Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-01-05 / 1. szám

1956 január 5. KTS DONCrt — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Furcsaságok A WILLIAM PENN FEATERNÁUS EGYESÜLET Beküldte: E. VEZENDY, lapképviselő. S . .. professzor nem csak tu­dományos ember volt, hanem hires is. Hires ember azért volt, mert1 Petőfi ő i’óla irta azon emlékezetes vers szakot: “a poezisből is sekundába ponált sok szamár professorom”, tu­dományos embernek pedig azért látszott lenni, mert ő ma­ga nagy természettudósnak tartotta magát; már pedig a mai világban nem elég csupán tudósnak lenni, hanem annak kell látszani is. A természettudomány mint tudjuk nagyon tág mező; bele van hasitva a növény-, állat- és ásványország. S... nagy ter­mészettudós volt, de e miatt még nem volt elbizva. Hanem volt neki egy extra tudomá­nya, amit előtte nem tudott senki, amiben ő a mester és rendszeralkotó — s ez a gom­­bászat. Történt pedig velem az a diák életben hallatlan eset, hogy egyszer tökéletesen jól­laktam s az uzsonnáról felma­radt kenyérbélből furcsábbnál­­furcsább alakokat gyúrtam, mint ez már rendes szokása a kosztos diáknak, ki nagyon ügyel rá, hogy valahogy a gaz­dának hasznot ne csináljon. De különben is szokásod! volt, — mint kivülem még sok más embernek is — hogy puha kenyérrel egész szenvedélyem volt babrálni; csinálni abból láncot, széles karimáj u tót ka­lapot, félcsizmát s több ilyen bolondságokat. Biz ez közösé­­ges foglalkozás: de hát az em­ber úgy tud örülni egy-egy si­került figurának, mint a sza­bólegény a remekének. Valamikor egész véletlenül egy széles karimáju kalapot gyúrtam ki a kenyérbélből; a bizony el volt találva s épen úgy nézett ki, mint egy gomba. No hát csináljuk át gombává, gondoltam magamban s ugyancsak hasonló anyagból készítettem neki a valódihoz hasonló gyököt. Természetes dolog, hogy nem sokat törődtem vele, feldobtam az egész mestermüvet valahova a szekrény tetejére; s körül­belül csak egy év múlva akadt ismét a kezembe olyan ke­mény állapotban, mint a kő. Mikor a földhöz vágtam, össze nem tört, de szikrát adott. Ez azt a gondolatot sugallta fejembe, hogy ha én most a gombát kifesteném szokásos Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 Történelmi esemény szín­helye volt 1955. november 21.­­én, hétfőn, Pittsburgh, Pa. Itt ült össze először rendkívüli gyűlésre a Rákóczi és Verhovay egymásratalálásából a 1 a k u lt WILLIAM PENN FRATERNA­LIS EGYESÜLET Igazgatósá­ga. A gyűlés folyamán szemé­lyesen nyújtotta át, a jóváha­gyott egyesülési szerződést, Pennsylvania állam Insurance Dept.-jének kiküldöttje, First Deputy Insurance Commissio­ner, Hon. Thomas R. Balaban. Fenti képünk ezt a történel­mi jelenetet örökíti meg. A ké­pen balról jobbra a követke­zők láthatók: Bencze János a Verhovay kpi. elnöke, Hon. Thomas R. Balaban, Insurance Commissioner, Macker Gyula­­alelnök, Révész Kálmán-kpi. elnök, Phillips Richard-Invest­ment Manager, Szalánczy Já­nos a Verhovay kpi. pénztár­noka, Szabó János-kpi. szám­vevő, Varga Lajos-alelnök, Stel­­kovics Albert-kpi. titkár, Char­les Elemér-kpi. szervező és So­mogyi Gyula-kpi. pénztárnok. moh -színűre, gomba-minták után, mint ritkaság' figurálhat­­na íróasztalomon. És úgy tettem, amint gon­doltam. A gomba utánzása nagyszerűen sikerült. A száza­dos moh ódon színe, az árnya­latok és mélyedések úgy néz­tek ki, mintha valóban a ter­mészet alkotásai volnának. Tanulótársaim irigyelték az érdekes leletet s sokat vallat­tak érte, hol találtam? — A Szitnya hegyén — fe­lelém. Tudták, hogy oda sokat szoktam kijárni, nem ugyan a természettudományok kedvé­ért, hanem a hegytetőn lévő spelunka (a csárda ottani el­nevezése) iránti előszeretetből, mely a földi örömöket kóstol­gatni szerető tanuló-ifjuság számára úgyis mint félreeső hely, ugyins mint ama bizo­nyos magaslat, honnan min­den igazibb színben tűnik fel, szolgált kedvenc tanyául. A gombával elbolonditottak száma addig-addig növekedett, mig egyszer S. professzor ur fü­leibe is eljutott annak hire. Egy este beállít hozzám Van­­kovics, (talán igy hitták?) a “pedellus”. — Köszönteti S. professzor ur, kéretve, szíveskedjék neki elküldeni azt a gombát. Elhült bennem a vér a féle­lemtől. — Miféle gombát? — hebe­­gém. — Nincs nekem semmi gombám. De Vankovics vizsla szemei­vel már akkor régen megpil­lantotta íróasztalomon. — Hehe! Mást bolonditson, ne engem. Látom én, amit lá­tok. Ott van a gombája a ká­vésibrik mellett, hát csak ide vele szaporán, mert a professzor ur rám parancsolt, hogy élve­­halva kézhez keiútsem. Elsápadtam. Egy per'c alatt keresztül szikrázott agyamon egész láncolata azon szeren­csétlen eshetőségeknek, miket hazugságom, ostoba, hóbortos tréfám maga után vonhat. A professzor észreveszi, hogy ke­nyérből van, azt fogja hinni, hogy őt akartam elboloditani. Homlokomról csurogni kezdett az izzadtság. Még az is meges­­hetik velem, hogy intőt kapok. Mit tegyek? Bevalljam! De hisz akkor kikacag az egész lyceum s ujjal fognak rám mu­tatni, mint valami világcsaló­ra. Eh, legokosabb lesz valami kibúvó ajtót keresni s a gom­bát nem adni oda. — Hm! A gomba kellene a professzor urnák — szólék — nem lehet édes Vankovics ur, nem lehet. E gombakövület drága kincs nekem s legfeljebb téritvény mellett adhatnám át a tanár urnák, ha ugyan a té­­ritvényt elhozta volna, föltéve, hogy még akkor is útját nem állja az idő rövidsége, mert én holnap reggel a nemzeti mú­zeumnak fogom elküldeni. Vankovics hosszú orral távo­zott s én' megkönnyebbülten lélekzék fel, mint aki lidérc­nyomás alul szabadult. Most már mitévő legyek? Legcélsze­rűbbnek látszott előttem a gomba megsemmisítése, de mig egyrészt sajnáltam az elhire­­sült müvet végkép tönkre ten­ni, másrészt a tanár haragját sem simítom vele, mert még borzasztóbb lesz dühe, ha meg­tudja, hogy a gombát elcsap­tam, csak hogy hozzá ne jus­son. Hazugság sem menthet ki a hínárból. Ha azt mondom, hogy a múzeumnak küldtem, képes azonnal Pestre utazni a neveztes tárgy tudományos megszemlélése végett, ha azt álitom, hogy ellopták, felszag­­lásztatja policáj okkal az egész­­várost, mig végre is kisül a turpisság. Amint igy hánykolódók ben­nem a lelkiismeret, mentő deszkát keresve a kétségbeesés (Folytatás az 5-ik oldalon) Eladó 2 acre-s jófekvésü telek Sommerville, New Jersey­ben. A telek végében mo­dern, uj iskola, V2 mile-ra a 29 St. Hwy-hoz. Fürdési és halászati lehetőség a közelben. Érdeklődni lehet: Földes Do­mokos, 578 Hamilton St., New Brunswick. N. J. Tel: Kilmer I5-6709.

Next

/
Thumbnails
Contents