Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-09-20 / 18. szám
1959 szeptember 20. GTS PONfíO — CLEAN FUN 5-IK OLDAL ' — Hát bolondulnak utána a lányok, mert tud a nyelvükön Szeret velük tréfálni, de azért meggondolja az, kit vesz el . . . Más is meggondolhatná, hogy csábitgassa-e, azért, hogy olyan igen szép a bajusza. — Jó lesz a kapa alá nézni! — kiáltott rá Klári. Erzsi ijedten vette észre, hogy egy szál plántát kiborított. Az elsőt a mai napon. Lehajolt és elültette. Szótlanul, versenyezve dolgoztak tovább. A nap égetően meleg kezdett lenni. Klári megállott és levetette piros pettyes fehér réklijét s ledobta. Ő is ingvállban maradt. Nemsokára végire értek a sornak. Pihenés nélkül fordultak vissza az uj renden. A hőség rettenetes kiállhatatlan volt. A nap igy még égetőbben perzselt, szabadon érte a bőrét, kivágott nyakát, le az ingváll alá, keresztül az ingen. Hirtelen elhatározással ott hagyta a kapáját s visszament a rékliért. Amint a piros pettyekre pillantott, valami villant fel az agyában. Hisz az a legény ragyás! Tele van az arca himlőhellyel! Mig a réklit felöltötte, oda fordult Erzsi felé s azt kiáltotta neki gúnyosan, megvetően! — Ragyás ... Hisz az ragyás! Erzsi meghökkent. Mintha rémlene neki is, de nem emlékezett rá. Hiába idézte maga elé az arcát, nem látta rajta. Hanem eszébe jutott, hogy mikor még kis iskolások voltak, éppen mikor az öreg tanitót temették, Pataki Pista nem volt iskolában, mert nagyhimlős volt! . . . Lehet, hogy ragyás . . . de csak nagyon kicsit . . . — Nem is látszik rajta! — mondta határozottan. — Nem! — kacagott fel Klári. — Ilyen ragyák vannak rajta! A mutatóujja első izét mutatta. Jóízűen kacagott. — A mán csak utolsó, ha valaki ragyás! — mondta. A szava, mint az éles kő vágott Erzsi szivéhez. — Azér jó vón ugy-e! — csapott vissza egy mérgezett szót. Klári félcsattant. — Mit . . . Mit képzelnek ezek! Hát azt hiszed, nekem egy ragyás is jó! — Jó bizony a szépe! Kiválogatják! Oszt azt hiszik, hogy szegény lányoknak, mán a csutkája is jó, meg a törekje! Klári csípőre tette a kezét. Erzsi is harcrakészen nézett farkasszemet a kapa mellől. Egy percig végig-végig méregették egymást. Akkor a nagygazda lány megrántotta a vállát. — A cipőmről se ráznám le a port egy ragyásért . . . Erigy A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. csak utána, nem szakasztom le előled. — Nekem semmi közöm hozzá .. . — Látom! — Hát nem jól látod! A kapáslány lehajolt s tovább dolgozott. A nagygazdalány pedig lesimogatta a ruháját, megrázogatta magát, hogy a szoknyája ráncai jól essenek, a réklije gyűrődései elsimuljanak s öt j ujjal elfésülte a homlokáról aj rövid hajakat. Aztán hátat’ fordított a kapálásnak s elment a sarki bokorhoz, amelyre le volt dobva a vasalt sárga kendője, azt felkötötte, gondosan, csinosan. Észre sem vette, hogy amerre járt, mindenütt utat vágott kis cipője a megkapált szegény palánták közt. Mikorra elkészült, hogy hazamenjen, Pataki Pista már megint itt volt a lucernás szekérrel. Megállitotta a lovakat, úgy tett, mintha valami baj volna. — Hova, hova Klárika? — Két szemem után. — Jobb a négy szem után. Üjj fel na . . . Klári kényesen fordította el a fejét. A legény újra biztatta. — Jobb lesz itt a lucernába. Akár a hintó, akár ez. No Kláriska! Klári megvetően, gyűlölködve nézett az arcába. — Menjen a fajtája közé. Tiz filléres gavallér . . . Ott az a jány! Intsen nekh- A nem bánja, ha rücskös is! ... Azért annak maga a legszebb! Elbillent, hdgy csak úgy röpült a szoknyája és szaporán átment a lovak előtt az ut túlsó felire s nemsokára letért a gyalogösvényre, keresztül a búza közt. A legény ineg csak nézett, nézett, utána nézett a gőgös i kis pávának, aki éles késsel metszette ketté minden reménységét. Utána nézett, hogy kavarodik bele a kék szoknya a zöld búzába, hogy virít ki a fényes sárga kendő csillogva a napfényen s hogy távozik, hogy eltűnik, mint hajnali álom, amely olyan nagyon szép s olyan könnyen elillanó . . . Végre visszanézett a káposztaföldre. Erzsi akármilyen lassan dől- j gozott is, ekkorára már egész közeire ért. A legény gubbasztva ült a szekérben s hosszan nézte el a fürgén, ügyesen dolgozó leányt, az egészséges, izmos testet . . . Addig nézte, addig nézte, mig végre ott állott előtte. Az útnál. S felegyenesedett. — Erzsi te . . . A lánynak lángvörös volt az arca, de a karja is, a nyaka is . . . Meleg van. S a szeme könnyes volt. — Hová ment ez? — Hová! — rántotta meg a vállát a lány. — Hát tisztul a gazbul. Mintha ez a káposzta ni, csak kihúzná a lábát, osztán elmenne a hazájába, mert itt nem jó a dudva közt . . . A legény nem igen értette. De azért ott felejtette a szemét a lányon, akit olyan jól ismert, hiszen mindig együtt élnek, mióta élnek, csak éppen az nem jutott eddig eszébe, hogy . . . A lány hirtelen felpillantott s élesen, kíváncsian nézett a legény arcába. Kutatva futott végig az arca színén egypárszor, aztán mosolyogva sütötte le újra a tekintetét. A legény kitalálta, hogy ez most megnézte, csakugyan ragyás-e? Elvörösödött, mélyről jövő hőségtől, amely kitüzesitette barna arcszinét. — De te azért tűröd a ragyást, ... — mondta csendesen. A leány osiklandósan fölkacagott. Fojtva, befelé. A nevetés megrázta az egész testét s a melle rezgett. Keményen, a kemény ingben. A legény is nevetett. A fogai fehéren villogtak ki, mint a farkasé. Harapósán. — Ne megállj ... te rigó! . . . Hász én nem tudtam . . . Honnan tudtam vóna, hogy te . . . szereted a ragyást! A lány hangosan felkacagott s az arcán lecsordult egy könnycsepp. Elfordult, el akart menni, de azért ottmaradt. Állva, háttal, lehajlott fejjel. -A legény szívvel, örömmel, tűzzel, hallgatva nézett a lányra, a derék, asszonynak érett teremtésre s megszólalt. — De most mán tudom . . . Hallod . . . Tudom mán, ne busujj! A lány elszaladt. Végig, végig a káposztáson. Ott kapta fel valahol a Klári otthagyott kapáját. Azzal kezdett uj rendbe a tulvégen. A legény utánanézett. Nevetett rajta, hogy a lány egyszer 'sem pillantott többet vissza. — Tudom én azér! — billentett az ujjával, — szaladhatsz mán,, mégis én kötöm be a fejed. És igen, igen jó kedvvel rántota meg a gyeplőt. Mikor messze elment, mikor már régen nem hallotta semmi neszét a szekérzörgésnek, akkor Erzsi felállott, felegyenesedett és nagy lélekzettel, győztesen, diadalmasan nézett végig a csatatéren. És könyes szemmel bámult arra, amerre elment a ragyás . . . akit elhóditott a finom, gazdag lánytól. Aztán tovább kapált. S a kényes, vékony úri palánták vidáman maradtak el mögötte hosszú sorral, hogy megszabadultak az erőszakos erős vetélytársaktól, akik elszijták előlük az életet. És a karcsú kis testek úgy emelték fel a leveleket, mintha napernyőt tartanának a nap ellen. PROTESTANS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államüag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
