Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-11-05 / 21. szám

1960 november 5^ KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL V Kié lesz a Fűzfa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) Felnyitotta a szij csatot és felemelte a nyeregtáska tete­jét. Ebben a pillanatban sárgás­piros lángkéve csapott fel a táskából és olyan dörrenés csattant, mintha legalábbis ágyút sütöttek volna el. A né­ma hegyek sokszoros vissz­hanggal verték vissza a dörre­nést, mint amikor nyári viha­rok mennydörgése reszketteti a levegőt és az álarcos felüvölt­­ve kapott a szeméhez. Kiejtet­te kezéből a revolverét, megfor­dult sajá tengelye körül és mint akit a villám sújtott, tel­jes hosszában végigzuhant a porban. Az idegen ügyet sem vetett a másodszor is megcsufolt uton­­állóra. A dörrenéstől megriadt lovát szólongatta, csittitgatta és csak akkor fordult a földön fetrengő banditához, amikor már teljesen megnyugtatta a lovát és ráhurkolta kantárját a .csuklójára.-— Na, mister Patkány? ... — lépett a félig megvakultán vergődő mellé. — Hogy érzed magad? ... Kell még idegen nyeregtáska? Fogsz még a má­séhoz nyúlni? Illik idegen ha­verokat kirabolni? Hendry mindkét kezét a sze­mére szoritva jajgatott. — Megvakitottál, átkozott... — Te vakítottad meg ma­gad. De még nem is biztos, hogy csakugyan megvakultál. Több volt a hangja, mint a magja. Mutasd magad. Vagy valóban vakon akarsz akasztó­fára kerülni? Hendry jajgatva átkozódott. Úgy vonaglott, mint egy elta­posott giliszta. Tajtékzott a szája, lemállott az arcáról a bandita kendő és messzekör­­nyéken hires szép vonásai el­torzultak a fájdalomtól, rémü­lettől és a legyőzöttség tehetet­len dühétől. — A kutyák fogják ezért fel­nyalni a véred, átkozott pat­kány! ... ordította őrjöngve és talpra ugrott; Az idegen nevetett. Halk, dallamos, nyugodt nevetés volt, mintha baráti körben anekdó­­tázna. , . SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóin­kat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne sze­mélynévre, hanem az újság­nak címezzék: ' “Kis Dongó - Clean Fun” névre. — Ne fenyegetőzz, pajtás! Az előbb még te voltál a patkány. Mondtam, hogy eredj tovább békével, amig nem késő. Te mindenáron banditát akartál kirabolni, még hozzá nevadai banditát. Most legalább Ízelítőt kaptál abból, hogyan dolgo­zunk mi odafent a határvidé­ken. Mutasd a szemed ... Erélyes mozdulattal ragadta meg Hendry nyakát és maga felé fordította az arcát. Mintha acélkapcsok közt volna, úgy érezte Hendry a fejét és a kü­lönös idegen érintésére egy­szerre gyengeség fogta el, mint a gyereket a tanító térdei kö­zött, amikor már a levegőben suhog a nádpálca. Elismerő kiáltás tört fel az idegen torkán. — Szerencséd van, fickó! Alig pörkölődött meg a szem­öldököd egy kicsit. Nem érdem­ied meg ugyan, hogy tovább is lásd a napsütést, de látni fo­god. Persze, arra a kis időre, amig életben leszel. Hendry csak most merte fel­nyitni a szemét. Alig akarta elhinni, hogy semmi bája sem lett a látószerveinek. Körülte­kintett, mint a vizbefulló, ha felbukkan a halálos mélység­ből, öröm villant át az arcán, de ugyanabban a szempillan­tásban gyülölködőre torzultak a vonásai, amint ellenfele fö­lényes mosolyu arcába pillan­tott. — Ne játszuk tovább ezt a macska-egér játékot — hörögte rekedten és megpróbált kisza­badulni a vaskapcsokként szo­rító ujjak közül. — Semmi ked­vem az egér szerepére ... — Elhiszem. A macska sze­repére inkább volna kedved, mi? Mielőtt Hendry felehetett vol­na, irtózatos erejű pofon csat­tant el az arcán. A bandita úgy érezte, hogy eltört a nyak­­csigolyája és maga csodálkozott legjobban, amikor a második pofon helyrebillentette a fejét. Vörös és sárga fényfoltok kava­rogtak előtte, zúgott a füle, mintha a Niagara vízesés kel­lős közepén állna, de már is­merte a különös idegen érint­kezési formáinak eme kisérő­­tüneteit. Nagyot nyelt, mélyet lélegzett és azon iparkodott, hogy ne árulja el teljesen, mennyire megviselte ez a két pofon. -A dörgő zúgásból alig hall­hatóan csendült feléje az ide­gen hangja. / — Ezt a két pofont azért kaptad, mert nem ismered a betyárbecsületet sem... És ha azt fogom látni, hogy ez sem volt elég, megkaphatod ezek­nek a kőlyök-nyakleveseknek felnőtt fivéreit is. Most pedig szedd az irhád és fuss, ameddig látsz! Nem érted?... Iszkiri... Hendry arca lángvörös volt és ebben nemcsak az iménti po­fonoknak volt jelentős részük. — El... elengedsz? ... — Sőt, kergetlek, kispat­­kány, mint a görényt szokás... Mert még patkánynak sem vagy jó, hogy a becsületes co­­yotokkal ne is hasonlítsalak össze, te bélpoklos dögkeselyű! Jól jegyezd meg az arcom, ahogyan én is megjegyzem a tiéd és soha nem szabad elfe­lejtened, hogy ha mégegyszer az utamba sodor a balszeren­cséd, kitekerem ezt a rozoga, hátgerincsorvadásos nyakadat, mit a kölyökmacskáét. Megér­tetted? A megcsufolt rabló minden tagjában remegett. Már biz­tosra vette, hogy legyőzője meg sem áll vele a sheriffig s most ez a hihetetlenül szép gesztus teljesen megzavarta. — Hát csakugyan Bob Har­per vagy? ... És igazán köröz­tek? ... Az idegen undorodva fordult el tőle. — Egy szavam sincs hozzád egyenlőre. A bandita is lehet férfi, ha egy gonosztevő is. De hüllőkkel nem beszélek! Taka­rodj és könyörögj jószellemed­nek, hogy ne hozzon többé az utamba, mert ha még egyszer szembeszállunk, befejezed földi j pályafutásod! Hendry letörölte homlokáról a verejtéket és lassan vissza­tért tagjaiba az élet ereje. — Köszönöm, idegen. Coyot­­nak bizonyultam, de csak azért, mert nem hittem neked. Ne hidd, hogy erre mifelénk csupán gyáva rontja a levegőt. Vannak itt férfiak is és ta'ár még lesz alkalmad arra, hogy erről meg is győződj! Egyszer majd kiengedlek valami halálos gyűrűből, ha mégegyszer szem­be állunk egymással! De jól jegyezd meg, hogy csak egy­szer! Másodszor ott marad egyikünk a porondon! Sarkonfordult és gyors, szin­te futásszerü léptekkel távolo­dott a balzsambokrok felé. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Amint eltűnt a sürü bozót­ban, rövidesen motorzugás hal­latszott és az idegen lovas sze­me előtt kigördült a sűrűből egy szürke Ford kocsi. Hendry ült a volán mellett és amint rákanyarodott az útra, felvil­lanó szemekkel intett búcsút az idegennek. A táj ismét olyan békés volt és szelíd, mint mielőtt megza­varta a fenséges nyugodt, idil­likus képet a teremtés “büszke koronája” az: Ember! A különös áldozat keskeny­­metszésü szája körül lenéző mosoly jelent meg. — Egyet már ismerünk kö­zülök, igaz-e, Árnyék? — düny­­nyögte lovának, amikor meg­igazította a robbanásnál meg­lazult nyerget. — Hadd fusson a hires, majd ez rávezet a töb­bire is... Nyeregbe szállt és lassú, nyugodt ügetéssel folytatta út­ját a város felé. A csendes völgyszorosban csak a szerelmes vörösbegy jó­kedvű trillázása visszhangzott tovább... II. Chad Pop már pihenésre ké­szült, amikor kopogtattak az ablakán. Bosszúsan nyitotta fel az ablakot. — Ki az? Hendry jelent meg az abla­kon kivetődő lámpafényben. — Ne zörögj, Chad! Fontos beszédem van veletek. Engedj be gyorsan és hivasd Tomot is. Sam hol van ilyenkor? — Mit akarsz tőle? — Azt majd megtudjátok, ha együtt leszünk valamennyien. Nagy újság van, csak siess már. Chad magárarángatta ruhá­it és felnyitotta az ajtót késői vendége előtt. — Bújj be. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a következő címen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon Street, Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents