Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-03-05 / 5. szám
1956 március 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL Huszár-önkéntes voltam még akkor. Egy augusztusi reggelen egy köves nagy árkot akartam átugratni, és oly szerencsétlenül estem le a lóról, hogy mind a két lábam eltörött. A karomon és a fejem búbján is kegyetlen zuzódások. Tessék most egy hónapot feküdni! Mozdulatlannak lenni, mint az egyiptomi múmiák. Nem látni a világból mást, csak aki a szobába lép. Nem hallani egyebet, csak a svájci fali-óra halk petyegését, mégolykor a dunai hajók éktelen fütyüldözését. A Dunaparton laktunk, csaknem szemben a Rác-fürdővel. A menyasszonyom vagy nyolc napon át reggeltől estig ott szorgalmaskodott szegény az ágyam mellett. De végre is belefáradt. Maga az anyám is sokalta, hogy szüntelenül ott ül és olvas nekem hírlapot, könyvet, és iparkodik mindenképpen azon, hogy szórakoztasson. — Hagyd abba Berta, — mondogatta az anyám, — hiszen már rekedt vagy. — Hagyd abba, gyémántom, — mondottam egy délelőttön magam is. Inkább valami szegény diákot fogadjunk. Egykét órai olvasás elég nekem. — Jó, — felelte Berta, — én is körülnézek, hogy valami jól olvasó diák gyereket kapjunk. Legalább addig helyettesítsen, mig fürödni vagyok. Berta a dunai fürdőbe járt. Remek úszó volt. Szívesebben maradt el a bálról, mint a fürdésről. Délután már beállított egy félénk leánnyal. — Találtam egy igen alkat más leányt, — újságolta örömmel. Az úszómesterem leánya. Ilda a neve, vagyis Ildikó. A bemutatott leány félő bárányként állt a szoba közepén. Tizennyolc-husz éves lehetett. Afféle árnyékon nőtt házmester-leány-típus, amilyen százával jár az utcán. Csak kissé fehérebb kezű. A ruhája zöldes habszin muszlin. A fején három csipke-rózsával diszitett olcsó matrózkalap. A kezén fehér cérna kesztyű. Egy kopott bőrkötésű könyvet szorongatott. — És hogy olvas! — lobogott tovább Berta. Jobban, mint én . . . Olvastam vele egy lapot a Kartauziból. El is hozta. Igen müveit leány ez! És megsimogatta a leánynak az állát. — Ne idegenkedjen no. Jó család ez. — Remélem, —• szólalt meg mosolyogva az anyám. De hát hogyan dijazzuk Ida? Mennyit kiván? — Már én megegyeztem vele! — felelte ismét Berta. Feri még egy hónapot fekszik. II- da húsz forintot kap arra a hónapra. — Megelégszik vele? — kérdezte az anyám. — Meg, — felelte szemérmesen a leány. De előbb tessék talán megpróbálni . . . És a szeme szögletéből vizsgálón pillantott reám. Kedves hangja volt: mint a méh-dongás, és a szeme barna, álmodozó. Letetették vele a kalapot. A karosszékbe ültették az ágyam elé, egy tea-asztalkához. — Hagyjuk magukra, — mondotta Berta az anyámnak. S kivonta az anyámat a szobából. Az ajtóban visszaszólt: — Ilda, a könyvek ott vannak a szekrényben. Csend maradt utánok. Én hallgatva ültem az ágyban. A két lábam és a jobb karom gipszkötésben. A fejem is, mint ma a levegő-járóké. Csak éppen a szememet birtam mozgatni. A leány darabig lesütött szemmel ült előttem, aztán rám nézett: — Mit olvassak9 — Amit akar, — feleltem egykedvűen. — Jó lesz a Kartauzi? S a magával hozott könyvet mutatta Szerettem volna mondani, hogy olvasson mást. A Kar-1 tauzit sohse birtam tovább ol-' vasni a negyedik levelénél. De gondoltam: hadd melegedjen bele a helyzetébe, aztán majd mást olvastatok vele. A leány megnyitotta a könyvet, és olvasott: . . . Egy októberi nap komor reggele . . . Lassan és halkan olvasott. A szavak oly különös értelműek voltak, ahogy ő ejtette ki... . . . Minden bus vala körültem, őszileg komor s elhagyott . . . Hosszú zí-val mondta a búst, és bánatos szemmel: elhagyott. Szinte megbüvölten figyeltem reá. Milyen más volt a Berta olvasása vagy az anyámé. Berta olyan hangosan olva sott, mintha valami gyüleke zetnek olvasna, és oly sebesen, hogy alig birtam a figyelmemmel követni. Neki a szó mind egyszinü volt. Akár azt olvas ta temetés, akár azt, hogy nevetés vagy nevelés, az neki mind azonos hangzású volt. Betű és betű, szó és szó. De milyen más és más színnel ejtette Ilda a szavakat! És micsoda kellemes lágy zengésű hangon! Bertának rikácsoló a hangja, — gondoltam, — rikácsoló, mint az ijedt tyúké. — Engedjen meg egy kérdést, — szólaltam, meg, mikor a bevezetésnek a végére ért. Hol tanult maga olvasni? Csodálkozva nézett rám: — Az iskolában. — De azon túl is . . . — Azon túl senkitől. Nem jól olvasok talán? — Sőt éppen azt csodálom, hogy olyan jól olvas. Elmosolyodott: JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temztkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 — Sokat olvasok. Anyámnak. Esténkint. Mindennap. — És miféle könyveket? — Csak ézt az egyet: a Kartauzit. Értem már, hogy miért olvas oly szinesen és folyékonyan. A leány mintha látná a gondolatomat, röstelkedve pillogott. — Próbáltunk mást is, sokszor, de mindig csak erre tértünk vissza. Anyám ezt szereti legjobban. Én is. — És miféle könyvei vannak még Ilda? A leány ismét pillogott. — Csak katonai könyvek. Apácska hadnagy volt, azelőtt .... És sóhajtott. — Dehát maga csak nem olvas katonai könyveket? — Nem csak ezt. — Igazán szépen olvas. És a hangja ... oly kellemes... Megpillogta a dicséretemet, és szemérmesen elmosolyodott: — Nyafogok. Mondják, hogy nyafogó vagyok. — Nem. Valami különös lágysága van a hangjának. Mások hangjához képest olyan, mint a trombitához képest a kis harmonika, amit a gyermekek lehelettel zengetnek. Hallgatva nézett rám. Lát szott az arcán, hogy örül a dicséretemnek. Aztán tovább olvasott. (Folytatjuk.) ■ --------—«----------A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.--------'s 5 £*-•-------PÁRBESZÉD — Hová mész? — Az orvoshoz. — Minek? — Gyomormosásra. — Igen? És mondd kérlek, utána ki is vasaltatod a gyomrodat? 'íÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB j ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitvá- I nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, j; vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események- 1 kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában
