Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-10-05 / 18. szám
1958 október 5. itt« noxroó _ clean PUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat TISZTELD SZÜLÉIDÉT Hogy sokáig élhess: Tiszteld szüléidét, Apádat, anyádat! Miattad ne szálljon Szivükbe soha se Fekete bubánat. Kik nappallá teszik, A te jóvoltodért, Még az éjszakát is: Áldja meg az Isten Mind a két kezével A lábuk nyomát is! ----------------------A PÓRUL JÁRT SANYI Csintalan kis gyerek volt a kis Sanyi s mindig rosszban törte a fejét. Volt is vele sok baja édesanyjának, aki azonban hasztalan oktatta, mert a rossz gyermek nem fogadta meg az édesanyja tanácsát, aki váltig intette, hogy légy jó, ne bántsd a másét. S a n y i é k szomszédságában volt egy nagy kert s abban egy almafa, mely tele volt almákkal. A szomszéd bácsi adott egy-két almát Sanyinak, amikor kért, de Sanyinak ez nem volt elég, mindig leselkedett, hogy mikor mehetne be a szomszédhoz, amikor nincs otthon, hogy azután megdézsmálja az almákat. Egy napon csakugyan elment hazulról a szomszéd bácsi és Sanyi a kerítés résen át nagy nehezen befurakodott a kertbe. Ott aztán teletömte almával a zsebét, de úgy, hogy csak úgy kidagadt a két oldalon lévő zseb. Egyszerre csak látja, hogy a szomszéd bejön a kapun át az udvarba s meglátja őt, amint az almákat dézsmálja. Üccu neki, rohant a kerítés rése felé, fejét át is dugta, de A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja ,/iekik az abban olvasott vicceket. megakadt zsebeinél fogva, mert az azokban lévő almák miatt nem tudott már a kerítésen átfurakodni. Odaért a szomszéd, megfogta Sanyit, kivette a zsebeiből az almákat és igy szólt: — Eddig mindig kaptál tőlem almákat, te rossz fiú, de mert most lopni akartál, nem kapsz többet. A nadrágodat pedig itt tartom az almákkal s küld érte anyádat. Sanyi * szégyenszemre alsónadrágban ment haza anyjához. Hogy aztán mi történt, azt csak a papája nadrágszija tudná elmondani. Annyi bizonyos, hogy Sanyi azóta megjavult.---------A SZÉNSZÁLLITÓ BAJA A tél közeledtével az egyik vállalkozónak nem volt munkája és igy belefogott a szénhordásba. Egyszer azután megesett vele az, hogy eltévesztette az utcát és a 89-ik utca helyett a 98- ba vitte a szenet. A házszám egyezett, csak éppen az utca nem. A háznál csak az emeleten lakó volt otthon, aki megjegyezte, hogy az ő tudtával nem rendeltek szenet a földszinten lakók, de azért csak kinyitotta a pinceajtót és a szenet lerakta a vállalkozó, a számlát pedig otthagyta azzal, hogy majd az illető este vigye el hozzá a pénzt. Estére be is állított a földszinten lakó és kiabálni kezdett, hogy ő nem rendelt szenet s nem is fizet. A szénszállitó szép szóval puhitgatta, hogy vegye át a szenet, inkább nem számit semmit a fuvarért. A lakó nem állt kötélnek és egyre azon acsarkodott, hogy vigye vissza a szenet. — Odaadom feleáron a szenet! — alkudozott a szenes. — Nem kell, vigye vissza! — kiabált a lakó. — Nem fizet semmit, tartsa meg ingyen a szenet! De még igy sem állt kötélnek a lakó, akinek ingyen se kellett a szén. Végül is nem maradt más hátra, mint ki kellett hurcolni a szenet a 98-ik utcai ház pincéjéből és el kellett szállítani a 89-ik utcába, ahol az igazi rendelő már régen szidta a lusta szenest, aki viszont azt kívánta, hogy bárcsak kigyult volna régen minden szénbánya. - . - -----Jobb a tisztességes kár, a piszkos nyereségűéi. LÁNYOK BESZÉLGETNEK — Képzeld édesem, tegnap tanúként hallgattak ki és olyan lámpalázt kaptam, hogy amikor a koromat kérdezték, hirtelen nem is jutott eszembe, huszonnyolc vagyok-e vagy huszonhét. — Na és mennyit mondtál? — Tizenkilencet.-------««§ £&>------A KÖVÉRI ÉS SOVÁNYI — Uram, igazán lehetne némi belátással. Hisz ön is volt fiatal, ön is ült egy pádon, — mondja Soványi. — Nem én, soha! — feleli Iíövéri. — És miért nem? — Nem fértünk el . . .--------------------------ÜGYES ÜZLETEMBER New York egyik üzletének kirakatában a következő felirat olvasható: “Itt minden nyelven beszélnek.” Megkérdezi a tulajdonost egy ismerőse: “Hát tényleg annyi tolmácsa van?” “Egy sincs.” “De hát akkor ki beszél itt annyi nyelven?” “A vevők, akik az üzletbe jönnek.”---------*+% § -------BORBÉLY MISKA RONGYOS GÁRDÁJA Az elmúlt század hetvenes éveiben országosan ismert ur volt Borbély Mihály, Heves, Szabolcs és Bereg korteseinek koronázatlan királya. Maga ősi család sarja volt s e három vármegye virilis birtokosa. Miként nagy őse, Borbély Balázs mezítlábas, ágról szakadt sze-' gény legényekből verbuválta a a Rákóczi-szabadságharc alatt félelmetes, rongyos bandáját, azonképen neki is volt egy ilyen kortesgárdája, amelyik a három megye legfurfangosabb, legverekedősebb, legsehonnaibb koftyondi embereiből verődött össze és joggal viselte a Borbély Miska “rongyos bandája” nevet. Ezzel a rongyos bandával egy választási hadjárat alatt elérte Miska ur a Tiszát. Mielőtt átkeltek volna a kompon, imigyen szólt hozzájuk: — Cimborák, ha netalán akadna közietek olyan, aki egyszermásszor tréfából egy kis gazt vetett más ember holmijára, vagy teszem, egy kis tinócskát, csikócskát idegen ember óljából hajtott vásárra, az térjen menten vissza, mert nem szeretném, ha egy pár emberért csorbát vallana a kompániánk becsülete. Egymásra néztek nagy megilletődéssel a rongyos banda tagjai. Előbb az egyik lépett ki a sorból tisztességtudóan, aztán a másik. A kilépettek pedig magukkal ráncigálták a szemérmetlenebbeket is és végül is — szabolcsi legenda szerint — Miska ur maga ment át a kompon, egész bandája visszatért. c *>--------------------------A BORBÉLYNÁL — Hajat nyírni? — Igen... vágjon le mindent de mindent! — A fülét is? SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak 1 küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor me® fizeti.
