Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-07-05 / 13. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1958 julius 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A FALU ÓRÁJA Egy felvidéki faluban a templom tornyán nem lévén óra, az esküdtek elhatározták, hogy közadományból vesznek egy to/ ronyórát. Onnan legalább mindenki látja a pontos időt. De a toronyórához szükséges pénz nem gyűlt össze. Újra öszszeültek a falu bölcsei, hogy mit kezdjenek a meglévő kevés pénzzel? Nem tudnak döntést hozni. Ekkor szólásra emelkedett a falu legöregebb embere — egyúttal a legokosabb —, aki a következőket mondotta: — Az összegyűlt pénzen toronyórát nem tudunk venni. De, ha már elhatároztuk, hogy órát veszünk a templomnak, vegyünk egy zsebórát, hisz’ úgy sincs egy sem a faluban. Ezt az órát a templom sekrestyéjében helyezzük el. Itt mindenki megnézheti a pontos időt (vasár- és ünnepnap kivétel) minden nap délelőtt 8—9-ig és délután 3—4 óráig . . . ■------------------------------------------------------------------------------------A FÖLDGÖMB Elszakított Erdélyünk egy kis falujában történt. Az elemi iskolába magyar tanitók helyébe oláh tanitók kerültek, akiknek tudása nem sokkal haladta meg a kis nebulók tudását. Egy alkalommal látogatóban volt a tanfelügyelő, aki — csodálatosképen — magyar volt. Földrajz órát tartottak. A földgömb ott állt a dobogón. Egy éppen akkor felelő diáktól megkérdi a tanfelügyelő: ■ — Mondd, kis fiam, miért van a földgömb két sarka belapulva? Ez a kérdés nagyon meglepte a kis diákot, de a tanitót is. Az zavartan mentegetődzött, hogy bizony ő nem tehet róla, bizonyára a magyarok elejtették, mikor átadtak mindent a románoknak. A tanfelügyelő nem szólt semmit, hanem beállított az iskola igazgatójához, elmondta neki a történteket. Ez végighallgatta, majd megszólalt nagybölcsen: — A tani tó urnák, azt hiszszem, igaza van. Én is határozottam emlékszem, hogy azt a glóbuszt igy vettük át a magyaroktól . . .-------------------——* FURFANG A Balaton felett egyszer tavasszal pilóták tartottak, illetve mutattak be pompás repüléseket. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — j minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija j egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJ E BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti cimre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... Állam: ........................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. I l Ahogy az egyik pilóta gépével a viz tükrére leszállt, egy idősebb gazda ember bámulja az ördöngős masinát. A jókedvű pilóta megszólítja az embert: — Mondja, bácsikám, nem volna kedve felülni a gépemre? Ha bent tud ügy maradni, hogy nem szól semmit, én hajlandó vagyok magának száz pengő jutalmat adni. Megkérdezi az öreg: — Ha az anyjukommal együtt beülök, akkor 200-at kapok, ugy-e? A pilóta igennel felelt. Az öreg erre maga előtt tuszkolta feleségét és mind a ketten beültek a gépbe. A pilóta felszállt a Balaton fölé és vagy egy óra hosszat keringett, bukfencezett. Várta, hogy az öreg elszólja magát, de az csak hallgatott. Mikor leszállt a vizre, megdicsérte az öreget bátorságáért s átadta a 200 pengőt. A gazda megköszönte a pénzt, szemeit hunyorgatta s igy szólt: — Hát kérem, kicsibe múlt, hogy el nem vesztettem a fogadást. — Hogy-hogy? — érdeklődik a pilóta. — Mikor az anyjukom kiesett, majdnem elszóltam magam.---------£*»------------AZ ASSZONY — Nem is hiszi Erna néni, néhány év után milyen közömbösek tudnak lenni az asszonyok. Az enyémnek már szeme sem rebben, ha a hidegségére panaszkodom. — Hát igen, fiam. De mondd csak neki, hogy hideg a leves, mindjárt melege lesz!---------«5 £**-------MEGÁLLAPÍTOTTA A BAJT Az öreg Zalai doktor kiváló orvos volt, de a gorombaságával is kivált a többi közül. A páciensei nem adtak erre semmit, ismerték már hírből is nemcsak tapasztalásból. Hadd mondja a magáét, gondolták, csak jól gyógyítson! Hát jól gyógyított, de azt nem nagyon szerette, ha azt kérdezgette tőle a beteg, hogy meg fog-e gyógyulni. Egy ilyen nyűgös betege kérdezősködésére ezt mondta egyszer: — “Legyen nyugodt, ezt az orvosságot szedje be. Ettől vagy meggyógyul, vagy a fene megeszi!” Persze, hogy beszedte a beteg a kétes értékű vigasztalás ellenére is. Meg is gyógyult. A fenének nem akadt nála teendője. Azért még jobban haragudott a doktor, ha valami társaságból hívták beteghez, mex-t a jó társaságot, de különösen a jó bort, nagyon szerette. Egyszer lakodalomból hívták egy állítólag súlyos beteghez. Lement, de bosszúsan. Oda ült a beteg ágya mellé. Kezdte vizsgálni, hanem a mint megfogta és felemelte a beteg kezét, hogy majd a pulzusa verését kitapogatja, kicsúszott a markából. Utánakapott, de a betege helyett a saját kezét fogta most meg, amit nem vett észre, mert bizony — bizony — ugyancsak kezdett dolgozni benne a lakodalmi bor a meleg szobában. Szorgalmasan tapogatta a saját ütőerét s egyszer csak megszólalt: — “Hát ezért hivattak en- I gém ide? Hiszen barátom nincs magának semmi egyéb baja, csak épen hogy holtrészeg!” Ilyen jól megtudta állapítani a diagnózist beborozott állapotában is — pláne saját magán! Hevesi dalok Az én torkom álló malom: ügy őröl, ha meglocsolom, Árva szivem a molnárja, Bánatot hord garatjára. Zug, ha őröl, zug a malom... Csak hadd zúgjon, locsolgatom Zúgjon, zúgjon, ne halljam meg Hogy az asszony nyelve pereg. Ha nem iszom, pereg nyelve, Férjének nincs csókra kedve, Várja, mondjam már mielébb; Asszony add a kancsót idébb. Hiszen mentői többet iszom, Attól jobban megszomjazom, Borra, csókra és utána, Rágyújtunk: magyar nótára. Mert az én jó feleségem Szívesen tölt bort énnekem. Tudja ilyenkor azt mondom: Adsz-e csókot, szép galambom. Ezért szívesen jön velem, Amikor támad jókedvem: HEVESI-hez visz az utunk, Hisz jó italt csak ott kapunk. Ha férjednek . . . mind hiába, Nem hajlik csókra a szája, Igyon bort, tüzes lesz vére, Kedvet kap csók-, ölelésre. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
