Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-12-05 / 23. szám

4. OLDAL.

KIS DONGÖ — CLEAN FUN

1959 december 5.

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉK

A köddel kezdődött az egész. Azzal a sürii, kékes-szürke takaróval, mely beborította a várost, eltakarva az utcák torkát', a házak élét, a terek szögleteit, a világosságot és egyszerűséget s rejtelmessé, titokzatossá varázsolt mindent. A sziporkázó villanyfényt sem tudta áttörni, csak apró foltokat rajzolgatott az aszfaltra: kerek, világos rózsaszínű és sárga foltokat. Az emberek ezekben a kicsiny fényfoltokban állottak apró csoportokba verődve, különböző kirakatok előtt halkan, nagyon halkan beszélgetve. A köd kékesszürke fátyola hangfogóként lágyított el minden zajt.

Anna, amikor kilépett a klubház kapuján,' egy pillanatig kábultan nézett körül, ő szerette a ködöt. Nagyokat szippantott a vastag, nedves fátyolból s arcát majdnem kedveskedve hajtotta feléje. Mindig rejtelmesnek, csodálatosnak találta, hogy a mélységből egyszerű párák indulnak el és a magasságban megkeveredve törnek* a magasba; párák, melyben esők és havazások rejlenek.

Arca, érezte, erősen kipirult a klubházban hallott előadás alatt. Szemei is csillogtak. Kezét szorosan összekulcsolta a puha prémmuff mélyén. Nem látta a szembejövőket és ennek nagyon örült. Mert Anna szeretett egyedül járni, egyedül, emberarcokat nem látva, önmagára figyelgetve. Ezért is szerette a ködöt. Elrejtőzés, magány kínálkozott benne. Szótlan belső világát most bátran viselhette, mint valahol a messziségben rejlő erdők és mezők között . . .

Erős lendülettel csaknem vidáman lépegetett. A köd takarója biztonságot adott neki s bátorrá formálta. Volt egy-két pillanata, amikor énekelni tudott volna, oly magányosnak érezte magát. A Dunához akart eljutni, ki a partra. S ott, a viz párájában, valahová nagyon messzire gondolni, kiérezni és

TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére.

kikeresni benzin és kátrány közül a ködös mezők, ködös erdők illatát.

De mielőtt a partra érhetett volna, hirtelen megállt. Valami az orrához ért könnyedén és finoman. Megtorpant és körülnézett. Az orra fölremegett, újból s még erősebben. Fanyar, kesernyés, tündöklőén tiszta illat lengett a part fölött. Ha az illatokat szinekre lehetne bontani, ennek az illatnak szine se akadt volna sehol. Átlátszó és tiszta volt akár az erdei forrás. Anna csaknem felkiáltott:

— Fenyőfa Istenem, hát karácsony lesz?! . . .

A gondolat után, melyet félig elsuttogott, — mely a lelkében élet, zendülő kiáltásként csendült — összeszorult a torka. A klubházban szerzett lendület aláhullott idegeiben, mint a beteg madár szárnya, ha korán indul útnak, nem nekivaló repülésekre.

— Persze karácsony!

S elfordult a Dunapart felől

és újra visszaindult a ködös utcába. Most már lassabban ment és észrevétlenül odaállt a kis csoportok mögé. Már tudta, hogy miért állnak igy, miért halk a hangjuk. Ajándékot válogatnak, ajándékot nézegetnek. Ajándékot, melyekkel néhány hét múlva meglepik azokat akiket szeretnek. Kicsit még elgondolkozott azon, hogy miért nem lehet megszabadulni ezektől a karácsonyi aján-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország- fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND CURRE-NCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét - szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.

Anna szeméből eltűnt a ködös, fájó fátyol. Megcsillantak, fölvillantak és a kockában ott látta azt a két betűt, amelyet a maga szivében látott. Csak éppen be kellene menni az üzletbe és mondani: ‘Vegyék be kérem a sálat”. Megtapintani két ujja között lágyan, kicsit összemorzsolni, vájjon nem gyürődik-e? Aztán kiválasztani azt a két betűt a monogram számára és azt mondani: “Holnap érte jövök kérem.” Csak ennyi az egész . . .

Csak ennyi! A többi, ami még volt, láthatatlanul kezdődött meg Annában,

. . . Még hogy én? Én küldjék neki ajándékot? És karácsonyra? Hát mit tett velem? Nem alázott-e meg? Nem hagyott el? Hogy akadályai is lehetnek? Egy férfij aki igazán, egészen szeret, legyőz minden akadályt. Nem, csak semmi ér-* zelgés: csak józanság és okosság, Anna. Minden oly világos, oly egyszerű. Egy férfi, aki szeret, hegyeket bont és terveket épit. Egy férfi, aki szeret: az ir, az jön, az hiv. Ne légy nevetséges Anna. Hogy a szürke sál? Hogy a szeme is ilyen világosszürke? A szeme, melyet megcsókoltál . . .

... És különben is, — hallotta Anna — nem is tartozik hozzád! Nincs jogod ahhoz, hogy megajándékozzad. Hogy ehhez nem kell jog? Hogy tulajdonképpen mégis van jogoű7 mert te sem Írtál, fel se hívtad, te se mentél . . . Hogy az egyetlen, akit szeretsz?! Az egyetlen . . . No, légy okos Anna. Lásd be, hogy gyerekség ez. Nevetne rajtad. Azt mondaná: “lám, a nyakamba akarja varrni magát!” Azt gondolhatná erőszakoskodom. Hiszen nem irt, nem jött, nem hivatott és minden oly világos. Mert a férfi, aki szeret... Fogai halkan megcsattantak, ahogy suttogta maga elé: — Nem . . . Nem leszek őrült . . .

S szorosan az aszfaltra szegezve szemét, otthagyta a kirakatot, a halkan beszélgető csoportot. Határozott, elszánt léptekkel indult tovább a ködben. De már nem a Dunapart felé, hanem haza.

Ettől kezdve a szürke sállal ébredt és aludt. Az életében semmi változás nem történt, dolgozott, jött, ment, társaságba járt, nevetett és beszélgetett. Hosszú utazásokon törte a fejét és ruhákat csináltatott. Nyugalom és gondtalan közöny merevítette arcát. Napok és hetek múltak el fölötte. S az eseménytelen, nyugodtan egykeddékvásárlás-hangulatoktól, mi: ért lágyul el a szív és miért melegszik fel a lélek? Sóhajtott. Hosszan, nagyon keserűen. A szeme, melyben okosság csillogott, lágy meleg sugarakat kapott, olyan szürke és rejtelmes fátyolt, amilyen az aláhulló ködfelhő volt. Nem is nyúlt hozzá.

— Karácsony! Karácsony!

. . . Dehát én kinek vegyek vájjon ajándékot és kitől várjak?

Ez utóbbi gondolat, hogy kitől várjon, nem maradt meg a szivében. Tovafutott agyából is, akár a vizfodor a folyók tükrén. Se szomorúságot, se keserűséget nem támasztott. Annak, hogy nem kapunk senkitől semmit, nincs semmi jelentősége, elfelejtjük pár elmorzsolt könnycsepp után. De ha nem tudunk senkinek semmit adni, az éget, gyilkol és halálra dermeszt.

Anna szive is feldidergett. Hát kinek adjon, kinek nézegessen ő? Egészen, egészen magányos. És mégis lépegetett és nyújtogatta fejét a többiek mögött.

A tündéri ragyogásból: ékszerek, ezüstök, porcellánok, játékszerek, edények, illatszerek, fehérnemüek, kalapok tengeréből itt is, ott is világoszöld vidám fenyőgallyak mosolyogtak. Anna tulajdonképpen ezeket nézte. S amig nézte a kicsinyt, törékeny ágakat, az erdőkre gondolt, melyeket ismert. Most ott is köd van, a köd reggelre jéggé dermed és gyönyörű, tündöklő zúzmara csillog a tülevelek hegyén. Már-már lehunyta szemét merengésében, amikor hirtelen meglátta a szürke sálat.

Könnyű, nagyon lágyesésü, nagyon halavány keskeny selyemsál volt. Olyan, amilyet férfiak viselnek nyakukon, inkább csak a gallér kíméléséért. A szélei alig látható, gyöngyapró fekete azsurral körülszegve. Lenn, a bal sarkán, apró fekete kocka két betű számára.