Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-07-20 / 14. szám

1957 julius 20.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7 IK OLDAL

(Folytatás)

A többi leány szedett mindenfélét. Ilka csak koronillát, s köréje nefelejcset, a nefelejcs köré páfrányt.

Ekközben persze újra megoszlottunk. De annyira mégse, mint' szerettem volna.

A tanító is, hol az egyik leánynak adta a virágát, hói a másiknak. Még Ilkának adott legkevesebbet.

S az idő boldogan muldogált.

Mikor aztán már minden lánynak volt egy jó nagy csokor virága, azon tanakodtunk, hogy leülünk valahova, s öszszerendezi kiki a gyűjteményét.

Három szénaboglya is kínálkozott alkalmasnak a letelepedésre.

A legközelebbihez fordultunk. Ilka kivonta a tüt a kalapjából s megsimitóttá a haját. Kedvesen féloldalt választva a hí ja: és selymesen hajolt

a nagyobbik választék a fejére.

S a kalapját a kezében lógatva vidáman sétált mellettem,.

Hanem egyszercsak nagyijedten megállt:

— Jézus Mária! — mondja elnyiló szemmel — a karláncom . . .

És szinte belesápad.

A leányok is elképednek;

— Elveszett?

— Hol volt meg utoljára? — kérdi a tanító.

Ilka sápadtan rebegi:

— Mikor az első virágot sza-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

kitottam egy szilfa alatt'. Emlékszem, egy szilfa alatt. Barátszegfű volt. Hiszen nekedadtam Malvin, emlékezhetsz rá.

— Emlékszem, — felelte a leány.

A tanító felvonta a vállát:

— Végig kell néznünk mindent amerre csak jártunk. A fü közül majd csak előcsillan.

Ilka úgy néz maga elé, mint a templomi Mater dolorosa.

— Ne aggódjon annyira, —■ vigasztalom. Hiszen meglesz, bizonyosan meglesz. Jöjjön és járjuk végig a patak mellékét, amerre jöttünk.

A leányok már akkor szorgos figyelemmmel hajladoztak, nézgelődtek a fűben. A tanító arra vállalkozott, hogy a patak vizét nézegeti végig: hátha abba ejtődött a lánc?

— Jaj, nem birok... — feleli Ilka szenvedező bágyadt arccal. Csak az a gondolat is, hogy elvesztem a kedves emlékemet ... a kincsemet . . .

S leült a boglya mellé a szénára. Az arcán nagy könnycseppek gördültek végig.

— Ne sírj! no ne sírj! — kiáltotta visszafordulva a Molnos-leány. Meglesz, biztosan meglesz!

— Meglesz, — mondtam én is. És ha még se lenne meg, én éppen olyat fogok magának küldeni Pestről.

S magam is készültem, hogy keresek.

— Maradjon egy percre, — rebegte. Csak mig a szivszorulásom elmúlik. Aztán én is keresek.

Maradtam persze, éshát részvéttel néztem reá.

— Dehát Iluska, hiszen megtaláljuk.

Nem tudott szólni, csak ült kókadt fejjel, s bágyadt mozdulattal vonta elő a zsebkendőjét, hogy könnyeit letörölje.

Attól tartottam, hogy valami szivfogás érte, s hogy elájul.

Letérdeltem melléje, s megfogtam a kezét:

— Dehát Iluska! Hát térjen magához! Hiszen meglesz . . . Iluska!

És egy önkénytelen mozdulattal gyöngéden vigasztalón átöleltem, mint valami gyermeket.

— Iluska .. . .

Ilka bágyadtan hajtotta a fejét a mellemre.

Szétpillantok: nem látnak-e meg bennünket? De azok már ahányan voltak, annyifelé nyelte el őket az erdő.

— Iluska, — susogtam boldogan. .

S mivelhogy a keblemen nyugodott, mint a gyermek, ahogy az anyja keblére hajtja a fejét, szinte önkéntelenül csókot le-j heltem az arcára. Akár egy forró fehér liliomot csókoltam volna meg.

Behunyta a szemét, s állta, hogy mégegyszer és mégegyszer megcsókoljam, és csókol-I jam, és egyre közelebb az ajkához, azután az ajkunk összetapadt.

Akkor kibontakozott a karomból. Szétpillantott:

— Jaj, — susogta ijedten, — ha megláttak volna . . .

S égő arcára tapasztotta a tenyerét, és mámoros szemmel pillantott reám.

— Iluska, — susogtam boldogan, — maga kincset vesztett el, és én egy egész kincstárt találtam ezekben a percekben! v

És újra átöleltem, újra keblemre vontam azt az édes kis selymes virágfejet, és csókoltam, csókoltam.

— Ne, most már ne többet,

. — nyögte, eltolva magától, —

meglátnak.

S valóban akkor fehérlett elő a fák közül alig negyven lépésnyire tőlünk az egyik blúz: az ifjabbik Szilágyi-leány. Mélyen lehajolva, olykor meg-megállva, keresett gondosan a fűben.

Illő távolságba helyezkedtem. S kiáltani akartam a Szilágyikának valamit, valami semmiséget. De a szivem úgy dobo. gott, hogy nem bírtam megszólalni.

Ilka is piros arccal, de nyugodt szinü szemmel bámulta a Szilágyi-leányt. Csak a keble hullámzásáról láttam, hogy neki is ünnepi volt az a perc, amely az imént egyesítette az ajkunkat.

Aztán hogy a Szilágyi-lány letérdelve hajtogatott félre egy

JOHN K. SŐLŐSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S

LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870

páfránybokrot, rám-nézett boldogan és mosolyogva:

— Szeret engem?

— Imádom.

— Tudtam én ezt . . .

— Látta a szememből.

— Az első pillantásában, mikor hozzánk belépett.

— Maga azt megérezte akkor?

— Meg. És mikor daloltam azt a régi nótát: Minden alszik már . . .

Mosolyogva elhallgatott.

A Szilágyi-leányka fölemelte a fejét:

— Megtaláljuk, ne busulj!

1 Ilka nem felelt, csak lebocsátotta a fejét, mint előbb.

A Szilágyi-leány megfordult', és visszafelé keresett tovább.

— De azt nem tudja, — susogtam a kezét megragadva, — hogy én azon az első estén azzal a gondolattal feküdtem le, hogy megtaláltam a feleségemet.

A Szilágyi-lányra pillantotr - 1____ .w.'* *tam, es nugy-az iiat/uti vuit ±clénk, az ajkamhoz emeltem a kezét: forró csókot nyomtam reá.

— Iluskám! Édes feleségem!

Rámnézett azzal a csupa-titok mély szemével, hosszasan, édesen, belém-merülő nézéssel.

Végre megszólalt:

— Mennyire van a pályáján? Meg lehet élni a festésből is?

(Folytatjuk.)

" rgj&S-.--------------A FÜSTNÉLKÜLI

PUSKAPOR

Erdész: Nos, hogy sikerült a vadászat a füstnélküli lőporral?

Kocavadász: Nem ér az semmit. Az a puskapor tönkretesz minden illúziót. Az ember alig sütötte el a fegyverét, már is látja, amint az a hitvány állat elfut.

Dr. Gáldonyi Miklós

ORVOS

8001 W. JEFFERSON AVENUE

(West End sarok) a Verhovay Ház földszinti

helyiségében.

Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen!

LEGÚJABB

ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ

ÉS ÖNÜGYVÉD

Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására.

Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására.

Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70

Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti.

Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

A FÉRFIAK SORSA: A NŐ