Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-02-05 / 3. szám

2-IK OLDAL * * ^-««•VCrt rí V 4 V Pf’\ 1959 február 5. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — Röstelném és nehezemre is esnék, mondá, — ha tétle­nül kellene maradnom, a mi miatt Dániellel, nagy veszeke­déseim is lesznek, ő egész büszkeségét abba helyezi, hogy — mint mondja — most már ő neveljen engem. De remé­lem az ön jóságától, asszo­nyom, hogy eszére téríthetem. Az ön segítsége és pártfogása mellett leckéket adhatnék a városban. — Oh, kedves gyermekem, hova gondol! . . . szakitá fél­be mosolyogva a nagymama. — leckéket ebben a fészekben; . . . Nem tudja miről beszél . . . Hanem én igen természe­tesnek találom, hogy foglalkoz­ni kiván . . . Meglátszik . . . De engedje meg előbb, hogy ki­gondoljak valamit. Alig érke­zett még meg. Egy hét múlva majd beszélünk róla ismét. Baisot kisasszony most oda­jött hozzájok s a társalgás ál­talánossá lett. Beszéltek a töb­bi közt zenéről és a hires négy­­kezű darabokról . . . Cabag­­nou kérésére, aki Beethoven lelkes bámulója volt, Fier­­champné a zongorához ült és játszott. Ez volt a betetéző diadal. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­­izü élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. — Oh asszonyom, kiáltott föl Madelaine, ha elég kegyes len­ne engem e játékmodorba be­vezetni! Midőn a látogatás végezté­vel Dániel és anyja lakásukra tértek, olyan teljesen vitték magukkal azt a jóttevő érzést, hogy többé nem állnak egyedül a világon, hogy mintegy uj, váratlan boldogságra érezték magukat megszületetteknek, amilyenről soha fogalmuk sem volt s folyvást terveket szőttek a jövőre nézve, mialatt a pom­pás holdfényben a folyó part­ján tovahaladtak. Amint hazaértek, Dániel mégis bizonyos buskomor fel­hőt látott anyja arcán, melyet a múltból nagyon is jól ismert. Ama fájdalmas titok árnya volt ez, melyről Christine soha sem mert szólni. Dániel megfogá anyja kezét s leültette őt egy diványra, igy szólt: — Ugyan anyám, gyere csak ide . . . Mert kitalálom gon­dolatodat, amint észrevettem félénkségedet ott a kastélyban. — Dehogy . . . Csalódd, vi­­szonzá Christine, mosolyogni iparkodva. — Talán nagyon is boldog vagyok — ez az egész. — Igen, viszonzá Dániel, térdre bocsátkozva előtte, — de én azt akarom, hogy ezt a boldogságot ne zavarja többé semmi . . . Anyám, mindent tudok — beszéltem kereszt­apámmal. — Hogyan! . . . mondá az anya. — Tudod? . . . — Tudom, hogy te a legjobb, Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellert szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor­ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára őrömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő cimen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk, — legimádottabb és legtiszteltebb anya vagy, hogy büszke vagyok arra, hogy fiad vagyok és hogy rajtad kívül más családot nem is akarok! — Én Istenem! rebegé Chris­tine meghatottan. — Gyerme­kem . . . édes fiam! — Igen, gyermeked, aki egy­úttal férfi is! . . Most pedig anyám, emeld fel fejedet és nézz a szemembe. Áldalak, cso­dállak, szeretlek! ... És má­tól fogva, érted? . . . mert most már te fogsz nekem en­gedelmeskedni, tévé hozzá ki­mondhatatlan gyöngédséggel, — mától fogva megtiltom, hogy magadban és bennünk kételkedjél! — De, viszonzá az anya ha­bozva — Blaisoték? — Keresztapámtól tudják, hogy nincs apám, ez az egész. Midőn úgy fogadtak, amint ta­pasztaltad megtisztelték ben­ned azt az anyát, aki vagy. Mekkora volt Dánielnek az öröme másnap, mikor ebédre jött haza s ott találta Béraud parancsnokot is. Most látta legelőször anyját szabadnak, jmost volt először családi tüz­­'helyök! Mily ünnep volt ez! Egy lugas alatt ültek asztal­­<hoz a parancsnok az anya és fiú közt foglalván helyet s ugyancsak recsegtetvén hang­ját, hogy elpalástolja önkénte­len megindultságát e boldog­ság láttára, mely az ő müve volt. Természetesen ismét csak Blaisotékról, Merlinnéről, Ma­­deleineről beszéltek. — Már is jelenthetem, ked­ves Christine, hogy mindenkit elbűvölt, mondá a parancsnok, mert idejövet benéztem a kas­télyba . . . Nem győztek eleget beszélni önről. Ugyanaznap Merlinné és Blaisot kisasszony eljöttek, vi­szonozni a Fierchampné láto­gatását; ami oly teljessé tette a különös figyelem szándékos tanujelét az úrasszony részé­ről, hogy egész Blaisotburgban csaknem eseményt képezett. Merlinné egyszer s minden­korra kijelentette, hogy Fier­­champnét és fiát szívesen látja ebédre minden «vasárnap. — Nos, anyám, mondá neki Dániel este, hiszel-e végre a boldogságban? De egészen más lett még a dolog, midőn vasárnap, ebéd után, Merlinné félrevonta Christinet. — Találtam már egy épen önnek való foglalkozást, mon­dá. S megmagyarázta neki a gyár m u n k á s-egyesületének rendszerét, melyet Jean ur ala­pított volt. — Fölfoghatja, tévé hozzá, — hogy a Cabagnou kórháza, házi betegeink, a fiú- és leány­iskola látogatása, nem számít­va az általános fogyasztási szö­vetkezetét, mely után mind­nyájan élünk, ugyancsak dol­got ad Madeleinenek meg ne­kem, akik magunknak tartót-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENGE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2358 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 tűk fenn az egész kormány­zást ... De nem győzzük . . . Nagy könnyebbség lenne tehát ránk nézve, ha megosztaná munkálkodásunkat. S e beszédhez gyöngéden csatolt egy évi ezerkétszáz frank tiszteletdíjas ajánlatot. X. Egy hónappal utóbb Dániel megkezdte titkári teendőit. Minden reggel elment a kas­télyba s együtt dolgozott Jean úrral, ki jobbadán el sem ment a gyárba, hanem dolgozószobá­jából adta ki az utasításokat, mely telefon-rendszerrel volt összekapcsolva az összes osztá­lyokkal. Itt dolgozták ki az összes munkálatokat, terveket, levele­zéseket és nagy ügyleteket, me­lyek a szolgálati osztályokba 'nem jutottak. Napról-napra szakadatlanul folyt igy a mun­ka, bámulatosan adva meg a mozgató erőt az óriási gépe­zetnek. Dániel, roppant munkával elhalmozva, de most már tel­jesen ismerve szerepét s meg­hitt viszonyban lévén Jean úr­ral, csak most értette meg ez ember bámulatos tehetségét, aki olyan egyszerű és olyan erős volt kedélyes külszine alatt. Végkép be lévén fogadva a családi életbe, az eszes embe­­berek ez igazi tűzhelyéhez, tá­mogatásában részesülve Ca­­bagnounak és az eredeti Mer­­linnének, ki többé el nem tu­dott lenni az ő anyja nélkül, kit és mit irigyelt volna ezen a világon? ( Folytatjuk) ---------------­JÓ TANÁCS Egy háztulajdonos nagyon megharagudott egyik lakójára, ki a házbért nem fizette, s azt mondja neki: — Ha az urnák nincs ház­bérre pénze, — hát vegyen ma­gának — házat. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van elő­­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az elöfizc tési dijat lejáratkor meg fizeti.

Next

/
Thumbnails
Contents