Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-10-20 / 20. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publicher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight pionths $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Nyakas magyar föld Pál gazda nyakába kötötte a vető zsákot s elindult a baráz­dán. Tempósan lépett, lassú ütemben. Ha ballába volt elől, jobb keze belemarkolt a búzá­ba, ha a jobb, hátra vetődött a tele-marka, a következő lépés­nél előre lendült a karja s a szemek az öf ujja közül, félkör­ben, sugarasan repültek a gö­röngyös földre. Nem maradt ki a negyedik ütem sem: balláb, hátra kéz, olyan szabályosan mozgott az egész ember, mint egy gép. Messziről mégis olyan­nak látszott, mintha nem is magot vetne, de a szivébe mar­kolna minden mozdulattal s vérét hintené apró csöppekben szerte-széjjel. A szomszéd tagon Pável dol­gozott, a telepes. Valami szána­kozó mosollyal nézte a magve­tés ősi ritmusát, hiszen neki vetőgépe van, fényeszöldre lak­kozott, vadonatúj s két kume­­tes, dinnyefaru ló huzza azt is. ő csak a gyeplőt tartja s csak az emelőre van gondja minden fordulónál, ha a mesgyéhez ér, hogy elzárja a magömlést, amig a gép megfordul a düllőn. Mégis egyszerre lettek készen a némán, gólyaléptekkel hala­dó, megtérő Pál, meg a gép zör­gését gondtalan füttyszóval ki­sérő Pável. Hogyne, hiszen a f’ál gazda földje alig két köblös, a Pávelé megvan jó öt hektár. Itt-ott irigykedve pillantott át Pál gazda a szomszéd földjére. Amikor kidobolták, hogy föld­osztás lesz, ő éppen erre, a Gubás-tagra adta be az igény­lését, de, hogy az idegenből ke­rült gazda kezére jutott, nem sirt utána. Az is csak ember,— gondolta, s ha szereti a földet, boldoguljon vele. Ahogy eddig megélt az apai rögön, ezután is meglesz valahogy. Nem is ma­gának szánta, de ha a két — most katona — fia közt kerül osztályra az az egy családnak is alig elég tag, vagy éhenhal mind a kettő, vagy az egyik el­mehet idegen szolgálatba. No, de lesz ahogy lesz, mert hogy sehogyse legyen, az még soha­sem volt. Ilyen gondolatok forogtak a Pál gazda fejében, amig járta föl-alá a földet s mikorra dol­­gavégezetten visszatért a fa­kószekérhez, amelyik mellett ott pihent az eke s munkára várt a borona, — el is intézte magában az egész dolgot. A két szikár ló ott keresgélt még a szekérderékben, szedegette ösz­­sze a forgatójával a tavalyi lu­cerna maradékát. Pál gazda is letelepedett a határkőre, me­lyet akkor ásták le, amikor Pá­vel gazda lett a szomszédja. A faluban éppen delet konditot­­tak. — Na, ha a tiszteletes ur is megehült, nekem is szabad, — füstölgött magában, előszedte a tarisznyát, kenyeret belőle, nagy karajt, avas szalonnát hozzá vagy három ujjnyit, ki­kotorta a bicskát a csizmaszá­rából s elkezdett falatozni. Számolgatta, méregette, hogy arányosan fogyjon a kenyér, meg a szalonna, a szüz-kenyér sovány falat, akkor jó csak, ha majd elfogy az oldalas. Pável szorgalmas volt, le is nézte magában a kényelmes Pál gazdát, hogy fele munká­nál abbahagyja a dolgot az evés kedviért. ő, alighogy elvé­gezte a vetést, átfogta két las­sú lovát a vetógépből a boroná­ba és nekihajtotta a friss ve­tésnek. Pál gazda szótlanul oda mo­solygott, csak magában gon­dolta: — Majd rájössz az izire! — Még ha valaki el is értette vol­na a gondolatát, az se tudta volna, hová vág az esze. No, de hamar megvilágoso­dott volna, ha látta volna, hogy a Pável gazda boronája mit' mi­vel a félig szikkadt agyagos földdel. Amilyen széles, olyan hosszú hurkát kapar föl s egy­re dagadón görgeti a fogai közt. Abba kellett hagyni a boro­­nálást, mert ahogy lehajolva vizsgálgatja Pável gazda a földet, látja, hogy olyan az, mint a kifli,, a buzaszemek úgy állnak ki belőle, mint abból a mák. Nem maradt