Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-02-20 / 4. szám
2-IK OLDAL ítts novo A _ rmv virs 1956 február 20. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) És az anyának a szemei épen úgy tündököltek, mint a leányáé. Ezek a halál holdfényében ragyogó szemek nem láttak semmit, cíak azt a fényes fehér angyalt, aki kettőjük között állt. Mert ha lett volna még a világon egyébre is fogékony érzékük, észre kellett volna venniök, hogy a szalon-ajtón egy férfialak lép be, báliasan öltözve, kalapja, kesztyűje a kezében, aki csodálkozva tekint .szét. Ugyan ki jöhet még ide most? Egy elkésett vendég, aki most szabadult a clubból vagy tarokkasztaltól. Megszólal: — Senkit sem találtam az előszobában. Jóestét! A jó este kívánásra feléje fordul a két mosolygó arc. Ráismernek, de azért nem hagyják abba a teakeverést, sem a mosolygást, sem az ülve maradást. —Nem mára szól a meghivó? kérdi a vendég ur. Magas, délcegtermetü, szőke férfi, hegyes szakállal, mely lehajtó bajuszával összevegyül, szemei ábrándosán kékek. — De igen, felelte a kérdésre Camilla. — Amanda nem volt itten? Ez a második kérdés. — Itt volt. Már elment. Ez tehát Vigárdy Bertalan. Megdöbbenve néz körül. Látja, hogy a háziasszony báli ruhában van. Együtt ül a leányával a kandalló előtt. — Mi történt itt? kérdezi a férfi. Camilla minden válasz helyett előveszi a keblébe dugott levelet s odanyujtja a késői látogatónak. Vigárdy végig olvassa a levelet, mely az olvasás után kihull a kezéből. — Szerencsétlen ember ... Ezt rebegi halkan. — Most már tudja ön, hogy mi történt velünk? El vagyunk temetve! mondja Camilla. — Ejh dehogy vannak eltemetve! Micsoda beszéd! — Gondolja ön, hogy ilyen meggyalázás után még lehet járni az Isten napja alatt? — De még nincs semmi meggyaláztatás! szól kemény hangon Vigárdy. Ebben a dologban első helyen én vagyok érdekelve. S én csak nem hagyom önöket meggyalázni. Annál a szónál “önöket” úgy vibrált a hangja, mint a rezgő húr. — Hogy tehetné ön azt? — A legegyszerűbben. Elismerem a váltókon levő aláírásokat sajátomnak. — De hisz akkor önön veszik meg azt az összeget. — Azt tudom. Kifizetem. — És a felesége? Mit fog ön Amandának mondani? Vigárdy Bertalan egyszerkétszer végig húzta az ujjait a hegyes szakállán s készen volt a válasszal. — Az asszonynak azt fogom mondani, hogy volt egy közös Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGTAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ara csak so cent, szállítási díjjal együtt cent IEíjs Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michiga* — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — «easi(iiíaMttaíAa««aanaja*n8BaaaaaBKagiasaaaHas vasúti engedélyünk, amit egy vállalkozó magához váltott hetvenezer forintéi’t. Ennek a fele Meritorist illeti. Nem tudott várni, amig befolyik a kikötött összeg: kissé inkorrekt módon vette fel a maga részét. De én teljesen fedezve vagyok a szerződés által. — De ez nem igaz! — Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló alkuk mindig négyszem között köttetnek. Egy névjegy helyettesíti a nyugtát. Az a vasút létrejön. Nekem részem van benne. A többiről ki tud? Meritoris elfutott Amerikába, de nem a váltói miatt, hanem a málégyürüben kötött börzekülönbözetek miatt, amik százezrekre rúgnak.- Ez nem gyalázat, csak balszerencse. — De ezzel ön mégis hazudni fog a feleségének. Bertalan ernyedten veté le magát egy karszékbe. — Hazudni a feleségemnek! — Hát nem mindennap hazudom-e neki azt, hogy boldog vagyok, szóval, tettel és érzelemmel? — Kérem, uram, ne beszéljen igy egy leány előtt. — Higyje el, édes Camilla, hogy a hazugság az egyetlen kötszer, ami a társadalmat összetartja. Szűnjünk meg hazudni s egymást fogja felfalni az emberiség. — Ez az irtóztató igazság. De legalább mi ne hazudjunk egymásnak, akiket nem tart össze semmi kötszere a társadalomnak. Ön tehát megmentheti oktalan nagylelkűséggel egykori barátjának a jóhirnevét, megreperálhatja a becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó k o 1 d u sokká vagyunk téve. Mind én, mind a leányom. Vigárdy nagyon is sietett a felelettel. — Én nem fogom engedni, hogy önök szükséget szenvedjenek! Ezzel nagyon gyanúba keverte magát. — U—gy? — mondá a delnő, azt a veszedelmes mosolygást még azzal is élesitve, hogy a fogait összeszoritotta, s e közben annál sebesebben kavarta a kanállal a teát a csé-V szében. A férfi megértette mind a hangot, mind az arckifejezést. — Ugyan édes Camilla, hagyja abba azt a habarást azzal a teáskanállal! Én úgy olvasok önnek az arcában, mint a kitárt könyvben, ön ebben a rossz pillanatban igy gondolkozik: “Noo lám! Mikor a viz fenekére elértem, akkor előugrik, mint mesebeli megszabadító: kihúz a vizből, nftgtörülget, megszáritgat — és aztán megesz. Itt van ez a Vigárdy, akinek mindegy, akár) kártyán nyeret el magától a jó barátjával harmincezer forintot, akár hamis váltók utján. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: YI. 2-1555 A fedezet kezében van. A világgá futottnak van egy fiatal felesége, akibe egykor szerelmes volt. Ha nem csinálhatott belőle feleséget, csinál belőle élettái'snőt, ahogy szokás. Most már asszony, nem kell őt elvenni. A férj megvan, valahol az ellenlábasoknál. Haza nem jöhet, mert itthon börtönbe fut. így lesz szép az élet! A gazdag feleségnek a vagyonából — eltartjuk a tönkrejutott asszonyt!” Ugye, hogy igy gondolkodik ön felőlem? Camil^, meglepetve nézett rá. Valóban kitalálta az eszmejárását. — No hát csak tolja ön félre azt a 'teásfindzsát maga elől. Az a penetráns keseriimandula-illat elárulja előttem a tartalmát. Hát íftszen igaz, hogy én is csak állat vagyok, mint más, de hiéna mégsem vagyok. Mindenféle bűnre megvan a hajlandóságom, mint a többi embernek, s ha önnek kedve volna elbukni, bizony nem állnék elő erényt prédikálni, hanem licitálnék a kegyeire. Hanem hát ön nem az a nő! Ön inkább fejére borítja a szemfödelet. Ezt én jól tudom. Nem jövök önt kisérteni. Én nem fogok önnek semmit adni: egy elátkozott fillért sem. Hanem nyitok önnek utat tisztességes munkához, amiből megélhet. — Hallod, anyám? — sugá Helvila. Nem mondtam? — Mi munkához értenék én? — rebegé Camila. (Folytatjuk.) --------------AZ ÖSZTÖN A bíró: Milyen ösztön sugalmazta önnek, hogy nem adta Vissza a pénztárcát, hanem megtartotta magának? — Az önfenntartási ösztön bíró ur. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
