Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-06-05 / 11. szám
1958 junius 5. novor» _ CLEAN FUN 3-IK OLDAL A SZERELMES FESTŐ 'Cinóber Barnabás festőművésznek nem volt égyetlen fillérje, csak öt darab huszfilléres póstabélyegje, amiket akként takarított meg, hogy haszontalan levélíró lévén, összegyűltek a hazulról küldött válaszbélyegek. Cinóber Barna asztalhoz ült, jól nekigyürközött s öt levelet irt egyszerre. Az elsőt Kiskunlevelesre címezte az apjának s e levél igy szólt: “Édes Apám! Tegnap kificamítottam a lábamat, küldj pénzt, mert borzasztóan szenvedek. Legközélebbi levelemben többet! Csókol fiad.” A második levél gráci nagynéniéhez esedezett ilyenformán: “Aranyos Linka néném! Mint már múltkori levelemben vázoltam, amelyre, sajnos mindezideig semminemű válasz nem érkezett, hajszáltőgyulladásban súlyosan megbetegedtem, s ahogy felépültem, az orvosom sok gyalogsétát és levegőváltozást ajánlott. így kerültem az újpesti összekötő hidra, ahol újabb malőr történt velem. Ugyanis, alighogy a hidra léptem, a rozoga alkotmány nagyot reccsent és leszakad alattam. Peéhhemre ép akkor ért a hid alá a bécsi személyhajó. Én a bécsi hajó kormányosi hid j ára zuhantam. Nagy szerencsém még, hogy a hajóskapitány puha fejére estem. A kapitánynak nem történt komolyabb baja, ellenben én rögtön sárgaságba estem, úgyhogy a testem tele van kék és lila foltokkal. Nagyon kérlek, küldj pénzt, hogy gyógykezeltethessem magam. Csókol öcséd Barna.” A harmadik levél amerikai nagybácsijának szólt: “Kedves Nagybátyám! Itt rémes viszonyok vannak. A patkányok a fővárosban úgy elszaporodtak, hogy kipusztitották az összes macskákat. A minap a patkányok már a'járókelőket is megtámadták, úgyhogy ezek barrikádokat kénytelenek építeni. Később a dott igy: “Aranyos Béluskám! Tepnap fel akartam kapaszkodni a cinkotai helyiérdekür-e, amely már mozgásban volt, s igy leestem a lépcsőről. Tudniillik, azért akartam hozzád kiutazni, hogy megadjam a múltkor kölcsönadott huszonöt pengődet. Leestem, és eszméletlenül terültem el a fölköveket a patkányokra zúdították s egy ilyen barrikáddarab a fejemhez repült. Azóta természetesen gipszben van a lábam. Nagyon kérlek, tégy postafordultával pár dollárt egy borítékba, hogy mielőbb felgyógyulhassak. Hát te hogy vagy? Csókollak, öcséd, Barna.” A negyedik levél Cinkotán lakó unokabátyjához rimánkodön. Nagy csődület vett körül. Köztük egy notórius zsebtolvaj, aki, még mielőtt magamhoz ocsúdhattam volna, kilopta a zsebemből a pénzt. Most se pénz, se posztó, amit zálogba tehetnék. Ennélfogva nagy hálára köteleznél, ha a múltkori huszonötöt kiegészitienéd táviratilag ötvenre. Egész nap itthon vagyok, a távirati utalványt bármely percben feladhatod. Öcséd Barna.” Az ötödik levél a nagymamának: “Édes jó Nagymama! Legutóbbi leveledben foglalt tanácsodat, hogy soványságom ellen egyek sok tejbegrizt, megfogadtam és ettem. Azonban olyan forró volt az első kanál griz, hogy amint éppen rádgondolva lenyeltem, felégette a torkomat. Súlyos égési sebeim miatt most literszámra kell innom a legfinomabb táblaolajakat. Nagyon kérlek téged, édes jó ómama, küldj egy pár literre való pénzt. Itt Pesten most négy pengő egy liter étolaj. Küldhetsz