Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-04-05 / 7. szám
«-IK OLDAL KIS DONGÓ - CLEAN FUN 1956 április 5. A kaszárnya eleinte nem vaistene az őrmester ur! — Holnap reggel kimegyünk a Nyúlásra, Őrmester ur fölállittat egy sorba, Még messzirül odakajátya a hangásznak, Egy szép nótát a hármas . honvéd bakának. Az őrmester után rangban a kapitány következik: Egy barna lyány megy az utón, Korsó van a karján. Utána mén a százados ur Sötét pej paripán. Megállj te barna lyán, Adj egy ital vizet, Itt a bankó a zsebembe’ Mindjár’ kifizetlek. Nem kell nékem a bankó, Nem vagyok én dáma: Én vagyok az idesanyám Legkedvesebb lyánya, Adja a bankóját Világ dámájának, Hagyjon békit a százados ur Honvéd baka babájának-Száraz fügefának lehajlik az ága, Szép a babám, Debrecenybe sincsen párja. A hadatjárt fehérhaju obsitosok azért mégis eldalolnák újra, szives-örömest, hogy: — Szép élet a bakaélet, A hazáér’ szenvedni, A hazájér’, piros-barna lyányér’ Kis bajnétot viselni; Kis bajnét az ódalamon, Ez a barna kislyány a galambom, Sej, jobb is vóna a kisangyalom Karjai közt pihenni! A ZENÉS VENDÉGLŐ RÉGI KATÓN A boldog békevilág, a ferencjózsefi idők katonaalakja kezd elhomályosulni áz uj nemzedék előtt s csak megkopott furulyanadrágos bakafotografiák, alig-alig látszó délceg, nagybaj uszos huszárfényképek szerénykednek még itt-ott a “polgárházak” vendégszobáinak falán. Néhol egyszerű farámábán megtaláljuk a szines “Szolgálati időm emlékéül” feliratú családi ereklyét, de lassacskán a padlásra kerülnek ezek a ritkaságok is, a csókolódzó galambokkal diszitett kaszárnyaillatú levelekkel együtt. Ezekkel együtt hervad el a békeidők katonadaltermésének hatalmas, szines' bokrétája, mert helyébe uj virágokat terem a katonaélet népköltészete. De amiképen az ősi népi dallamokat és versezeteket lelkes kutatók kiásták, feltárták és közí'eadják, nem engedhető meg, hogy feledésbemenjen a világháborúk előtti idők katonatermése. Meg kell ezeket is őrizni. Bizonyára siirün elevenednek fel az olvasók előtt azok a katonadalok, melyek arról az uralkodóról szóltak, akiről igy énekelt a háború kitörésekor a magyar baka: — Ne keseregj édes, öreg királyunk! Te csak azt nézd majd, amit mi csinálunk. Az a büszke magyar baka dalolt is, aki a hatalmas orosz cár trónját döngette, hogy megvédje a magyar király trónját, igy énekelvén dacos önbizalommal: 'gfí c>x\ gwm % rk vJ Hármasával, négyesével végigtáncolják a falu utcáit. A kezükben borosüveg, a szivükben büszkeség: — Keresik a, keresik a körösztlevelemet, Még a pap se’ leli a nevemet, Majd mögleli első Ferenc Jóska, Aki engöm besorozott huszonnégy hónapra. Közeledik október elseje. A “berukkolás”. — Dombon van a kis angyalom tanyája; Idelátszik piros paklanyos ágya, Fújja a szél, lengeti, Katonának kell menni, Jaj, Istenem, de sokat köll szenvedni. A huszár valamivel bizakodóbb: , — Huszár vagyok, nem bakancsos katona, Illik rám a sárgazsinóros ruha Most rukkoltam be október elején, Hanyatt esik a napsugár Rezes csákóm tetején. lami kellemes szállás. Inkább börtön, melynek félelmetes fél-A debreceni országúton lépésben haladnak a világoskék atillás Vilmos-huszárok. Pipáznak is, meg közbe danolnak is. Visszagondolnak a kis falura, az öreg templomra, a duflatetejü oskolára, a mester úrra, a szülői házra, a vén eperfára, a kajlaszarvu ökrökre, a Bimbó tehénre, a Bodri kutyára, de legeslegfájóbban a “Juliskára”. — Jaj, de bajos három évet kiszógáni, Száraz fügefának zöld levelit várni, — Most mindennap az uj zenés vendéglőben vacsorázunk. — Aliért? Olyan nagyszerűen főznek? — Azt nem. de olyan hangosan szól a zene, hogy a feleségem nem tudja tulkiabálni s igy nyugodtan étkezhetem. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. MEGDÖGLÖTT A 5Z0LGABIRÓ PEJ LOVA. — Péterváron ütjük föl a sej, haj, Tábori tanyánkat, Az orosz cár legszebb lánya sej, haj Mossa a ruhánkat. És visszavezetjük az olvasót a békevilág sárgára vagy szürkére mázolt kaszárnyáiba. — Lássuk, hogy énekelt a katona a katonaéletről. A katonáskodás a sorozással kezdődött. A nóta elmondja, hogyan állt a magyar legény a sorozóbizottság elé: — Kapitány ur szerbusz alászolgája, Megjelentem az asszentérozásra, Nincsen bennem semmi kivetnivaló! Sej, haj, de . . . Katonának erányos legény való. A besorozott legény piros pántlikát kötött pörge kalapjára és besorozását nagy dáridóval ünnepelte meg. Huzattá a cigánnyal, hogy: — Nem hiszed el babám, Hogy katona vagyok? Majd elhiszed akkor, Ha berukkolok! Kék atilla szorijja, Fejemet a rezes csákó Nyomja, — a szivemet a bu. J
