Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-10-05 / 18. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1958 október 5. Amerikának, az egész világnak üzen Széchenyi, a “legnagyobb magyar” SZENT ISTVÁN KORONÁJA, ANGYALOS CÍMER, A KÁRPÁTOK HEGYGERINCE HIRDETI NÉPÜNK FELSZABADÍTÁSÁBA VETETT HITÜNKET A WASHINGTONI KOSSUTH EMLÉKBÉLYEG ÜNNEPSÉGEKEN Maga Kossuth Lajos állapította meg az országépitő Széchenyi Istvánról: “íme, a legnagyobb magyar..Illő tehát, hogy az Egyesült Államok székesfővárosának eleddig legjelentősebb magyar vonatkozású ünnepségén, az amerikai Kossuth szabadság-bélyegek kibocsátásakor Széchenyi fohászát, imádságnak is beillő jelmondatát idézzük: “Magyarország nem volt; hanem lesz!” Az Amerikai Magyar Szövetség titkára közkívánatra kieszközölte a postaügyi minisztérium engedélyét, hogy ilyen körfeliratu diszpecséttel is elláthassák az ünnepség színhelyén beszerzett emlékboritékokat a bélyeggyűjtők. A valamennyi,o^,ÁG% 'fwifi'Hi# ünk szivéhez szóló jelmondat közé Koszorús Gabriella festőművésznő nagy gonddal rajzolta be az angyalos címert — úgy, ahogyan arra a kivándorolt. magyarság óriási többsége visszaemlékezik. A hagyományos címert tartó két angyal a történelmi Magyarország déli határán áll, a Kárpátok vonala pedig szivárványként dicsfényt, glóriát fon a fejük felett... Kossuth Apánk bizonyára boldogan tekint le az Égből, születésének 156-ik ünnepén. A tiszteletére 160 millió példányban kibocsátott amerikai emlékbélyeg ugyanis annak a közjogi ereklyének, a koronának a képével indul útjára — amit inkább elásott, csakhogy a magyar nép elnyomójának a fejére ne kerülhessen! Bizonyára boldogan látja, hogy a történelmi óhaza szimbólumát annak az ősi rögnek a körvonalai övezik, amiért oly sokat küzdött; de amit sohasem láthatott viszont, miután örökre búcsút vett az idegen túlerőtől ósszeroppantott Szülőföldtől. Széchenyi, a “legnagyobb magyar” és Kossuth, minden idők legkimagaslóbb “bujdosó” kivándoroltja ily módon Washingtonban fogtak egymással kezet, az amerikai Belügyminisztérium disztermében. A SZÜCSMESTER VASLÁB AJ A Daughters of the Divine Redeemer R. D. #1 BOX 357 ELIZABETH, PA. KEDVES MAGYAR TESTVÉREINK, NAGYLELKŰ JÓTEVŐINK! Az Isteni Megváltó földön jártában egyszer igy szólt hallgatóihoz: ,‘Bizony mondom nektek, ha bármit tesztek egynek is legkisebb atyánkfiái közül, nekem cselekedtétek.” Vagyis bárkivel szemben gyakoroljuk a .szeretet erényét, Ő úgy veszi mintha személyesen Neki tettük volna s úgy is jutalmaz meg érte. Meg vagyok győződve, hogy ti, kedves Magyar Testvéreink, hitelt adtok Krisztus szavainak. Ezért bátorkodunk hozzátok fordulni, hogy az ő. nevében segítséget kérjünk tőletek szükségünkben. Anyaházunk évről-évre szükebbnek bizonyul rendtagjaink befogadására. Ujoncnővéreinknek nem tudunk olyan megfelelő otthont adni, s ami még fájóbb, öreg és beteg nővéreinket nem tudjuk olyan ápolásban és gondozásban részesíteni a meglevő épületben, amilyent a felebaráti szeretet gyakorlásában eltöltött élet alkonyán nekik nyújtani szeretnénk. Tehát az építkezést nem halaszthatjuk tovább. A Mennyei Atya gondviselő szeretetére és embertársaink, főleg a mindenkor nagy megértést mutató Magyar Testvéreink nagylelkű támogatására számítva hozzáfogunk a Nagy feladathoz. Ugy-e nem zörgetünk hiába jó szivetek ajtaján? Ugy-e segittek felépíteni és berendezni egyelőre a legszükségesebb épületszárnyat, hogy a munkából kiöregedett és megrokkant nővéreink, valamint az Isten és felebarát szolgálatára készülő ujoncnőink otthont találjanak benne? Mindennapi imáinkkal fogjuk hálánk adóját törleszteni kérve Isteni Megváltónkat, hogy árasszon el titeket áldásai bőségével, álljon mellettfetek minden szükségetekben s ő maga legyen igen nagy jutalmatok itt és a boldog örökkévalóságban. Hálás szeretettel és imával, Mother M. Innocence Provinciális Főnöknő Tisza Pál szolgabirósága idejénjén, Biharmegyében lakott egy szücsmester, aki arról volt hires, hogy egy olyan nagy vasládája van, amelyet helyéből elvinni nem lehet, mert nagyon nehéz, a tűzben nem éghet el, mert vasból van, feltörni, vagy idegen kulccsal felnyitni meg éppen lehetetlenség, mert titkos zára van úgy, hogy aki nem tanulta ki a módját, egész holta napjáig babrálhat rajta, mégsem nyitja ki. Egy lakatos fia volt a szűcsnek, az csinálta neki a ládát remekbe. Lön, hogy egy szegény ember hallván a láda hifét, miután éppen egy nagyobb pénzösszeghez jutott, amit nem tartott bátorságosnak magánál tartani, azt gondolta magában: “Elmegyek a szűcs komámhoz, megkérem, tegye el ő ezt a pénzemet a ládájába, ott aztán teljes biztonságban lesz.” A szűcs átvette a pénzt, betette a láda fenekére. “Úgy meg lesz az itt őrizve, hogy még a napvilág se jut be hozzá” — mondotta. írást persze még abban az időben nem igen volt szokás adni semmiről. Az adósok akkor még nem tudtak írni, a hitelezők pedig nem tudtak olvasni. Eljött azonban az ideje, hogy a szegény embernek szüksége volt a pénzre s elment a szűcs komához, hogy visszavegye. A szűcs koma ránézett csodálkozva és azt felelte: — Miféle pénzről beszél kend? Én nem emlékszem semmire. Sirt, könyörgött a szegény ember, de a szűcs nem emlékezett a háromszáz forintra s még ki is nevette a szegény tulajdonost. Nagyon elbusult a szűcs rövid emlékezőtehetsége miatt a szegény ember s elment panaszra Tiszához. — Tekintetes uram, igy meg így jártam. — Hm, az bizony nagy baj, — mondta a főbíró — kivált, ha tanúi nincsenek. — Nincsenek kérem alásan. — Hát tudja mit, jöjjön el holnap, addig kigondolok valami okos dolgot ehhez az ügyhöz. A szegény ember eljött másnap. Tisza vidám arccal fogadta. — No, atyafi, l^t majd csak csinálunk mi is valamit. El fog menni kend a szűcshöz s még egyszer kérni fogja a pénzét. — Hiába való, — felelte — voltam én már ott tízszer is, rám se hallgat! — Ne okoskodjon, ha egyszer én mondom. A hajdúmmal fognak elmenni, csakhogy a hajdúm átöltözködik tnarhakupecnek. A hajdú bemegy hozzá előbb, akkor kis vártatva kend nyit rájuk s kéri pénzét... A szegény ember a fejét csóválta lehangoltan. De azért másnap mégis elmentek a haj-KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Cornier Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.
