Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-06-20 / 12. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1959 junius 20. ÖREGAPÓ ISKOLÁBA JÁR... KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incaes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. JULIUS NEGYEDIKÉ Száznyolcvanhárom évvel ezelőtt lelkes amerikai hazafiak gyülekeztek Philadelphia városában. Az amerikai telepesek és az angol birodalom között a háború már kitört és az u:n: Continental Congress kiküldöttei azon tanácskoztak, hogy Amerika teljes függetlenségét tüzzék-e ki a háború végcéljául. Aránylag rövid tanácskozás után, a gyűlés 1776. julius 4- én elfogadta a “Függetlenségi Nyilatkozatot”, amely az amerikai nemzet önállóságának és szabadságjogainak sarkköve. Katonai szempontból a felkelők helyzete korántsem volt irigylésre méltó. George Washington viharvert csapatai csak néhány nappal azelőtt ismét súlyos vereséget szenvedtek Long Islandon — előző balsikerek után — és hire kelt annak is, hogy New York városát megtámadták az angolok. Ezekről az időkről irta Thomas Paine, hogy “próbára tette az emberek hitét ... és elpárologtak a szabadság zászlaja alól a nyári hazafiak, akiket csak a siker kilátásai tartottak a felkelők táborában.” A szabadságharc vezérei, akik Philadelphiában gyüléseztek, a' már-már veszendőbe ment függetlenség mellett törtek lándzsát és örökbecsű szavakba öntötték minden nemzet és minden ember jogát a szabadsághoz és halálos Ítéletet mondtak ki minden zsarnoksági törekvés ellen. A Függetlenségi Nyilatkozat magától értetődő igazságnak nyilvánítja azt, hogy “minden embert egyenlőnek teremtett Isten, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulásra való törekvéshez való elidegeníthetetlen jogokkal. Ha az uralmon lévő kormány e jogok eltiprására tör, a nép a kormányformát módosíthatja vagy megdöntheti.” Az okmány sérthe-SZFRETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő fizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti tétlennek nyilvánítja az embernek, mint Isten teremtményének egyéni jogait; megbélyegzi az idegen uralkodó zsarnoki uralmát és kimondja, hogy “az Egyesült Gyarmatok ténylegesen és jogosan szabad és független államok.” A nyilatkozat határozatainak biztosítására az aláírók felajánlják “életüket, vagyonukat és szent becsületüket.” John Adams, az aláírók egyike, aki később az Egyesült Államok második elnöke lett, igy számol be az eseményről feleségének irt levelében: “Bizonyos vagyok benne, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának napját késői nemzedékek is évforduló gyanánt fogják megünnepelni, pompával és szertartásosan, harangzúgással, tűzijátékokkal, sport- és színházi előadásokkal és pedig a kontinens egyik partjától a másikig, az idők végtelenségéig.” John Adams jóslata beteljesült. Amerikaiak e napon leteszik a szerszámot és a tollat és vidám ünnepi hangulatban emlékeznek meg a halhatatlan hősökről, akik aránytalanul hatalmasabb erőkkel szemben, a sikertelenségtől vissza nem riadva, szembeszálltak a zsarnoksággal, hogy az amerikai szabadságot kivívják, minden nemzet bámulatára és okulására.---------------------------A BAJBAN IS MEGŐRZI JÓKEDÉLYÉT Az életnek minden nehéz helyzetében megőrizhetjük nyugalmunkat s jó kedélyünket, ha sorsunkat mennyei Atyánk kezére bízzuk. Egyszer egy hajó a tengeren nagy viharba került. Az összes utasokat retttegés fogta el, csupán egy kisfiú maradt nyugodt s nevetve nézte a tengert. — Hát te nem félsz? — kérdezték tőle csodálkozva. — Miért félnék? — hangzott a vidám válasz, — hiszen az atyám van a kormánynál! Bizunk-e mi igy a mi menynyei Atyánkban?--------------------------Legyen arany vagy vas a békó, egyaránt nyom az. — Ejnye már meg itt lábatlankodik kend? A fiatalasszony, Nagy Péterné ripakodott igy az apósára, ahogy kifordult a konyha ajtaján az üres vödörrel, amelynek csak az alján langyosodott a maradék viz. Ezt akarta kilocscsantani az udvar földjére. Jó, hogy észrevette, hogy apósa ott aprózta a lépést, mert még a nyakába zúdította volna. Az öreg a menyecske szavára mélyebbre kapta válla közé a fejét és gyerekes tipegéssel szaporázta a lépést. Szemében a gyermekek ártatlansága pislákolt. öreges pöszmögéssel tagolta a szavakat. — Megyek mán, de az utatokban vagyok mindenfelé. A többit nem mondta, pedig talán megkönnyebbült volna életének terhe, ha elmondhatta volna. Erősen éltek még benne a régen elszaladt napok. Amikor még minden az övé volt. A ház, a földek, a jószág. Akkor még igy kedves, úgy édes jó apám volt a fiának is, a menyének is. A szavak mézes csurgatásával hízelegték körül és igy került birtokukba a föld, a ház és a jószág is. Az após pedig öreg napjaira, mert többet nem remélhettek tőle, már csak teher maradt mindenkinek. Az egyik sarokból a másikba hajigálták, mint az ócska lomot. Keservesen nehéz lett az élete, a mézes szavak helyett lelket gyilkoló ripakodások repültek feléje. Sötét lett az élete, de mint két gyönge mécses ott világított előtte a két kis unoka tiszta szeretete. ők még tiszták voltak, ártatlanok, szerették őt. Nem úgy, mint a nagyok, akik elfelejtették őt szeretni. Zavaros hulllámzással kavarogtak fejében a mondatok és sürü magabeszéléssel kisérte a gondolatait. Nem tudta elrendezni őket. Két friss gyermekhang csendült a tépelődései közé, amire aztán elfelejtett minden roszszat. Az unokái jöttek meg az iskolából és hangos örömmel futottak feléje. Az öreg szemében a gyönge fény uj erőre kapott, ahogy meglátta a két apróságot. Bélát, Józsit, akiknek hátán városi uj táska fényesedéit és az uj örömnek izgalmával tértek meg az iskolából. Szeptember volt. Jószagu, dús őszi nap. És a gyerekek először tértek meg az iskolából, ahol könnyű játszással tanították nekik a nehéz tudományokat. — Nagyapám, öregapám! — rohantak mind a ketten feléje. Józsi volt a gyorsabb, a lábába akaszkodott. —üljön le csak, öregapám, hadd tanítom meg Írni meg olvasni. Az itató vályú mellé kő volt támasztva, az öreg módosán, öregesen arra helyezkedett. — Hadd lám hát. .. Józsi volt megint a fürgébb, ő bontotta meg előbb a táskáját és előkerült belőle a szép, friss szagu ábécés könyv. Hadarva, gyorsan beszélt, alig értette meg az öreg a szavakat. — Ezt tanultuk . . . Látja, nagyapám, ez az “i” betű . . . Magát is megtanítom mindenre .. . Olyan szép mesét mondott hozzá a tanító bácsi . . . Azt, hogy a kis Imre kiment a konyhába és látta, hogy a spór szélén valami melegedett, aminek jó szaga volt, neki meg kor gott a gyomra. Imre kicsi volt, a lábas meg magasan volt. Felágaskodott, hogy elérje és megfogja a lábas fülét, de az bizony forró volt s megégette az ujját. Imre sírva szaladt az anyja után s mert beszélni nem tudott, az ujját a szájához szorította és úgy kiabálta: i... i . .. i. Az öreg nagy komolyan hallgatta a mesét és önkénytelen mozdulattal, ahogyan az unokájától látta, öreg, köszvénytől csomósodott mutatóujját a szájához szorította: i. . i. .. i. Nézegették a képeket, látták a betűkkel telerótt sorokat, de nem értettek belőle semmit, az öreg gyerek és a most induló két fiatal sarju. Eltemetkeztek a betűk birodalmában. Ezt is legelébb Józsi unta meg, hirtelen mozdulattal becsukta a könyvet és a táskába dugta. — Sokat tudunk már. Menjünk inkább lovacskát játszani. Nagyapám meg Béla lesz a ló, én meg a kocsis leszek. Ezen összeveszett a két gyerek, de hamarosan kiegyeztek. Béla és az öreg lett a ló. Józsi kezét a nadrágzsebébe süllyesztette, ahonnét előkerült a készenlétben tartott istráng, mely nem volt más, mint sok boggal megtoldott spárga. Hátulról az öreg és Béla nyakába akasztotta, onnét a hónuk alá és megperditette az ostorát. — Gyi, te fakó, fussatok!... És a két ló megindult. Az öreg fájós lábaival alig botorkált előre, mig Béla úgy ficánkolt mellette, mint egy tüzes csikó. Józsinak nem volt elég sebes a tempó. Ostorcsapásokkal buzdította az öreg hátát. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol 7agy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére.