Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-07-05 / 13. szám

\ 1958 julius 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Nem szokták verni. De hogy Hona asszony annyira nagy­nak rikoltotta a bűnünket, ma­gam is nagynak éreztem már. Rám-bizták Mártát, és én vi­gyáztam is rá: úgy bántam vele mindig mint valami földi ru­hácskába öltöztetett angyalká­val. Dehát lám: hibát követtem el és kivetnek! Kivetnek! Soha nem léphetek be többé a szép tornyos kastélyba, szép tiszta üveg-folyosóra, éshát Mártával más gyerek fog játszadozni. Más gyerek! Vájjon ki? Nem tudtam eltalálni, hogy ki? De azért gyűlöltem azt a valakit. És ott bőgicséltem sokáig a tornác közelében. Egyszer aztán látom Ákos urat, — az uraságot, — ahogy jön a nagy óriás fejével, erős­­léptü járásával. A kastélyból jött ki és felém tartott. A ke­zén keztyü. Pomádés fekete haja oly kemény ivü a halán­tékán, mintha azt is vasból verték volna, mint a nagykapu tulipánjait. Komoly volt, mint mindig, és amint mondom, nagyfejü. Csupa fej, mint az ebihal. Most is, hogy eszembe jut, csak a fejét látom. Mert Ákos urnák akkora feje volt, mintha valami nálánál na­gyobb emberrel fejet cserélt volna valamikor. Nehezelte is talán, mindig lógatta. És nagy volt azon a cigányo­­san barna fejen minden: a homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya. Csak a szeme volt apró, az a nyugodt, hideg­­szeme. Mindenki félt tőle. Még a lo­vak is buzgóbban vonták az ekét, ha ő lovagolt a szántó­föld felé. A fák is mintha alá­zatosan húzódtak volna össze, amerre ő járt. Még tán a vere­bek se mertek ott csiporogni. Dermedezve vártam, hogy megragad és kivet, vagy leg­alább is megáll előttem, és zord szóval üz el a kertből. Azonban csak épenhogy rámpillantott: elropogott a kavicsos utón az istállók felé. Örökkön a gazda­ságát járta. A szivem verése újra megin­dult. Dehát még hátra van az asszony, a tekintetes asszony... Az mit szól majd? S aggódva szemléltem a kas­tély emeleti ablakait. Vájjon melyik az asszonyé, a tekinte­tes asszonyé? A cselédasszony azóta bizonyára elkárogta a panaszt, és most már csak en­gem várnak, hogy megverjenek és kivessenek. Újra keserves sirásra fakad­tam. Közben egy tejszinü és fekete szegélyű pillangó szál­lott elém a szegfű-bokorra. A sirásom egyszerre elszünt. óva­tosan fogtam a kalapomat, la­pultam, a szájam is elnyilt a nagy vigyázatban: lecsaptam. A szegfűnek a karócskája keresztül ütött a kalapoman. A lepke elszállt. A kalapomra bámultam, és tragikus érzések fancsalitották újra a számat sirásra. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett í »1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szó táj;. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n j- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .............. v^.öU Vidékre 20 cent portókoitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. A könnyeimen át látom meg, hogy jön már értem Ilona asz­­szony, csakúgy lobog a szok­nyája! Jön a mérges pulyka! Visz a másik mérges pulyká­hoz. Teremtő Isten, micsoda nap ez! Sok szobán megyünk át. (Haj de sok ajtón fognak ki­vetni!) A szobák faláról sisa­kos és mentés urak néma rosz­­szalással néztek reám az arany­rámákból. Végre abban a szo­bában, amely szentek és Má­riák képével ékes, ott ül a má­sodik haragos pulyka, a fekete­ruhás tekintetes asszony, ül az apró