Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-11-20 / 21. szám

2-IK OLDAL > . o r>i P4M crn* 1958 november 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD (Folytatás.) — Értem, kedves kereszt­apám, viszonzá Dániel. — Tu­dom egyébiránt, hogy nincs jo­gom kifogásokat tenni. Láthat­tam a jóságot, melyet az ön ajánlásánál fogva irántam ta­núsítottak. Becsületére kell ön­nek válnom s érről nem fogok megfeledkezni. — Hát Madeleine? . .. kérdé egyszerre a parancsnok. — Mi­lyen hozzád? Ez a kérdés olyan váratlan volt, hogy Dánielt egészen meglepte. — Madeleine kisasszony? vi­szonzá kissé zavarodottan. — Kedves keresztapám, erre a kér­désre nem is igen merek felel­ni. Cabagnou orvos figyelmez­tetett már arra, hogy az ő tet­szését okvetlenül meg kell nyer­nem ... És megvallom önnek, hogy amit felőle azut-án meg­tudtam, valóságos bámulatra ragadott iránta, melyben, mint látom, Blaisotburgban minden­ki osztozik... Azonban, ha már mindent _ meg kell mondani s ön kérdez is, attól félek, hogy nem sok szerencsém volt előtte. — Miről látod ezt? — Én Istenem," nem magya­rázhatom meg önnek eléggé azt, ami magamra nézve is csak futólagos és teljesen benső benyomás , .. — Lárifári, — mondá a pa­rancsnok — Madeleine nem tartozik ama leányok közé, GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! akik könnyedén adják oda ba­rátságukat — ez az egész. Ke­resztfiam vagy, ez elég ahhoz, hogy jól fogadjon; ami a töb-. bit illeti, jót tesznek fel felő­led s többre nincs is szükséged. Dániel keresztapja bátorítá­sától felhevülve, tért vissza fog­lalkozásához. E második látó- • gatás után, amelyen minden vasárnapra meghívottnak je­lentették ki, lehetett-e kétel­kedni az érdeklődésben, mellyel iránta oly készségesen viseltet­tek? A folyó partján a méla hold­fényben haladva s élvezettel szivta be az utat szegélyező akácok illatát, végig járatta el­méjében a mai nap eseményeit. Újra ott látta magát a zongo­ra előtt Blaisot kisasszony mel­lett s szinte újból elfogta az a nyugtalan zavarodottság, me­lyet e leány közelében, s büsz­ke szemek nézése előtt érzett, melyekben bizonyos gőgös bi­zalmatlanságot sejtett meg. S ez annyira erőt vett rajta, hogy valósággal szenvedett miatta. — Ej-ni, talán csak nem fo­gok beleszeretni mint a regé­nyekben szokás, főnököm leá­nyába? ekkép gunyolá magát. Még épen csak erre az eszelős­­ségre volna szükségem! A púp­jával meg a millióival... Csak ellenségem ne legyen — ez ne­kem elég lesz! VII. Dánielnek — ez bizonyos — nem igen volt ideje arra; más­nap buzgón foglalta el ismét helyét Michaut mellett, nem törődve egyébbel, mint munká-Magyar szakácskönyv —- angol nyelven amerikai mértékegységekkel jával s most már bizonyos lé­vén abban, hogy vasárnapi lá­togatásai következtében nem fog elfeledve maradni szerény állása homályában. Szorgalmasan eljárt a gyár munkálataihoz a 1 k a 1 mázott géptani előadásokra s csakha­mar örömmel tapasztalta, hogy szerzett ismereteinél fogva könnyen fejtheti meg mindazt, ami eleinte kifürkészhetetlen káosznak tűnt föl előtte. A könyvtárban kitűnő szakköny­veket talált a gépekről és azok­ról a csodálatos erőváltozások­ról, melyeket naponta műkö­désben látott. Fölfogván e gya- j korlati tanulmányozás előnyös voltát, csakhamar örülni kez-j dett a hálátlan munkának is, melyet kétségkívül szükséges kezdet gyanánt szabtak reá, mielőtt valami felsőbbrendü foglalkozással bíznák meg. Egy