Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-05 / 23. szám
I 4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E Lap minden olvasója. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. EZ LESZ A FELESÉGED ... — Karácsonyi történet — Egy kocsi zörgött el a harangozóék ablaka alatt. Kártyáztak nálok. Az asztal sarkán ott állt a pintes meg a fonott kalács. Minden arc derült volt. Még a dróton lógó lámpás is vígan világított rájuk. A kocsizörgésre felfüleltek. — Nem idevaló kocsi, — mondotta a harangozó a kártyát osztva. Tök a Tromf! — De nem is a szomszéd faluba, — felelt rá a koma. És tűnődve fülelt. Mert örökké szekerező ember volt ő. Hol fuvart vállalt, hol a maga dolgában járt a városba. Hát ő'megismert minden kocsit a zörgéséről. — A kocsi megállt, — mondotta pislogva. — Bizonyosan a papnak érkezett vendége, — vélte ásítva a harangozó. Az asztalnál még ott ült a két komaasszony, meg egy tízéves buckó fejű fiú, a harangozó fia. Kártya volt valamennyiüknél, meg előttük dió. — Igyunk is közbe! — rikkantott a harangozó. Még karácsonykor se igyunk? Te is ihatsz egy pohárral Gyuri! A gyerek a fejét rázta: — Nem iszok én. Nem akarok részeges lenni. — Jól beszélsz fiam! Látom, hogy okos ember leszel. Magas száraz ember volt a harangozó. Hosszú csontos ujjam látszott, hogy szabóság a mestersége, — persze csak afféle paraszti szabóság. — Nagy a drágaság! — bólintott rá a koma. Az meg kis köpcös paraszt ember, rókaszemü, mint az adó-vevő népek szoktak lenni. A kártyát újra megkeverték. Közben az utca-aj^ó koppant és nyikordult. A harangozóné az ablakra [pillantott, hogy ki a látogató. Alighogy a lassú tempójú csizma-csoszogás felhangzott a folyosón, szólott nyugodtan: — A gondozó jön. A gondozó látogatása nem zavarta őket a kártyázásban. A harangozó megnyálazta az ujját és nyugodtan ozstotta tovább a kopott sarkú avas kártya-lapokat. — Na. Te kezded Gyuri... A gyerek elmosolyodott. Csillogó szemmel vizsgálta végig a kártyát. Aztán megfogta fönt a zöld kilencest. Kissé még habozott. Végre határozott mozdulattal kivágta. S rásanditott az anyjára, hogy helyesli-e? Az anyja mosolygó szemintéssel helyeselt. A harangozó rávetette a zöld alsót és az ajtóra nézett. Egy kis cseréppipa jelent meg az ajtóban s a pipa folytatásaképpen egy fehér bajuszu méltóságos szűrös emberke kegyesmosoly dicsértessékkel köszönt. Hideg levegőt és lágy fokhagyma illatot terjesztett legott maga körül. — Vesse le a szürit János bácsi! — szólt rá az asszony a kártya mellől. — Köszönöm, — felelte rá az öreg. Nem azér gyöttem. A pap üzent át, hogy tizenegykor nyissuk ki a templom ajtaját. — Jó, — felelt a harangozó, — csak ezt az osztást eljátszuk. Az öreg megpiszkálta a pipáját. Pislogott. És szólott vidáman: Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. — No nálunk már megvan a nagy karácsonyi öröm! Mind reá fordultak: — Hogyhogy? — Hát a menyem . . . — Megszült? — Meg hálistennek. Szép kis gyönyörű lány! Mint az csöppentett harmat! A két asszony összecsapta a kezét: Milyen boldogság! — És éppen ma! Karácsony éjjelén! — No Isten tartsa az újszülöttet! — kívánta a harangozó. — Isten nevelje szépre! — toldta hozzá a koma. Az öreg boldogan pislogott. — Nekünk nem adott az Isten több gyermeket, — sóhajtott a harangozóné és szeretettel nézett a fiára. Gyuri meleg büszkeséggel fülelt. Micsoda érték ő! — Nekünk meg egyet se adott az Istén, — sóhajtott rá könnyedén a koma-asszony. Néhány percnyi hallgatás következett. A harangozó az órára pillantott: — Te Gyuri! Erigy nyisd ki a templomot. Gyújtsd meg a gyertyát a szenteltviztartónál, aztán meg két gyertyát minden oltáron. A fiú, korához képest erősen fejlett kölyök, a fejére nyomta a süveget és a szögön lógó nagy kulcsért nyúlt. Csillagos csendes éj. Az ut rögösre fagyott. Hó helyett csak kevéske dér lepi a fákat, meg a háztetőket. Orrcsavaró hideg. A fiú elkopog a patkós csizmában. Föllép a lépcsőn a templom kerítéséhez. Az ajtó előtt valami nagy fehéres kutyát lát. A homályban is megismerte, hogy a kasznár kutyája. Láncon szokott lenni, de éjjelre mindig eloldják. Megdöbbent, de nem hátrált meg. Falusi fiú tudja, hogy a legdühösebb kutya is gyáva, ha kivül van a gazdája udvarán. Ráfogta a nagy kulcsot, hogy megsujtja vele s rikoltott: — Mégy innen Kunó! A kutya leugrott oldalt a lépcsőn és elinalt. De valami fehérlett meg az ajtóban. Gyuri azt vélte, hogy az is kutya, valami kisebb kutya. Újra sujtásra emelte a félkilós kulcsot és rákiáltott: — Czo te ronda! De az alak nem mozdult. Közelebb lépett hozzá, hát valami bundaféle. » Ki tehette itt le a bundáját? S ilyen hidegben? Körülnézett. Nem látott senkit. A gyerek beletolta a kulcsot az ajtóba és gyufát gyújtott. Rávilágított a bundára. Hát csakugyan bunda, sárgás juhászbunda. A bunda tetején egy papiros. Nézi: mi papiros? Hát levél. Nagy téntabetükkel rá van írva: Istennek. EGYHAZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California. 1960 december 5. Gyuri úgy elmélászkodott, hogy a gyufa is a körmére égett. Fölkarolja, hogy odébb te: gye. Valami keményet érez a bundában. Fölemeli a bunda szélét, hát egyszer csak megszólal a bunda: oá! oá! Gyuri megrettent: Mi ez? Gyerek? Zavarodottan fordult vissza. Megkereste a gyertya-gyújtó póznát, s meggyujtott két-két gyertyát minden oltáron. Közbe a gyereksirás elszünt. Gyuri gondba mélyedt, hogy kié az a gyerek? Csakhamar tisztázta, hogy most már senkié. Istennek van adva. A hivek adnak az Istennek krajcárt az apja perselyébe, meg adnak képet, oltárteritőt, viaszt és bort. Hogy gyermeket is adnak, azt még nem hallotta. Tűnődött, hogy mit is kell ilyenkor cselekednie a harangozónak. Ha beljebb teszi a templomba, a gyermek óbégatni fog és az emberek megbotránkozva kérdezgetik majd: Mi ez? Micsoda gyermeksirás? Ki hozta ide be ezt a gyereket? Fogta megint a gyertyát, s kiment vele. Nézte a levelet. Hátha a túlsó felén is van valami irás? Egy percig tűnődött, hogy szabad-e ő neki megnéznie: mi van a boritékban? Gyuri már tudott olvasni, sőt legjobban tudott a társai között. Olvasta: Jóságos Istenem! Megdöbbent. Ez mégis csak az Istennek szól. Félve szemlélte tovább az írást. Az eleje tiszta kerekbetüs, mintha iskolás gyermek irta volna. Szent Fiad születésének éjjelén ajánlom néked az én szerencsétlen . . . A sorok itt nem voltak egykapásra olvashatók. Gyuri szeme átugrotta azt a sort, s lejebb fogott a szóba: . . . Bárki megtalálja . . . legyen a te szent akaratodból annak a gyermeke . . . Gyuri szive egyszerre lángot vetett az örömtől. . . . Gyereket találtam! Gyereket! Nekünk is lesz gyerekünk! Micsoda öröm lesz nálunk is! Éppen mint János bácsiéknál! Gyorsan visszadugta a levelet a borítékba és zsebrevágta. Aztán örömmel, de mégis A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. Ön is olvassa a “KIS DONGÓM és szerezzen uj előfizetőket!