a föld szi­­nén, de egy se, az igaz, hogy bele se boronálódott semmi. Pável gazda enyhe fej vaka­rással segíti az eszét valami okos gondolatra. Úgy látszik, sikerült is ez, mert kifog a bo­ronából, s a vetőgéppel haza­ballag. Amig megszikkad az az átkozott föld, megeszik, meg­etet s megvágja a szecskát az esti etetéshez. A jó gazdának, ha hat keze volna, se lenne elég ilyen munka időben, per­sze, annak a rest magyarnak ilyesmi mind nem jut az eszé­be. Azt már messziről nézi Pá­vel gazda, hogy mikor elfogy a kenyér, szalonna, Pál gazda húz egyet a magával hozott csöcsös-korsóból, megemeli a kalapját, — hogy imádságtul-e vagy csak, hogy a fejét szellőz­tesse meg, ki tudja, — elteríti a subáját a vezérbarázda gye­pes szélin s lehevedik. — Ilyen munkaidőben! — botránkozik meg Pávai gazda s a lovai közé csap, mintha a szomszédnak szánta volna bün­tetésül a lustaságért. A két hig­­vérü nagy ló poroszkába zöty­­tyen a keményre járt agyag­­utón. Pál gazda nem alszik, mint ahogy Pável gazda gondolta. Nyitott szemmel nézi a kariká­ra játszó eget s lesi benne a pa­csirtát, aki valahol a magas­ban fütyörészik gondtalanul. Hogy ott van, azt a hangjáról tudja, de akárhogy hunyorgat, meglátni nem tudja. Közben kikinyilik kérges keze a földje felé s egy-egy göröngyöt mor­zsol el az öt ujja közt. Azt hin­né, aki látja, hogy untában te-NEM JÓ JEL Az öreg magyar Vas megyé­ből leküldé jurátus unokáját Pestre vizsgára, meghagyván, hogy becsületet hozzon neki haza. A gyerek mindenkép vigyá­zott magára, tanult, takarékos volt, s ekképen szerencsésen be­végezvén pályáját, hazament, magával vivén egy ruhával jól megtömött szekrényt és min­den ágybélijét. Amint az udvarra ért, kijött az öreg, s midőn látná a szek­rényt, kérdi öccsét: — Mi ez? — Ruháim és ágyneműim, — mondja a gyerek. — Hát ilyen, meg amolyan kölyke, — rivallt rá az öreg, hát ilyen gyalázatot hozol te az én fejemre, s az egész csa­ládra? — Miért, édes urambátyám? — Miért? . . . haragvék az öreg tovább — lárichordta, hát különb ember akarsz te lenni, mint én, vagy apád, vagy öreg­apád? aki mind jurátus, és még egyik sem gyalázta meg úgy a famíliát, hogy a ruháját vagy az ágybélijét haza hozta volna, mint te, elvetemedett kölyök. szí, ki gondolná, hogy bizony, nagyon is célirányos ez a já­téka! A nap süt. A határ látatlan párázik a melegtől, csak a le­vegő szaga érzik, hogy száraz a föld. Már, hogy az érzi, akinek orra van hozzá. Egy ilyen kényelmes kinyuj­­tózás után hirtelen fölpattan Pál gazda, gyorsan a borona elé akasztja a két pókos lábú káncát, s neki a tagnak! Aki délelőtt látta lassan lépegetni, ebéd után kényelmesen elnyúl­ni, nem is hinné, hogy ez a lo­vat kurgató, szaporán baktató öregember ugyanaz a Pál gaz­da. A föld engedelmesen om­lik a borona kopott, rozsdás fogai közt, nem maradt belőle egy öklömnyi göröngy sem. Si­ma lesz a tag, mint egy, frissen vetett virágágy. Mire kicsapja Pál gazda a boronát a fakósze­kér mellé, úgy fénylik vala­mennyi foga, mintha moso­lyogna a jól végzett munka örömére. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van elő­­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­tési dijat lejártakor megfizeti. Ismét kapható! Uj kiadásban! MAGYARORSZÁG LEGSZEBB DALAI köztük: “SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZAG.. ” 64 OLDALAS, 9%X12% INCH NAGYSÁGÚ ALBUM 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA, — ÉNEKRE ÉS ZONGORÁRA, — MAGYAR ÉS ANGOL SZÖ­VEGGEL — GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 A könyv megrendelhető a következő cimen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon St., Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C. O. D.) nem szállítunk ! —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents