetőket! T
