Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-08-05 / 15. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1959 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Egyletek, egyesületek, újságok és ujságirók Félszázadnál több idő telt el mióta Amerikában néhány magyar bányász összefogott, hogy baleset, szerencsétlenség esetén segitse egymást, segitse bajba jutott bajtársát, vagy annak hátramaradottját s e célból keresetükből egy bizonyos részt egy közös pénztárba befizessenek. Ez volt az amerikai magyar egyleti élet kezdete. Ugyanazon időben, a már akkor létező magyar újságok hirt hoztak a bányászok kezdeményezéséről s cikkeket Írtak s ajánlották, hogy kövessék a példát s minden kisebb-nagyobb településen alakítsanak hasonló betegségélyző és haláleseti biztositó egyleteket, melyek tanáccsal és pénzzel támogatják a bajba jutottakat, vagy annak Családját, hozzátartozóit. Önzetlenül, a magyar testvéri szeretet alapján tették ezt a magyar ujságirók, akik, bár nyomta őket az anyagi gond, úgy érezték, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő magyar testvéreik iránt ez hivatásukból folyó kötelességük. Az ujságirók és újságok ezen mozgalma eredményes volt, mert a kisebb-nagyobb egyletekből, intézményekből az évek folyamán több hatalmas egylet került az élre, tagságuk száma és tartalékvagyonuk összege olyan nagyra növekedett, hogy ma már vetekednek a hatalmas nagy amerikai biztositó társaságokkal. Kétségtelen, hogy ezt az eredményt azzal érték el, hogy a tagság saját magyar egyletébe íratta be gyermekeit, családtagjait, s hogy olyan tisztviselőket választott, akik becsületes igyekezettel, hozzáértéssel és kellő tapasztalattal intézték az ügyeket. A viszonyok változásához alkalmazkodtak, választott ellenőreik és az állami felügyelők gondoskodtak arról, hogy az egyletek működése, ügykezelése a törvények előírásai szerint történjék. Nem is volt baj, mert a hangoskodókat maga a tagság gyűlésein, vagy konvencióin fékezte meg. A magyar lapokban közzétett jelentések az egylet állásáról beszámolókat hoztak s igy azokból láthatták rend van. Most a William Penn Fraternális Egyesületnek lesz szeptemberben a konvenciója. A magyar és angolnyelvü William Penn lapok hónapról-hónapra közlik a taglétszám változásait s részletesen kimutatják az egyesület bevételeit és kiadásait s azokat az alapszabályok és a törvények értelmében ellenőrzik. Azokból állandóan meggyőződhetnek és tudomást vehetnek, hogy a tisz-j tikár működése mindenben megfelel a tagság s az egyesület érdekének. A taglétszámban és anyagiakban eddig szépen fejlődő egylet érdeke megkívánja, hogy az irányítás továbbra is. a kipróbált, tapasztalt és szép eredményeket elért régi vezetőség kezében maradjon. A MAGYAR BAKA Tévedésben volt a* magyar baka a skorpió felől, mikor olasz földön járt. Mindég csak azt hallotta, hogy veszdelmes féreg a skorpió, amitől nagyon kell óvakadni, de látni nem látott még ilyet. Egyszer azonban még vitt is egyet, anélkül, hogy tudta volna. Öt darab katonakenyérrel indult el egy olasz város főutcáján s a felső kenyér tetején volt meglapulva egy skorpió. Egy szembejövő olasz ember látta s ijedten és ezt kiabálva mutogatta a bakának: “Soldato! Una scorpione!” A baka előbb el nem tudta képzelni, hogy mit kiabál ijedten az olasz. Végre, mikor meglátta a skorpiót, s megértette, hogy ettől kellene félnie, mosolyogva igy szólt: “Hát ez tenne csúffá egy magyar bakát?” Aztán a körmével megfricskázta a veszedelmes férget s betette az égő pipája tetejére. ----------------------ELSZÓLÁS — Dokor ur, én minden utasítását vakon követem. — Helyes barátom, maga igen jó páciens. Ha valaki, hát maga megérdemli, hogy beteg legyen. Szent István, az első magyar király Géza fejedelem fiát, Istvánt, teljesen a keresztény vallás szellemében nevelték. Egyházi és világi férfiak vették körül Istvánt, ami akkor ritkaság volt, nemcsak a kardforgatást tanulta meg, hanem az irásolvasást is. Házassága révén atyafiságba került Ottó német császárral, mert rokonának, Henrik bajor hercegnek leányát, Gizellát vette feleségül. Már Géza fejedelem is királyi hatalommal uralkodott. István forma szerint is felvette a királyi címet és