Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-04-20 / 8. szám

2-IK OLDAL um rí v»'j fttiv 1958 április 20. Kis Dongó regénye A SZERELEM NEM KISKUTYA (Folytatás.) — Bizony, Tom Majo. De már nem jön, mert szerencsét­lenül járt és meghalt. Hennyre hagyta egész vagyonát. Henny első gondolata az volt, hogy bennünket megsegítsen. Remé­lem, most nem fogjátok többé szidalmazni. így fizet nekünk a sok szenvedésért és megaláz­tatásért, amelyben nálunk ré­sze volt. Karl Rasmussen szavainak leirhatatlan volt a hatása. He­lene asszony még sápadtabb lett. Erőtlenül hanyatlott egy székbe és homlokát törülgette. Ditta mozdulatlanul meredt Hennyre. Halálos irigység fog­ta el: Henny Darland menyasz­­szonya és még gazdag is... és most még ő mondjon neki kö­szönetét! De Herbert döbbent meg legjobban. Dühösen vádolta önmagát. Milyen ostoba is volt, hogy nem tisztességes szándék­kal közeledett Hennyhez: most elvehetné a gazdag örökösnőt. De fhár késő! Hei'bert önjönge­­ni szeretett volna. Elsőnek Helene néni szedte össze magát. Hennyhez lépett. — Gratulálok Henny, az j örökséghez is és eljegyzéshez! is. Bocsáss meg, hogy az előbb kissé izgatott voltam. Henny kezet nyújtott és nyugodt hangon mondta: — Ne beszéljünk többé ar­ról, ami elmúlt, Helene néni. Ditta és Herbert is gratulál­tak, bár kissé savanyu arccal. A városban és a szomszéd birtokokon sokáig beszéltek Henny milliós örökségéről. Mindenki Heinz Warrent fag­gatta és ő nevetve szolgált fel­világosítással. Természetesen majdnem naponként dolga akadt Altwiesen, és ezeken a tárgyalásokon Gert is résztvett Henny megbizottjaként. Hen­ny és a “szövetségesek” olykor­olykor egyegy kellemes órács­kát töltöttek a hársak alatt. Henny szép, művészi síremlé­ket emelt Hans Morannak. El­határozta, hogy árvaházat építtet arra a helyre, ahol Hans Moran szerencsétlenül járt és az ő emlékére Hans Moran-Ott­­honnak fogja nevezni. Tiz ár­valány részesül majd itt gon­dos nevelésben. Mikor az altwiesei hársak sárgulni kezdtek, Darland meg­esküdött Hennyvel. Az esküvőt Karl Rasmussen kérésére Alt­­wiesen tartották meg. Meghív­ták az ismerős családokat és természetesen a vendégek kö­zött voltak Zabernék is. Za­­bernné szivből örült a dolgok ilyen fordulatának; igaz, hogy már előre sejtette. Henny Lisa tizenhetedik szü­letésnapját jelölte ki az esküvő napjául. A kislány volt Henny legbájosabb koszorúslánya. Vő­félye természetesen Warren doktor volt. Ditta persze igye­kezett Henny barátságát meg­nyerni, bár nem érzett iránta valami nagy szeretetet. De ő is a koszorúslányok között volt.A vőfélyek sorában szere-Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! pelt még a Zabern fiú. Nagyon1 hangulatos ünnepség volt. Mikor az ünnepi lakoma után előkészítették a termet a tánchoz, Lisa kiment a veran­dára, mert nagyon melege volt. Néhány pillanat múlva mellet­te termett Heinz Warren is. Lisa olyan elragadó volt hal­ványkék habos ruhájában, me­lyet Henny tői kapott, hogy Warren doktor csak nehezen őrizte meg nyugalmát. Gyengéden nézett a kis­lányra. — Lisa kisasszony, még nem volt alkalmam, hogy gratulál­jak tizenhetedik születésnap­jára. Lisa szive hevesen vert és különösen komolyan nézett Heinzre. — Hiszen ma reggel gyönyö­rű vörös rózsacsokrot küldött, jókívánságaival együtt. — Igaz, de még nem mond­tam meg, hogy mit kívánok éppen ezen a napon. Lisa látta, hogy a férfi mi­lyen izgatott s ez az izgalom átragadt rá is. — Azt kívánom, hogy jövő születésnapja esküvő is legyen I egyszersmind. I Lisa elpirult, de igyekezett nyugalmat » erőltetni magára. Látszólag fesztelenül kérdezte: — Kinek az esküvője? — Az enyém. Lisa még jobban zavarba jött. — ó ... ön nősül, doktor ur? — Bizony kis Lisa... és té­ged veszlek el feleségül! Leg­szívesebben nem is várnék egy esztendeig, de ... te még olyan fiatal vagy. így hát várnunk kell. De a tizennyolcadik szü­letésnapodon megesküszünk... persze feltéve, ha te hozzámész az ilyen öreg emberhez. Hiszen pontosan kétszerannyi idős va­gyok, mint te. Lisa lehajtotta fejét. Köny­­nyeivel küzdött. Még könnyes volt a szeme, mikor végre rá mert nézni Heinzre. — Kicsi Lisám, édes kicsi Li­­sám ... hát csak nem sírsz, mikor megkérem a kezed! Lisa görcsösen nagyot nyelt és aztán kissé rekedten kér­dezte: — Ez komoly kérdés, Heinz? Igazán feleségül akarsz venni? Engem, ezt a vadócot? Tudom, hogy egyszer igy neveztél. Szegő Imre, a budapesti Szent Gellert szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor­ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenei-ációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készitheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. ■— — Éppen téged, bizony, és nem is bánom, ha néha-néha kis vadóc leszel, csak azután mindig ki kell engesztelned en­gem .Istenem, Lisa ... legszí­vesebben már holnap meges­­küdnék veled ... de nekünk nincs olyan jó dolgunk, mint Hennynek és Geftnek, nekünk még vámunk kell. Igyekezz mi­nél előbb tizennyolc éves lenni. Lisa könnyei közt kacajra fakadt. — Majd igyekszem siettetni, Heinz... kedves Heinz... Istenem ... hiszen olyan szép menyasz-JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 szonynak lenni, a jegyesség mégis a legszebb. Heinz hosszú, forró csókot nyomott Lisa ajkára. És egyszerre mellettük állt Karl Rasmussen. Kijött a hüs levegőre. — Mi van itt? — kiáltotta megdöbbenve. Heinz elengedte Lisát, Ras­mussen felé fordult és boldog­­! ságtól ragyogva mondta: j — Még egy jegyespár, Ras­mussen ux'! Hiszen tudja, hogy igazi esküvő nem is eshetik anélkül, hogy ne kötnének még egy frigyet. Éppen erről gon­doskodtunk Lisával. — De kedves doktor ur, az én kislányom még nagyon is fiatal! — Olyan hiba, mely egyre javul. Éppen ezért mához egy évre esküszünk csak. De most tegyük félre a tréfát: Rasmus­sen ur, bátorkodom megkérni kisebbik leányának a kezét. Karl Rasmussen megragad­ta Heinz kezét. — Kedves doktor ur, senki másra nem bíznám olyan bol­dogan kislányom sorsát, mint éppen önre. Lisa nagyon jó gyermek. Nem is illik, hogy az apa mondja ezt, de ... nagyon jól választott. — Tudom, kedves Rasmus­sen papa! És most arra kérem: hirdesse ki eljegyzésünket, hogy Henny és Gert is megtud­ják. Nem szei-etnénk nélkülöz­ni az ő jókívánságukat ezen a napon. Bementek a tánchoz kiürí­tett terembe. Rasmussen a kö­zépre állította a jegyespárt és bejelentette a nagy újságot. (Folytatjuk.)--------«•§5*’-------­CSALÁDI JELENET — Sanyikám, de megváltoz­tál pedig valamikor azt mond tad, hogy én vagyok a te éle­ted, — mondja siránkozva az asszony, — Most is azt mondom, — feleli a férj, — csakhogy most már unom az életemet. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol zagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési díj be­­v üldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents