Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-20 / 24. szám
4. OLDAL. KIS DONGÓ — CLEAN PUN 1957 december 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. KARÁCSONYRA Az utcákon hull a hó. Egyszerre fehér lesz a város, meg a járó-kelők fekete ruhája is. Mindenki csomagot visz a kezében s mindenki haza siet. Már régen beesteledett, de azért nincsen sötét. Esténként száz meg száz lámpa szórja szerte ragyogó fényét. És a hópelyhek, mintha ezüstös csillagok volnának, úgy szállingóznak a földre. Még nyolc óra sincs és már csendesedik ä város. Máskor ilyen időben a legzajosabb. A kocsik is nagyritkán robognak már a havas utakon. Néptelen és csendes lett az utca. Mi van ma? Mi van ma? Nézzétek a házak ablakait, mind ragyog. Némelyikben kéthárom gyermekfejet látunk, amint vidáman mozognak egy ragyogó nagy fa körül. Milyen pompás fa! Csak úgy hajlik minden ága. Tele aranydióval és sokféle cifrasággal. Karácsony estéje van. Megjelennek a betlehemesek s megzendül az ének a szobában: Mennyből az angyal Lejött hozzátok... Mert ez a sok ajándék, játék, aranyalma, ami a karácsonyfán van, az mind angyalfia. Az emberek jószive, mint láthatatlan angyal hozta ezt szegénynek, árvának, gazdagnak egyformán. Van is ma öröm midenütt! Azért siet ma mindenki haza már kora estev azért csöndes és néptelen az utca. Karácsony estéje a legszebb ünnepek egyike. Ilyenkor mutatják meg az emberek, menynyire szeretik egymást. Együtt van a család. Együtt örülnek a sok kedves ajándéknak, amivel egymást meglepik. A betlehemesek jószívűsége A november hónapból már csak néhány nap volt hátra. Az iskolában mindig több és több szó esett már a “Mikulásról” és a karácsony örökszép-ünnepéről. A beálló hidegek pedig a tél örömeit: a korcsolyázást, szánkózást, hóember-csinálást juttatták eszükbe a diákoknak. A Washington-utca eleven diákjai ilyenkor még elevenebbek lettek. Csak úgy folyt a szó az ajkukról. De boldog napok lesznek is azok. De sok-sok öröm vár reájuk! Mindenki örült, csak Szakonyi Karcsi volt csendes és hallgatag. Az óra utáni tizpercekben elhúzódott egy sarokba, szomorúan nézett maga elé s nem egyszer könnyel telt meg a szeme. A szemfüles Kanizsai Laci vette legelőször észre, hogy valami bánata van Szakonyi Karcsinak. Mindjárt szólt barátainak, Varga Pistának, Erős Padinak, óhegyi Ferinek: — Gyeíekek, valami baja lehet Szakonyi Karcsinak. Gyertek, kérdezzük meg. tőle, mi bántja! Karcsinak jólesett az érdeklődés. Látta, hogy igazi, baráti szeretettel érdeklődnek bánata iránt, kiöntötte hát szive keservét s könnyek közt mondotta el, hogy édesanyja igen beteg. Pedig nagy szó ez őnáluk! Édesanyjuk szegény özvegy mosóné, aki két keze munkájával keresi kenyerüket. Amikor Karcsit és kis húgát, a 6 éves Mariskát reggelenkint elbocsájtja az iskolába, azonnal fut a munkahelyére s dolgozik sokszor késő estig. így tudja csak megkeresni a mindennapi betevő falatot. És most beteg. Otthon fekszik tűzpiros arccal, i meg se tud mozdulni, mert nagyon meghütötte magát munka közben. Az utolsó falat kenyeret fogyasztják már. Szobájuk hideg, mert fájuk nincs, édesanyjuknak orvosságot sem tudnak venni, mert semmi pénzük sincs. Mi lesz velük!? De szomorú “Mikulásuk”, de szomorú karácsonyuk lesz!... Hullottak Szakonyi Karcsi könnyei, mig ezeket elmondotta s Kanizsai Laciék is sírva fakadtak, mert együttéreztek szenvedő, kicsiny pajtásukkal. A csengő megszólalt. Vége volt a tizpercnek, be kellett menni az osztályba. Kanizsai Laci bizony nem igen tudott figyelni. Egyre az motoszkált a fejében, hogy Karcsiékon valamiképen segíteni kellene. De hogyan? — Egyszer csak megvillant valami az agyában. Igen, ez jó lesz! S szinte hangosabban dobogott a szive az örömtől, hogy az a valami eszébe jutott, óía után magához intette barátait: Fiuk, jöjjetek hozzánk, mert valami nagyon fontosat akarok veletek megbeszélni! Varga Pista, Óhegyi Feri, Erős Pali s még néhányan készségesen követték. Otthon aztán Laci előadta tervét. — Tudjátok, hogyan segíthetnénk mi Szakonyi Karcsiékon? A fiuk várakozásteljesen néztek rá: — Halljuk! Halljuk! — Közeledik karácsony szent ünnepe s ilyenkor a karácsony előtti hetekben “betlehemesek” szoktak házról-házra járni. Csináljunk mi is “betlehemet”, öltözzünk pásztoroknak, tanuljunk be szép verseket és mondókákat, kopogtassunk be esténkint a jószivü családokhoz s adjuk elő betlehemes játékunkat. Ha azért aztán valami jutalmat kapunk, azt adjuk mind Szakonyi Karcsiéknak. A fiuknak tetszett a gondolat. • — Ez bizony jó lesz! Hanem akkor fogjunk hozzá minél előbb, hogy ne sokáig nélkülözzenek Szakonyiék. LEGSZEBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB Karácsonyi Ajándék a “Kis Dongó.” Egész éven át derűt visz a házba, ahová küldeti. A következő egy-két nap lázas munkával telt el. Laciék egy istállóféle épületet ragasztottak össze kemény papirból. A belsejébe színes képeket tettek, amelyeket olcsón kaptak a papirkereskedésben. Ott volt látható a jászolban fekvő kis Jézuska; édesanyja, Szűz Mária, nevelőatyja. Szent József. Pásztorok s a napkeleti királyok térdeltek jászola körül s báránykák nézegettek kíváncsian a kis Jézuskára. ügyesen helyeztek el mindent a fiuk. A verseket és betlehemes mondókákat is egy-kettőre megtanulták. Télikabátjukat egy-két régi szőrmével s ruhadarabokkal átalakították pásztorbundává. Benkő borbély bajuszt és szakállt dagasztott a fiuknak s estére kelve olyan pásztorok lettek, hogy még a betlehemi pásztorok is társaiknak fogadták volna őket... Megkezdték a betlehem-járást. Eténkint több családhoz bekopogtak s illedelmesen meg- I kérték őket, hogy előadhassák betlehemes játékukat. Komo- I lyan, szépen viselkedtek a fiuk, i szívesen is engedték hát be ! őket a lakásokba. A kis Jézuskáról, a betlehemi pásztorokról kedves, okos dolgokat mondottak s megmutatták a családban mindenkinek betlehemüket. Úgy megszerették őket, hogy alig akarták elengedni. Mikor pedig megtudták, hogy egy szegény ínségben lévő család részére gyűjtenek, .szívesen adtak nekik ajándékot. Igen, mert a betlehemjárás régi, kedves, szép szokás s ha ennek megfelelően szépen, ko-GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv eisajá titáöára, mert a szavak mellett í M van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára.—.......... Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez. $2,50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb as angol nyelv megtanulására.