megkoronáztatta magát. A királyi székhez közelebb lakó törzsfők elismerték a királyi hatalmat, de a távolabb lakók nem hajoltak meg előtte és nem keresztelkedtek meg. Ezek kiskirályként viselkedtek a maguk területén. Három törzsxő nyíltan fellázadt a királyi hatalom ellen. Az egyik, Koppány, somogyi vezér, az uj hitben saját függetlenségének veszedelmét látta. Koppány volt az első, aki zászlót bontott a mai Somogybán. Innen indult meg népével. S amerre elvonult, fellázította a népet, s kegyetlenül pusztított, ahol melléje nem szegődtek. Szomorú kötelességet kellett István királynak teljesítenie: saját népe, véréből való vér ellen kellett harcba szállnia. Ez volt az első eset történelmünkben, hogy magyar a magyarnak ontotta vérét. A királyi sereg Veszprém alatt ütközött meg a pogány magyarokkal, Koppány elesett a csatában és a keresztény magyar seregé lett a diadal. Koppány vitézeinek egy része keresztény lett, másik része rabszolgaságba jutott. István király legyőzte a többi lázadó törzsfőt is. Az országba betört német császári sereget is megsemmisítette, a császárt békére kényszeritette s az ország területét is megnövelte, így irta be István a maga és nemzete nevét a világtörténelem nagy könyvébe. A királyi hatalom megtörte az uj rend ellen lázadókat. István beiktatta országát a keresztény országok sorába, meggyökereztette a vármegyei intézményt. Az addig vándor életet, nomád életet élő magyarság megkedvelte a mezei munkát: az idegen szerzetesek, akiket az országba behívott — elsősorban a bencések — nemcsak az uj vallásnak voltak a hirdetői, hanem a szántás-vetésnek is mesterei. Törvényei által a személy- és vagyonbiztonság mindjobban megerősödött, az idegen kézmiyesek és kereskedők, iparosok, bátran vándorolhattak be és vegyülhettek el a magyarság között. A szent király az Egyházat, a papságot és a szerzeteseket nagy kedvezményekben részesítette, de súlyos feladatokat is rótt rájuk: a föld megmunkálását és a nép oktatását. Gizella királyné mindenben méltó volt királyi férjéhez. Szerzetesházakat alapított, az egyházakat ellátta szent edényekkel, tárgyakkal, ruhákkal. Ezek készítésében maga is segédkezett. Királyaink koronázó palástja is az ő kezemunkája. ő alapította a veszprémi egyházat és azt mindennel gazdagon ellátta. István királynak fényes udvartartása volt. Azok az emberek, akik udvarában körülvették, az ország dolgait intézték. A nádorispán volt a király helyettese a honvédelem és az igazságszolgáltatás dolgaiban, a tárnokmester igazgatta az ország pénzügyeit. A nagyobb és kisebb állású tisztviselőknek és mindenféle cselédeknek egész serege élt a királyi udvarban. István király legtöbbet időzött Székesfehérváron és Esztergomban. Székesfehérváron nagyszerű templomot építtetett a római Szent Pál templom mintájára. Ebben a templomban helyezték el tetemét örök nyugalomra, fehér márványkoporsóban. Az Isten megpróbáltatásokban is részesítette a jámbor királyt. öt fia volt, de közülük csak Imre érte meg a férfikort. Szemefénye, büszkesége a királynak és az országnak. A huszonötéves, müveit lelkű, daliás ifjút vadászat közben vadkan ölte meg. Gyászba borult az egész ország. Az apa lelkét mélyen megrendítette a szörnyű csapás. Nemcsak fiát veszítette el, hanem méltó utódját, nagy müvének folytatását is. MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA Az 1038. évi Nagyboldogaszszony napján elfojtott zokogás verte fel az esztergomi királyi palota csendjét. Halk léptekkel közeledtek a főurak és a rokonok a király szobája felé. Végső óráját élte István, a szentéletű király. Tekintetét jóságosán hordozta körül övéin, majd felszólította a főurakat, hogy legyenek állhatatosak szent vallásukban. Egyetértésre, egymás szeretetére kérte őket. Aztán szemeit az égre emelte és nagy kéréssel ostromolta az eget: — Keresztények segítsége, égi Szüzanya! Hozzád száll utolsó esedezésem, ki mindig meghallgattad alázatos szolgád kérését. Könyörgöm, vedd oltalmadba drága hazámat. Légy királynéja féltett nemzetemnek. Fölajánlom, szárnyaid alatt*lesz csak biztos népem élete, üdvössége. Az imádkozó király alakját fényesség ragyogta körül. A szoba csendjében, mintha égi biztatás hallatszott volna. A