köznapon azonban önér­zetében ugyancsak megszégye­nítve találta magát. Amint ugyanis a délután folyamán a part mellett levő szénrakodó­ból Michautval együtt kijött, egyszerre csak az utón Blaisot kisasszonyt pillantotta meg, kis kosár-csézájában, melybe két gyönyörű Írországi poney volt fogva, melyeket maga haj­tott. Mellette egy kis gyermek ült. Dániel, ki zubbonyban volt, mint valami munkás és fekete volt a széntől, ügyesen félre akart osonni egy faépület mö­gé, midőn Madeleine megállóit Michaut előtt, ki sipkáját le­kapta fejéről. — Jó napot, Fierchamp ur! kiáltott le a csézából. — Ne bújjék el — láttam! Dániel ekkép rajtakapva, kénytelen volt előjönni. — Bocsásson meg, kisasz­­szony, — mondá zavarodottan, — nem mertem magamat ilyen állapotban mutatni. . — Olyanok, mint az ördögök, szólt ismét Madeleine nevetve,- kedves mozdulattal huzva meg a gyeplőszárat, hogy fel­tartóztassa a poneykat, melyek indulni akartak. — Mit csinál a nagynénéd, Michaut? — Köszönöm kérdését, kis­asszony, ma elment Baumetbe a húgomhoz, kinek tegnap fia lett. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet CABLE O. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Ni, már is?. Josephine! A derék — Igenis kisasszony... — De még egyet. A gyárba visszamenet nézz föl az öreg Garnierhez s mondd meg neki, hogy találkoztál a kicsijével, kit az orvoshoz viszek s hogy ne nyugtalankodjék tovább .., Isten önnel Fierchamp ur! S erre nyelvével egyet cset­­tentve, megeresztette a gyeplő­­szárat s a poneyk nyargalva in­dultak tovább. — Miért bökött meg? kér­dé ezután Michaut Dánieltől. — Szerencsétlen! Ön a húga lebetegedéséről beszél vele... — Nos?... — Hát nem érti? ... Egy le­ánnyal?. .. Michaut roppantul elkacag­ta magát. — Oh, ez már igazán jó, ere­deti! ... szólalt meg végre. — Blaisot kisasszony! ... Hát az irgalmas nővérek? ... Blaisot kisasszony! Blaisot kisasszony! ismétlé tovább, mintha ennek a névnek a kiejtése mindenről felelne. — Hát még a kórhá­zunk. hol meglátogat és ápol bennünket, mindnyájunkat?... Meg a családok, ahova eljár és vigyáz a betegágyas asszonyok­ra, meg a csecsemőre, mig a férj a gyárban van? ... Blaisot kisasszony! No bizony furcsa lenne, ha az ember nem merne vele az anyaságról beszélni! A hanghordozásból, mellyel Michaut ezeket mondotta, Dá­niel megértette, hogy közna­­pias ítéleteket alkotott magá­nak Madeleine jelleme felől s hogy a Michaut tisztelete sok­kal magasabbra helyezi őt, semmint a világi szokások ne­vetséges kényessége. (Folytatjuk.)---------------------------­TILTAKOZÁS DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellert szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor­ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — — Igen szerencsésen ment végbe, tévé hozzá Michaut nyu­godtan, mialatt Dániel zavaro­dottan bökte oldalba könyöké­vel. — Hát az orvos mit mond? Szoptathat? kérdé Blaisot kis­asszony. — Biz azt már nem tudom, kisasszony... — Elhiszem! ... viszonzá Madeleine nevetve. — Nos hát, ird meg neki tüstént, hogy minden eshetőségre két jó daj­kám van a kisdedóvóban s hogy holnap meglátogatom... — Jőnapot! Hogy van a ked­ves felesége? — Mi az, hogy a kedves fele­ségem? Látja a fejemen ezeket a dudoiod ásókat? Hát kedves­nek lehet mondani, aki ezeket adja, ha kimaradok néha . . azaz minden nap? \ TARSASAG KÖZPONTJA t lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Thumbnails
Contents