egyszerre öt literre való pénzt. Kezeidet csókolja unokád Barnuska.” Cinóber Barna leragasztotta az öt levelet és behívta a háziasszonyát. — Kedves néném — mondta, — lökje be ezeket a leveleket a postaládába és legyen szives pár napig még türelemmel várni, amig a pénzespóstás jön és pénzt hoz, amiből a hátralékos szobabért megfizethetem. Eltelt három nap. A pénzeslevélhordó nem jött. Elmúlt négy, öt, hat, hét nap, sőt öt, hat hét, s még csak levélbeli válasz sem érkezett az öt levélre. A hetedik hét első reggelén azonban élesen berregett az előszobacsengő. Cinóber háziasszonya lélekszakadva rontott be: — Cinóber ur! Cinóber ur! Itt a pénzeslevélhordó! És csakugyan, a következő pillanatban egy terebélyes termetű egyenruhás ember lépett a szobába. Oldalán kulcsok csörögtek. Fején póstássapka. Orra alatt kackiás postabajusz. Nyakában szíj, a szíjon duzzadt táska és kezében a jellegzetes harmónikatárca, amelyből kékhasu bankók és rózsaszínű pénzesutalványok csücskei kandikáltak ki. — Cinóber Barnabás festőművész urat keresem — mondta hivatalos komolysággal. — Én vagyok! — kiáltotta a festő a boldogságtól fuldokolva. A pénzespóstás most villámló szemeket meresztett a háziaszszonyra. A szigorú pillantás azt jelezte, hogy most eredj és menj ki a szobából te kiváncsi, vén perszóna! A háziasszony kelletlenül curukkolt ki a szobából. Cinóber hálás pislogással köszönte meg a postás előzékenységét. Mert hát valóban, mi köze a háziaszonynak ahhoz, hogy mit höz a pénzeslevélhordó. — Hát tényleg ön volna az a Cinóber? — kérdezte most még egyszer a pénzes. — Én, én, sőt, ha tetszik, okmányokkal is igazolhatom. Nem szükséges — mondta most amaz, — úgy is elhiszem. Hát kérem, tisztelt Cinóber ur, vegye tudomásul, hogy én már hetek óta keresem magát. — Ugyan, ne mondja! — De bizony mondom! Még pedig egy vastag meggyfabottal, amely, sajnos, most nincs nálam. Hallja! Ha még egyszer meghallom, hogy a lányom szoknyája után jár, úgy megrázom magát, hogy kiesik a saját öltönyéből! Megértette? Most pedig hadd kézbesítsek ki magának egy barackot. Azzal hatalmas brackot nyomva Cinóber fejére, a pénzeslevélhordó eltávozott. A következő pillanatban berontott a háziasszony. — Nos? Kapott valamit, Cinóber ur? — Kaptam. Sőt ha akarja, fele a magáé . . . RAVASZ CSECSEMŐK Egy nagyon gazdag bankár felesége a kisbabát várta. A bankár pedig a dolgozó-szobájában ült és vált, fiúval ajándékozza meg az ég, vagy leánnyal? Egyszerre csak megjelenik az ápolónő az ajtóban. A bankár izgatottan ugrik fel: — Nos? Fiú? — Nem — mondja a hölgy. — Hanem fiuk. — Hogyan? Kettő? — Úgy van. Gyönyörű ikrek. A bankár úszik a boldogságban. Kidülleszti a mellét s büszkén szól: — Persze, ahol érzik a pénzt, oda tolonganak .. . A FESTŐ — Mondd férjem, — kérdi a festőt felesége, —- miért fested te az angyalokat mindig fekete hajuaknak? — Mert te szőke vagy.--------««§0»»-------AZ UTOLSÓ FOGAK — Az én nagyapámnak, — mondja Mariska Annának, — már az utolsó fogai vannak. — Hogy érted ezt? — Hát mind kihulltak s most már hamis fogai vannak. GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28S oldalas levelező segítségéve) angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California.
