Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-06-05 / 11. szám
/ 2-IK OLDAL trr« nnvort _ rr p * v pmtmv 1958 junius 5. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD (Folytatás.) — Akkor hát újra irom a levelet, ha te viszed el, monda a parancsnok, azzal óvatosan leült az Íróasztalhoz A következő néhány sort irta meg; Kedves Jean! Szörnyű fájdalmaim vannak ma. Ki sem mozdulhatok. Fölhasználom az ide mellékelt őrmestert, akiről már szóltam önnek, hogy ezt az üzenetemet megvigye. Sokkal jobban fáj a fejem, semhogy újabb ajánlgatásába bocsátkozhatnám. Csupán annyit mondhatok, hogy ha lett volna egy fiam, ilyennek óhajtanám. Hive Béraud. — Nesze, olvasd el, hogy'mit irok, mondá a parancsnok, odaadván Dánielnek a levelet, mielőtt a borítékra ráírta a címet. — Óh, kedves keresztapám, milyen jó ön! — kiáltott föl a fiatalember, miután az utolsó szavakat el olvasta — és milyen boldog vagyok, hogy önhöz tartozom. — Ostoba vagy!... Hát ugyan kit segítsek, ha az anyád fiát nem? — Istenem, ha sikerülne! ... Milyen öröm volna ezt tudtára adni! — Meddig marad még Párisban? A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évrf 3.00 dollár. — Júliusig. A grófné ekkor elutazik. Kapjak csak hivatalt ebben a gyárban, akkor anyám velem marad! ... De ez attól függ, hogy mennyit keresek eleinte, tévé hozzá felsóhajtva. — Óh, mihelyt meglesz a hivatalod, a többi magától fog menni — viszonzá a parancsnok. — A fődolog az, hogy amint egyszer elhatároztad magadat, férfiasán haladj előre. — Jól van, keresztapám! ... Hanem, tévé hozzá Dániel némi habozással, — kérdezni szeretnék öntől valamit, épen mivel mint ön mondja — férfi módjára kell harcolnom. — Hallgatlak . . . Nos? Néma lettél? — tévé hozzá a parancsnok, a szegény fiú zavarodottságát látva. — Kissé nehéz belekezdeni, mondá azután Dániel habozva. — Pedig ennek meg kell lenni. — Ha csak nehéz, hát kezdj bele. — Igen, meg kell lenni! — ismétlé az őrmester, bátorságát összeszednie sikerülvén. — Keresztapám tévé hozzá bátran, — én mindez ideig természetes módon gyámság alatt éltem. Anyám gyámsága, a kollégium gyámsága és hogy úgy mondjam, az ezred gyámsága, vagyis fegyelem alatt, mely mindent szabályoz, még a párbajokat is, s nekem kettő is volt. De most, midőn belépek az életbe, tette készen s mint a magam ura: hogy szabadon Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellert szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, Ifusfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészitésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészitett ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — mozoghassak, szükségem len-' ne,... nem is igen tudom, hogyan adjam elő ... szükséges, volna, hogy végre ismerjem magamat, hogy ép oly kevéssé legyek kitéve a ferinhéj ázásnak, mint a félénkségnek, mely nem természetem s melynek terhét alig bírnám elviselni. Tudja ön, hogy mennyire imádom anyámat; az ő érdekében; is szólok most... mert fölfoghatja, hogy ez olyan tárgy, melyet ő előtte nem igen pendíthetek meg. Szegény jó léleknek nagy szenvedést okozna. — Értelek. Térj a dologra. Soha sem mondott ő neked semmit? , — Soha, ha csak egyszer nem, még gyermekkoromban, midőn azt mondá, hogy önhöz forduljak, ha majd férfi leszek, j Azóta sohasem váltottunk más iszót e tárgyra vonatkozólag. Anyám tudja, hogy büszke vagyok reá. Ön tudja, hogy mennyire szerettük egymást mindig. Neki engedelmeskedem midőn azt kérdem öntől, hogy elérkezettnek véli-e a pilanatot. — Hát mit tudsz?... kérdé a parancsnok. — Hát biz én sohasem hallottam beszélni apám felől, viszonzá Dániel. S midőn a sorozáshoz jutottam, meg kellett tudnom születésem felől a valót, — mely, mondhatom, nem zavart fel túlságosan. S igy lennék vele most is, ha ön vonakodnék kérdésemre felelni. — Épen nem vonakodom, kedves fiam, viszonzá a parancsnok — és én is úgy találom, hogy jobb, ha mindent tudsz, hogy ne kelljen aggódnod a jövő miatt, amelynek emelt fővel, félelem nélkül, anyádra büszkén, mint magad mondád, mehetsz elibe, bár származási leveled hiányos. Mit akarsz hát tudni? — Először is, hogy ki volt az apám? — Bizonyos Aymar gróf, ki rokona volt anyádnak; — Régen meghalt? — kérdé Dániel. — Él! — Viszonzá Bérad parancsnok. — Még pedig nagyon jól, ha most is úgy folytatja, mint akkor Párisban. ja, mint akkor Párisban. — Ugyan! — kiáltott föl Dániel meglepetve. A parancsnok kitalálta keresztfia gondolatát. — Hiába iparkodnál a dolgot magadnak megmagyarázni, mondá. — A történet nem hosszú. Egyszerű gazság", közönséges hitványság, ez az egész. Anyád tizennyolc éves korában teljesen egyedül állott a világon ... Csábítás, gonosz csel, gyermekes hiszékenység, épen ártatlansága által vezetve tévútra, csábitó ígéretek ... Valóban mindennapos regény volt az, amit a parancsnok elbeszélt. Christine de Fier-JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAttLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 champ, nyugdijat élvező anyjának halála után vagyontalan árvának maradva: ideiglenesen, mig valami nevelőnői állást találnak számára, gazdag rokonainál, Aymar gróféknái talált menedéket, kiket a családi büszkeség kényszeritett arra, hogy az árvát oltalmazzák. A grófnénak, ki özvegy volt s zajos, nagyvilági életmódot folytatott, egy 24 éves fia volt: büszke remények tárgya. Ezt a fiút egyszer párbajban kapott súlyos sebbel hozták a kastélyba. Christine ápolta, megmentette, hetekig virrasztóit a beteg ágya mellett s hónapokig támogatta a lábadozót. A részvét veszedelmes lejtő egy/ tizennyolc éves szívre nézve. - Gyermekkori barátok voltak. — Aymar az őszinte szenvedély hevével szerette. Christine, ki annyira ártatlan volt, hogy tudatával sem birt a veszélynek, hitt esküiben, becsületében. És ez aljas csábításban csaknem valóságos bűnrészes volt az anya is, ki csupán fiára gondolt. — Egyszerű gazság, ismétlé a parancsnok. (Folytatjuk.) ---------------KIRE HALLGASSON? — Mi a bajod, — kérdi egy férfi a másikat, — hogy két mankóval jársz? — Autóbalesetem volt hat hét előtt, s mindkét lábam megsérült. — És még mindig mankóval kell járnod? — Az orvosom azt mondta, hogy már nem kell mankó, mert már meggyógyult a lábam, viszont az ügyvédem, aki a kártérítési pert folytatja az elgázoló ellen, azt mondja, hogy arnig a per el nem dől, csak járjak mankóval. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij be« \ üldésére.
