Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-04-20 / 8. szám

«■!*■* wMon _ clean pun 3-IK OLDAL \ 1957 április 20. AZ ŐSI MAGYAR LÉLEK . . . Az ősidők homályából egy lo­vasember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a Volga­­melléki pusztán nyugodtan áll és figyel. Hegyes kucsmájában, párduc-kacagányában, izmos dereka mintha oda volna nőve apró lovához. Sasszemeivel vé­gigtekint a végtelennek tetsző sikon, melynek minden pontját élesen megvilágítja a nap fé­nyes korongja. Nyugodt; nem fél és nem képzelődik; csak az tartozik rá, amit lát, s a messze pusztai képeken és erős világí­tásban edzett szeme mindent világosan lát, amit emberi szem egy pontról láthat. Tegze vál­lára vetve; perzsa kardja olda­lán: lesi az ellenséget. Ha csak egypáran lesznek, szembeszáll velük; ha csapatostul jönnek, hirt visz a többieknek. Ezekért a többiekért vigyáz és el van szánva mindenre. A beláthatat­­lannak mondott messzeségbe is belát: egy távoli fekete pont­ban felismeri a hullározó sast, az ő istenének gyors, erős és ke­gyetlen madarát. Ez jó jel; meg­simogatja Ráró-lova nyakát és bizton nyugtatja kezét kardja markolatán. Várja a jövendőt és érzi, tudja, hogy a közös ügynek az ő erejére is szüksége lesz. Lelke ennek az erőnek ér­zetével s a fajtájához való ra­gaszkodással van tele. Ennek a magányos lovasnak képe nemcsak az ősi magyar­ság életmódjából, hanem a ma­gyar szellem mivoltából és fej­lődéséből is sokat megmagya­ráz. A magyar nemzetnek egész szellemi életében jellemzően nyilatkoznak azok a természe­ti és erkölcsi befolyások, melyek ősi életviszonyaiban érvénye­sültek és leikébe gyökereztek. Eredetileg Közép-Ázsia népei­nek abba az ősi nagy közössé­gébe tartozott, melyet talaj, ég­hajlat, életmód öröklő és ala­kitó befolyása foglalt össze s amelyet ma turáninak szoktak nevezni. Mint a hunok és ava­rok, pusztai lovas nomád nép volt, s a sik természet, mely kö­rülvette, nagy kiterjedésével, tiszta világításával és kevés szí­nével: inkább szemléltető ere­jét, belátásának tisztaságát, fel­fogásának és ítéletének eleven­ségét és biztosságát fejlesztet­te. Magában bizó nyugalmát is, mert hiszen észrevétlen közele­dő veszedelmektől alig tartha­tott. Inkább ezeket, mint a vá­gyat az ismeretlennek megis­merésére, a képességet megkö­zelítésére, a képzelődést s ennek hullámzásával és játékaival együtt az érzelmek árjába, való elmerülést. Még a hozzá verő­dött idegenekkel együtt is cse­kély számú volt; az önfenntar­tás küzdelmei, inkább az em­berekkel, mint a természettel folytatott harcok vették igény­be, foglalkoztatták és fejlesz­tették minden külső és belső erejét. Nemcsak a kilencedik és tizedik századbeli görög és arab irók sora,, hanem már e hazában folytatott életének első korszaka is bizonyítja, hogy félig-meddig hadi-zsákmányból élt. Nem is csak a közösség, ha­nem az egyesek életérdeke is katonai kiválóságához volt kötve; amire életökben szüksé­gük volt, jórészt karddal kellett megszerezniük. így a nemzet, vagy egy-egy része folyton har­cokra volt utalva s mivel úgy­szólván mindenét bátorságának ( és ügyességének köszönhette: ez a pusztai harcok természeté­től követelt személyes bátor­ság, egyenesség, kész szembe­­szállás jellemvonásává s igy eszményévé lett és maradt mindmáig. Jellemzi nemcsak a harci magatartását, hanem az életről való egész erkölcsi fel­fogását. Ezt a vonást, úgy lát­szik, azoknak a török elemek­nek köszöni, melyek a nagyobb­­számu finn-ugor népségekkel, az ős turánság révén atyj okfia­ival, összeolvadva, nemzetté alakították. Valószínűleg azok­nak ősi irás vagy rovás-jegyeit is, melyeknek népi használata egész a tizenhetedik századig kimutatható. De azok adták egyik törzsükről nevét is, mely Vámbéri szerint uralkodót, ha­talmast jelent, mig Hunfalvy földfiának magyarázza. Az egyesek személyes vitézsé­ge, az összetartozás ei’ős érzése nélkül, nem lett volna elegen­dő a kis nemzet védelmére, tér­foglalására és fenntartására. Az a körülmény, hogy az ős­időktől kezdve történetének egész folyamán, mindig, min­den bonyodalomban, háború­ban, idegenektől támogatott belviszályokban, nemzeti élete volt fenyegetve: rendkivüli mértékben kifejlesztette benne a közös, nemzeti érdek iránt | való hajlamot, érdeklődést, ál­dozatkészséget. Hősi eszményé­nek sajátos kiképződésével és leikébe gyökerezésével függ ösz­­sze ennek az áldozatkészségnek jelleme: a nemzeti érdek szol­gálatára, úgy látszik, mindig készebb a legnagyobbal, erejé­nek mérlegbe vetésével, életé­nek kockáztatásával, mint ki­sebb érdekeiről való lemondás­sal. Alkotmánya, szabad intéz­ményei, vármegyei, országgyű­lései, melyek a nemzet táborai­ból alakultak: mind erősítették ezt a vonást, a nemzeti össze­tartozás eleven és tevékeny ér­zését. A nemzetiség közérdeke, különösen az idegenekkel szem­ben, Magyarországon már a kö­zépkorban annyira foglalkozta­tót mindenkit, kicsinyt és na­gyot, hogy Freisingeni Ottó a magyar léleknek ezt a vonását külön megemlítésre méltónak találja s a régi görögök politi­kai szenvedélyéhez hasonlítja. A közérdektől, a nemzeti érzés­től való áthatottság irányozza mindenkor a magyarságnak egész külső és belső életét. Tör­ténete, a szinte közmondásossá lett “nemzeti átoknak”: a pár­toskodásnak ellenére, sőt épen ezáltal tanúskodik a minden­kor ható koncentrikus erő ural­máról. Pártok és felekezetek, amelyek gondolatban a legtá­volabb állanak egymástól, a sugalló közérzésben egyek s a leghevesebb személyi és pár­viszályok sem vezettek soha az ország és nemzetnek megosztá­sára. Jellemzőleg és uralkodóan nyilatkozik ez a vonás szellemi életének is egész folyamában és minden ágában: költészetében, tudományában, művészetében. Ez a nemzeti érzése sugallja egész gondolkodását és képze­letét. Amit idegenből, művelő­désben előtte járó nyugattól vesz, azokat az eszméket és for­mákat is, tudatosan vagy ösz­­tönszerüen, mindig akként mó­dosítja és idomítja, hogy a ma­gyar nemzeti érdek szolgálatá­ra minél alkalmasabbakká te­gye. Épen ez a tétel ezeréves szellemi fejlődésünknek egyik fő törvénye, mely bevilágít a magyar lélek mélyébe, de egy­szersmind megvilágítja műve­lődésünk viszonyát politikánk­hoz és az idegen kultúrákhoz. ( Folytatjuk) A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Amikor Jóska meg akart csókolni, annyira meg voltam lepve, hogy . . . — Nos? — Majdnem megakadályoz tam őt abban. LEÁNYKÉRÉS Az apósj elölt élénken vizs­­gálgatja a vőlegényjelöltet és mondja: — Rendben van, Bródi ur, amit mond a családi életéről és a szerelemről, az mind na­gyon szép. Én azonban nem is­merem a maga múltját s mi­után nagy hozományt adok a leányommal, igy azután kény­telen leszek érdeklődni a múlt­ja után — Mennyi az a nagy hozo­mány? — 50,000 dollár. — És mennyivel kevesebb, ha nem érdeklődik?--------------------------­A TALIZMÁN — Nincs semmi értelme an­nak, hogy az ember talizmá­nokban higyjen, — mondja Miska a barátjának. — Tévedsz, — feleli az, — mert van nekem egy talizmá­nom, ami engem még mindig megsegített, amikor bajba ke­rültem. — Úgy? És mi az a taliz­mán? — A takarékkönyvem. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.

Next

/
Thumbnails
Contents