Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-01-05 / 1. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FEN 1958 január 5. HÁZI ÁLDÁS “Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.” Jó lenne elmenni néha érte a múltba, bekopogtatni halkan nagyanyáink levendulaillatu szobácskáiba — és kölcsönkérni. A régieknél ott volt minden házban. Ma már kiment a divatból. Ugyan mit is kezdhetnénk Ugyan mit is kezdhetnénk kék selyemmel himzett jámbor szavakkal? ... Mindenki kinevetne érte. Pedig mégis jó szokása volt az a régieknek, hogy az “áldást” úgy helyezték el otthonukban, hogy azt mindenki észrevehesse. Mert a régiek nem tartották Ízléstelennek az égszínkék hímzést rózasazin atlasz alapon, — de azt tudták, hogy az áldás szavai akaratlanul is besiklanak az ember gondolatai közé és mikor nagyon nagy a lélekben a zűrzavar, megszólal magától, mint egy ezüstöshangu muzsikáló óra. Ezért tették ki a falra, hogy a szavak maguktól rajzolódjanak a gondolatok közé és a falról beköltözzenek a lélekbe. És a régi otthonok áldottak voltak. A mai nagy világriadalomnak is kevesebb lenne a vérző és elhulló áldozata, ha meglenne az emberek “áldott” otthona. Dehát erről rendesen megfeledkezünk. Annyi uj csodával, uj eszmével, célokkal kápráztat a mai modern élet, — talán még bűnösök sem vagyunk abban, hogy az otthonról megfeledkezünk. Ezért lenne nagyon jó kölcsönkérni azt a régi “Háziáldás”-t és elgondolkozni egyszerű és igaz bölcsességén.-------------------------A FÉRJ — Mennyi pénzt viszel haza a feleségednek, ha megkapod a fizetésedet? gjg — Egy pennyt sem. — Mi az? Te azt mondod, hogy egy pennyt sem viszel haza a fizetésedből? — Nem is kell hazavinnem, mert a feleségem már a kapunál vár a gyárnál, elveszi tőlem s ő viszi haza. ' rv i./ II -ói !í I Áldott Karácsonyt és Testvérsegitő és Biztositó Intézményünk T; AZ AMERIKAI MAGYAR Közpon Borshy Kerekes György, Elnök 1801 P STREET, N. W. Kecskeméthy Titkár KOSSl FALUSI TÖRTÉNET Sok büszke önhittnek Ínyére volna a nép, ha úgy táncolna, mint ő fújja; de mivel az egészséges vér ki-kicsap a sorból, azért szerintük durva, faragatlan a nép. Az a bölcs városi uracs lenézőleg mosolyog, ha a nép józan eszéről szólanak. Hogyan volna az lehetséges, mikor az istenadtája csak híréből ismeri a tizenhárom iskolát, melyet szerinte a garabonciások járnak keresztül? Dehogy lehet józan eszű, mikor diákul se tud, csakis egyedül magyarul, de igy aztán úgy, miként a városi KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. fölületes uracs egy nyelvet sem beszél a világon . Szegény nép! Az álmüveit szemében legfőbb bűnös, mert testestül-lelkestül, minden porcikádban magyar vagy. Szokásaid magyarok, még előítéleteid is azok. Előítélet! Hogy megnevetik ezért az együgyű népet, pedig sokszor az előítéletekből a legszebb erény sarjadzik, minőtt hiába kei'essz a könyvből moralizálok sorában. És ki az a bölcs, kinek lelke minden előítélettől szabad? Mikor legjobban szabódik, tán ép akkor fityeg köpönyege alól a legvastagabb előítélet, mit ha orron csip a cáfoló, a megfogott mennyre-földre esküszik, hogy ő nem az, minek mondják, hanem az igazság kérge csak. Hiszen mivé is lenne a komikum írója, ha előítélet nincsen? Ez az ő legtelivérebb pegazusa, melyen oly élvezetes benyargalni a kedélyesség tartományait. Ez alkalommal mi is egy előítélet nyergébe vetjük magunkat, és megjárjuk azon egyszerű világot, melyből eddigi képeinket is szedők. ten nyújtják le gyökereiket, hanem csak oly karóía futó növényként vannak ott, hogy szövődésük mulatságra szolgál, de ártani keveset árt. Ki nem hallotta, hányszor gúnyolja ki a magyar nép magát az ördögöt? Tréfáival megtöri ennek sötét hatalmát. De szóljon maga a történetke, melyet az alábbiakban elbeszélni szándékozunk. I. A falunak kellő közepén állt egy nagy ház, melynek eresze alól vendéghivóképen hosszú póznáról nyújtózkodott ki a káposztafej; odabent pedig a falubeliek ültek padhosszában. Előttük kemény fából ábdált asztal feküdt végig egy pár kecskelábon, s amit a falu kocsmárosa Mózses hosszunya-Kedves világ ez nekünk még előítéleteiben is: mert ezek a ,.J magyar nép eszébe nem söté-SEGITSETEK ! Jajt hallak a szélzugásból: “Óh, adjatok kenyeret, Ne hagyjatok éhen veszni, Segítsetek emberek.” “Jaj, szörnyű a tél hidegje, Fagyos szél fuj, esik hó, Lyukas cipőnk, rongyos ruhánk, Nincsen meleg takaró.” Gyere velem, jó testvérem, Éhezőkkel ételed, Didergőkkel a ruhádat, Osszad meg, ha teheted. Szánd meg őket, jó testvérem, Szived rajtuk essék meg, Halld meg, árvák, aggok kérik: “Segítsetek, emberek.” Halld meg, hogy a szélzugásba’ Testvéred jajszava szól: “Küldj, mit Isten adott néked, Segítsél rajtunk abból.” GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKBE! ku, bőszáji és egy kis getett: azt Hogyne : magyar en eszébe jut nincs abba ban, nyélé gasztalja r dolja: ügyi Vendégei volnának, volna ők megolvasni egy darab közéjük; é kire azt a bócéh félő nál fogva épen arról mondhatni ben, hogy ] tagadná, ] gyakran ) gyakran iv kipirosodot szét titka, kurrents £ küszóval e pirost fogr első hely, asztalra ke is mind oc rus ur pec egymásutá: torkon aló: san-lassan Mig a i elő a szót, gyelme az ban teilet ki belőle a mint a me ga terhétc agyából eg ami kevés i‘a hajlott. Voltakép el hadd, r atyafiak a< tak, most, ur aludt, egyik, hol szédbe. Az aszta öklére tám
