Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-11-05 / 21. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 novmeber 5. Daloljunk— muzsikáljunk * * * ARAD VÁROS FŐUTCÁJA ... Arad város főutcáján Végig menni nem merek; Mert azt mondják, hogy én ott Egy szőke kis lányt keresek. Nem kell nékem, van már nékem Egy gyönyörű kis barna, Bal válláról a jobb vállára Göndörödik a haja.--------------------------­AZÁRT, HOGY A GALAMBOM ELHAGYOTT... Azért, hogy a galambom elhagyott, Nem akasztom érte fel magamat Csak felnézek a csillagos égre, Kedves rózsám, jutok-e eszedbe! Szabolcs felől derül az ég szépen, Kedves rózsám, nem láttalak régen; Hej, ez a felhő örökös minálunk, így hát rózsám, el kell nekünk válnunk.--------3 f>p-.---------­AZÉRT, HOGY A CSIZMÁM RONGYOS ... Azért, hogy a csizmám rongyos, Erre gyere galambom, Nem apám nékem a drótos Erre gyere, amerre én, galambom . Szűröm össze szakad immár, Erre gyere galambom, Nem apám nékem a tímár, Erre gyere, amerre én galambom. Összetörött a kis pipám, Erre gyere galambom. Az alispán az én apám, Erre gyere, amerre én, galambom. AZ ÉN CSIZMÁM . . .. Az én csizmám csikorgós, Csikorgós, csikorgós, Tegnap vette a csikós, Hej! a babám a csikós. Hogyha nekem még egy Ilyen-olyan csizmát vesz, Két csikorgós csizmám Lesz — ha vesz. Az én szoknyám kanavász, Kanavász, kanavász; Tegnap vette a kanász, Hej! a babám a kanász, Hogyha nekem még egy Ily n-olyan szoknyát vesz, Két . anavász szoknyám Lesz — ha vesz. A hangya a leghülyébb állat, mert reggeltől estig dolgozik. Azonkívül smucig is, mert a tücsöknek, aki nyári hegedülé­­sének befejezésével tányérozni megy hozzá, egy vasat se dob a tálcájára. A hangya nagyságra és szín­re nézve különböző. Leggyako­ribb nálunk Európában a kis fekete és a valamivel nagyobb vörös hangya, a trópusi vidéke­ken pedig vannak nagy, sőt óriási hangyák is, sárga, szür­ke és különböző más színek­ben. Csak kékszinü hangyák nincsenek, ami a természetnek minden gazdagsága mellett is némi szegénységre vall. A hangyák igen fejlett társa­dalmi életet élnek, jól működő szervlezettség alapján dolgoz­nak, nem sztrájkolnak s még szép tőlük, hogy kórusban nem énekelnek és nincs külön szak­lapjuk, — bár kitudja ... A hangyák a föld alatt él­nek, pompásan kiépített lakás­ban és egy kis tölcséralaku nyí­láson át jönnek a napvilágra, amely nyílás körül kis dom­bocska látható, amit a fölturt föld alkot. Egy ilyen tölcsér­­nyílás és a közeli másik töl­­csémyilás között kis utacska vonul, ezen közlekednek a han­gyák szép sorban, mint a kato­nák. Hogy milyen gonddal van­nak ezek az utak építve, azt mutatja az is, hogy némelyik­nek a mentén hatalmas fák is vannak, különösen azoknak a mentén, amelyek nagy fák tövében húzódnak. A kis földalatti lakásokban a hangya nyáron át télre való TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A HANGYA táplálékot hord össze amiből az látszik, hogy igen okos ál­lat, ami nem csoda, mert hi­szen a feje majdnem olyan nagy mint a potroha, már pe­dig bizonyos, hogy például az ember is okosabb lenne, ha a feje akkora lenne, mint a tör­zse (brrr, de csúnyán néznénk ki). Aztán még azt is mutatja ez a megbocsáj tható árufölhal­mozás, hogy a hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tüne­mény, mert a szemei oldalt vannak. A hangyák által alkotott kis­ded társadalmakat hangya-AZ MÁR AZ Ő DQLGA — Hát Itáliában? — szólt egy katonaviselt ember csap­széki hallgatóihoz — Itáliában még a méh is^ akkora, mint akár egy bárány. — No, képzelem — szóla közbe egy a hallgatókból, — milyen nagy lehet ott egy-egy méhkas? — Csák éppen akkora, mint nálunk — mondja a baka. — De hogy fér bele az a nagy méh? — kérdezgető amaz. — Hogyan-é? . . . viszonzá az obsitos — ahhoz nekem semmi közöm, az már az ő dolga. bolyoknak nevezik. Ezek a kis társadalmak igen harciasak, ha például egy ilyen bolyba be­lekerül egy hernyó vagy gyik, a hangyák rámásznak és agyonmarják, fölfalják. Ezért helyes dolog, ha valaki az ilyen bolyra rálép és azt széttapossa. A nőstény hangyák minden­nap egy tojást tojnak. A han­­gyatojás fehér és viszonylag igen nagy, mert majdnem ak­kora, mint a hangya egész tes­tének a fele. A nőstény hangya igen szerény állat, mert azt a nagymennydörgős tojást láb­ujjhegyen, csöndben és minden kotkodácsolás nélkül tojj a, nem úgy, mint a nagyszájú tyuk, aki az aránylag kis tyúk­tojás miatt akkora ricsajt csap, hogy nem lehet csodálni, ha egy tucat tojás olyan sokba ke­rül. A hangya élettartama eddig még ismeretlen. Egy igen kivá­ló természettudós egyszer meg akarta állapítani s e célból fi­gyelni kezdett egy fűszál árnyé­kában heverésző hangyát. Két évig figyelte, de akkor megun­ta a további figyelést és meg­figyelésének eredményéről irt egy 700 oldalas munkát, mely­ben kimutatta, hogy a hangya legalább két évig okvetlenül el­él. Később azonban egy másik, még kiválóbb természettudós kimutatta, hogy az első számú kiváló tudós, többiek közül va­ló kiválása még sem volt olyan kiváló, mert hitelesen megál­lapította, hogy az általa meg­figyelt hangya már a megfi­gyelés első pillanatában dög­lött volt. ÁRAD A TISZA...

Next

/
Thumbnails
Contents