Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-08-05 / 15. szám

\

4. OLDAL.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

1957 augusztus 5.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

The only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

KERESZTELŐI VACSORA

Három nappal ezelőtt egy, oroszlánszeliditő barátomhoz mentem kártyázni, mikor örömsugárzó arccal maga jött j elém és fejét rázva kiáltott:

— Fiú!

— Tessék?

— Fiú lett! — s nyakamba borult.

— Örvendetes oroszláncsaládi esemény? — kérdém.

— Nem. A ketrec állománya változatlan. Feleségem örvendeztetett meg.

— Gratulálok.

— Köszönöm. Holnap este lesz az ünnepélyes keresztelői vacsora. Elvárjuk okvetlenül.

— Hol lesz?

— Az állatseregletben. Az sgész fővárosi művészvilágot meghívtuk, óriási muri.

Másnap este nyolc óra után frakkba öltözve megjelentem az állatseregletben. A bejáró kapu egy óriási oroszlánfejet ábrázolt, melynek a tátott száján kellett belépni. Amint beléptem, a száj becsukódott, s én sötétségben maradtam. Nyomban lekapták láthatatlan lények a téli kabátomat, s rám húztak valamit. Megragadtam egy lényt, s a torkát szorongatva kiáltám:

— Hová viszi a kabátomat?

— Ne tessék félni, numerust adok helyette, — s ezzel a kezembe nyomott egy darab papirost.

— Merre menjek? Hol van a kijárás ebből az oroszlánból?

— Csak egyenesen tessék.

Behunyt szemmel mentem, egyenesen-e vagy görbén, azt nem tudom, de egyszerre csak kiestem a világosságra, hol az örvendő apa várt mindenkire, a gyülekező sokaság élén. A férfiakra mind fehér kaftán volt huzva, amilyent rám is húztak a sötétségben.

— Szép, derék, hogy eljött,

— szólt az apa, — ösmerkedjünk urak, — s engem egy barátságos lökéssel a tömeg közepébe helyezett.

A nagy állatsereglet fényesen ki volt világítva, hosszában húzódott egy ragyogón terített asztal. Szerecsenek felügyelete alatt kitanult majmok sürögtek az asztal körül s boros üvegeket helyeztek el rajta. A ketrecek óriási ponyvával végig le voltak takarva. Egypár papagáj ugrált szabadon, s rikácsolt fülhasogatólag.

— Én Richard akrobata vagyok, — szólt hozzám egy nyalka ur.

— Én Abelárd, mülovar, - folytatá egy harmadik, a lehető legkomolyabban.

— Én Johnson, indiai kigyószeliditő. Én Kori spiritiszta és antispiritiszta, — zümmögték fülembe jobbról és balról. Elhültem a földi nagyságok e tömegének láttára. Mit csináljak? Csak nem vallhatom be polgári állásomat? Lenéznek és nem barátkoznak velem s ez nekem fájni fog.

— Én Kajszin vagyok, a madárember, — feleltem vakmerőén.

— Ah! — kiáltott föl örvendező hangon egy eddig hallgató szomszéd, — tehát kolléga! — S megragadván kezemet, gyönyörűen és barátságosan pitypalattyozni kezdett.

szeretettel kérjük

ÖNT

ha hátralékban van előfizetési dijával, szivesked* jék mielőbb beküldeni mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti.

Én zavaromban mopszliugatással feleltem, egyéb állathang nem telt tőlem. A madárember rögtön elkomolyodott, s abbahagyta a madárdalt.

— Uram! — szólt neheztelve, — a kutya, az nem madár. Ön csak alfaja művészetünknek.

Ezzel hátat forditott. Zavaromban leejtettem a kalapomat. Nem is csekélység, kérem. Sohase haragudott még meg rám madárember! E pillanatban kalapom eltűnt a földről s megjelent egy a levegőbe tartott lábnak a végén. A kérdéses láb az ő saját gazdájának a nyaka köré volt tekerőzve, s úgy nyúlt aztán a levegőbe.

— Én dón Karaszkó vagyok, a kaucsukember, — szólt a bámulatos művész, ki csak féllábbal, annak is a hegyével állott a földön, — vegye le kérem a kalapját a lábamról.

— Igen ám, de nem érem el.

Szánalmas mosoly játszadozott a körülálló művészek ajka körül. Richard, az akrobata, egy hatalmas ugrással átszáguldott dón Karaszkón, s röptibe lekapta a kalapot a lábról. A következő percben a kalap az én fejemen, Richard pedig a bohóc nyakán ült. Én egészen megzavaródva álltam e csodadolgok közepett. A többiek föl se vették. Fejem kábult, szemem káprázott. Szerencsére megszólalt egy kolomp, s az oroszlánszeliditő elorditá magát: “Asztalhoz!” A kolomp hangjára az eltakart vadállatok ordítani kezdettek, azt hitték, hogy itt az etetés órája.

A vacsorát négy törpe szolgálta föl, piros selyembe öltöztetve, még pedig az asztal közepén jártak föl s alá, s onnan kinálgattak. Mikor elémbe ért az egyik, letette a tálat, beleült a tányéromba, s ott saját tengelye körül villámgyorsan forogni kezdett. A bűvészek röhögtek, én fájdalmasan tekintettem az asztalfőn ülő oröszlánszeliditő barátomra, aki nem vette észre kínjaimat. Ekkor méregbe jöttem, s egy hatalmas barackot nyomtam a törpe fejére, mire ő megszüntette a forgást.

— Uram, én abból a tányérból enni szándékoztam, — hörgém.

— Hát egyék, — mondá szemtelenül.

De erre már nyakoncsiptem és ledugtam az asztal alá, ami

a legnagyobb szégyen és csapás egy törpére nézve, mert a maga emberségéből nem tud visszatérni az asztalra. Egyszerre csak egy koloszális rúgás végső akkordjait éreztem a lábamon: a törpe ordítva szaladt ki az asztal alól. A rúgás egész teljében neki volt szánva s eredett vala Toldi Jánostól, a külvárosok kedvelt óriásától, ki méreteihez képest e percben is egy sétapálcával piszkálta a fogát.

— Gyűlölöm ezt a törpét, — harsogá elégült mosollyal az óriás, — ő az én ellentétem.

— Csitt! csitt! — szólt jobboldali szomszédja s egypárszor ingerülten csapott a mellére.

Azt hittem, nekem szól, s odafordultam: de ő magába mélyedtnek látszott, s kopogtatta a mellét.

— Csend legyen, gazok, ha mondom. Már megint veszekedtek?

— Mi baj? — kérdém kíváncsian a férfiút.

— A személyzet marakodik — felelt ő.

— Miféle személyzet?

— Társulatom személyzete. Hát nem tudja, hogy én a bolhaszinház tulajdonosa vagyok? Lakomára jővén, otthon füttetlen a szoba, s elhoztam bolhaművészeimet magammal, hogy meg ne fagyjanak. Csitt! mert rendőrt hívok! — kiáltá, ujjólag kopogtatva mellén.

Én kíváncsian hajoltam oda. E percben a bolhaszinház igazgatója nagyot ordít s engem torkon ragad.

— Meg ne mozduljon, boldogtalan, mert meg találom ölni.

— Engem? — hörögtem kékülve-zöldülve.

LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért.

AMERIKAI NYELVMESTER

Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 *1 van tüntetve azok kiejtése is.

I. része: Az angol nyelvtan.

II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból.

III. része: Angol-magyar szótár.

IV. része: Magyar-angol szótár.

Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése.

Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók.

Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben.

A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra,

tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára —.........

Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez.

$2.50

Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában

7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN

Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

•ák