szentképei és virágzó kak­tuszai közt az ablaknál, ül a a szokott görnyeteg sovány­ságban, fehérbabos tegethof­­szin ruhájában. Mögötte a kis zöld szárnyú papagály, a kis tudós madár, aki a papra azt kiálja: — Laudétur! Laudétur! Másra meg: — Jó reggelt! Jó reggelt! Még az is hallgatva és ször­­nyülködve bámul rám komoly okos fekete szemével. Éshát ott áll Mártácska is a szék mellett és 'sápadtan, ko­moly szemmel várja, hogy mi történik velem? — Semmirevaló! — kezdi az asszony a beszédet. Sásogó hangja máskor csupa szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség. Hiszen beteglábu asszony. Ki se mozdul soha a 'szobájábul. — Börtönbe a semmirekelőt! — mondja szivet sújtó kemény szóval. Soha többé nem játszik Mártával! A börtön nem éppen velen­cei, csak üres szakácsszoba a fölszint északi sarkán, a kony ha mellett. Abban az időben nem tartottak szakácsot az öregek, csak egy siket asszony főzött. Ilona asszony szobalány féle volt a háznál. Kivülök még csak egy inas szolgált nálok, a vén obsitos, Luki bácsi. Bőgök. Márta is sirásra fa­kad. De nincs, könyörület! Ilo­na asszony magával ragad, mint a sas a bárányt: visz a börtönbe. Hej, sokszor megismétlődött ez a jelenet! Mikor nyitva ta­láltuk a park hátulján a ker­tészajtót, s leszöktünk a Duná­ra, s fürödtünk. Jött a gőzhajó. Hullámot vert. A vizből egy barna posztókalapos puffadt képű asszony lükként föl. Ázott kalap, ázott tollak rajta; viz­­ben terjengő szürke haj. Mink persze nem tudtuk, hogy ha­lott. A felülről érkező halottak ott állomásoztak azon a kanya­rodon. Megijedtünk. Meztele­nen futottunk vissza a kastély­ba. Hát. még mikor az erdőre szöktünk ki és eltévedtünk. Hát mikor megtettük az ezüst teás­kannát bogárgyüjtő szelencé­nek. Hát mikor a papagály megkarmolta a Márta kezét, s én megfogtam, Márta meg ol-7-IK OLDAL JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 lót neki! — lemetszettük a kör­meit. Különösen az erdőbe való el­­bolyongásért harsogott ránk a rémitő Ítélet. Minket egy mese vitt oda, amit Ilona asszony mondott az árván maradt ki­rályfiról és királyleánykáról. Érdekes volt hallgatni azt, hogy hogyan kergette el őket a mostohájok, és hogyan találtak az erdőn élelmet, szamócát, s hogyan fogadta őket be a bar­langjába egy jóságos remete. A falun túl is volt erdő, és minket érdekelt a remete. Azonban a remete sehol se mu­tatkozott. S mink nem is igen bántuk: akkor ért a vadszeder. Ettük vidáman. És kezünk ar­cunk bemocskosodott. Végre esteleflé a remete helyett a ke­rülő bukkant ránk és visszávitt bennünket a kastélyba. — Ez a gyerek tűrhetetlen már! — mondta akkor a tekin­tetes asszony. Márta mellé le­ányt kell keresni. És az ő nyugodt hangja ret­tenetesebb volt nekem, mint az Ilona asszony hajmeresztő ri­­koltozásai. Sírtam, zokogtam a börtö­nömben. Egyszer hallom, hogy nyikkan a kilincs. Az ajtóra nézek. Márta dugja be a fejét. — Kelen, — mondja képe­­dezve. Hová mégy? (Folytatjuk.)----------------------------­ÜGYES ASSZONY — Az iszákosok ápolására építendő otthon alapjára gyűj­tök, — kopogtat be egy ember egy házba, ahol egy nő nyit ajtót. — Nem járulna Ön vala­mivel ahhoz? — Jöjjön vissza egy félóra múlva, akkor jön haza a része­ges férjem, őt megkaphatja tő­lem, mint hozzájárulásomat, — feleli az asszony.----------------------­Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents