Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-01-05 / 1. szám
4-ÍK OLDAL HIS DONG0 — CLEAN FUN 1956 január 5, KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra 82; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Beteg a férjecském Hónap vége volt. És a kishivatalnok felesége éppen indulni készült a piacra. Benn a hálószobában a kishivatalnok, — akit nevezzünk ezúttal Jeromosnak — papuccsal a lábán és egy berlinerkedővel a nyaka körül éppen az influenzáját ápolgatta, azaz: egy üvegcséből kilencvenhatfokos szeszt csepegtetett a zsebkendőjére és azt minden második percben az orrához emelte. Ilyenkor aztán enyhén kancsalitva felnézett a falon Murilla Madonnájára a holdsarlón, három színnyomásban, majd elkezdte szívni a levegőt, hogy üüf, üüf és mindezt megismételte mindaddig, amig ellenállhatatlan csavarulatokkal az orrában rájött a tüsszentés, hogy: — Hrrrapci! ... Itt elégült mosollyal körülhordozta szemeit a szobában s igy szólt halkan: — Most döglenek a bacillusok! ... Ebben a mondatban azonban a “most” inkább úgy hangzott, hogy “bőst” s a “döglenek” inkább úgy, hogy “dögledek” mivelhogy rettenetes volt az ő náthája Jeromosnak és mérhetetlen a bosszúsága az asszonynak amiért Jeromos még ebben a rendkívül súlyos állapotban sem akarta az aszpirint bevenni. Nem és nem és nem! Azt mondta, az ő családjában férfiember még nem vett be orvosságot, de azért mind megérte a nyolcvanöt esztendőt, ergo ő sem akar időnek előtte elpatkolni. Az ő családjában, ha valaki férfiember megfázott, akkor elővette az ősi receptet, mely úgy szól, hogy szeszt szagolgatni és bort nyalogatni végelgyengülésig és meggyógyult. A nagyapját is egy ilyen rettenetes részegség rángatta vissza a másvilágról egy tüdőgyulladás alkalmával, meg a kedves édesapján is csak az órizling segített, amikor spanyolba esett és már minden orvos lemondott róla, következésképpen az ő súlyos állapotán sem könnyíthet más, kizárólag őseinek jólbevált gyakorlata és nem holmi aszpirin, üssön a ménkű ebbe a modern orvostudományba, mely még azt is sajnálja a szegény betegtől, hogy a hasznost összekösse a kellemessel. Hát igen, hónap vége volt és Jeromos felesége éppen indulni készült a piacra. Eközben azonban eszébe jutott az ura és a hálószoba felé irányította lépteit. Mikor belépett, Jeromos felállt: — Bég bindig itthod vagy? Bég bindig deb hozod azt a bort?!... —Pénzt kérek rá! ... — szólt az asszony és nyújtotta a tenyeriét. Jeromos meghökkent. — Deked bár dincsed pénzed?! ... — Aszpirinre van ... — bólintott az asszony fagyos mosollyal a keskeny ajkán. — Hanem a te privát italozásaidra már nem jut ebből a kis konyhapénzből!... — Uuugy?! ... — nézett rá Jermos. — Szóval deked deb fontos, hogy éd beggyógyuljak?!... Benyúlt a zsebébe s átnyújtott az asszonynak egy pengőt. Gavalléros mozdulattal, mindazáltal a méltatlanul megbántott lelkek nem minden szomorúsága nélkül. — Hozz egy doboz aszpirint! ... — mondta. Vetkezett s bebújt az ágyba sebesen. És már innen kiáltott az > asszony után: — De minden felelősség téged terhel! ... Nos, aztán az asszony meghozta az aszpirint s a dobozt letette Jeromos éjjeliszekrényére. Tíz darab tablettával. Nemsokára vizet s poharat is hozott hozzá s kivonult a konyhába. Mindez hang nélkül ment végbe, a családi öszszezördülések hűvös és feszes légkörében. Déltájt aztán az asszony bekukucskált a szobába. Jeromos a falnak fordulva mélyen aludni látszott s egyenletes lélegzésére a paplan szelíden emelkedett és süllyedt. Ebben a nagy csöndben tehát Jeromosné odasurrant az éjjeliszekrényhez és megnézte, hány darab hiányzik az aszpirinből? ... Kettő hiányzott... — Nna! ... — szólt magában Jeromosné nagy megelégedéssel s nem kisebb kárörömmel. — Az ősök híres receptje! ... És ismét rácsukta az ajtót Jeromosra. Délben hazajöttek a gyerekek az iskolából s megebédeltek. — Ne zavarjátok apátokat ... — mondta nekik az anyjuk. — Aszpü’int vett be! Alszik! Gyógyul! ... És úgy délután három óra tájt ismét besurrant a hálószobába. Ekkor már négy darab aszpirin hiányzott a dobozból, viszont Jeromos lerúgta magáról a paplant és nyugtalanul forgolódván, meztelen lábaival különféle csuklógyakorlatokat végzett a levelgőben. Jeromosné erre betakarta Jeromost és örömmel újságolta a gyerekeknek, hogy az aszpirin már hat, ez igy szokott lenni: az első két tabletta elbágyasztja az embert, a második kettő kissé felizgatja, a harmadik kettő ismét elbágygy ászt ja némileg s a negyedik kettő talpraállítja, de úgy, mintha sohasem lett volna influenzája ... Sajnos, nem úgy történt... Délután hatkor már a harmadszor kettő darab aszpirin is eltűnt a dobozból, anélkül, hogy Jeromos lehiggadt volna. Sőt! Most már a kezeivel is csapkodott és hörögve szívta a levegőt, miközben lázálmos állapotában gyönyörű tubarózsámnak és jóságos angyalomnak szólította a feleségét, majd hasrafeküdt s elkezdte a kispárna csücskét rágni... — Szegény apátoknak rettentő, erős természete van és nehezen fog rajta az aszpirin! ... — nyugtatta meg odakint Jeromosné a gyerekeket s egyben megjósolta, hogy majd úgy este kilenc felé a negyedszer kettő aszpirin feltétlenül elvégzi a munkáját ezzel a gyalázatos influenzával, amidőn a megjósolt időpontban, pontosan este kilenckor egyszercsak óriási lárma hallatszott a hálószoba ajtaja felől. .. Jeromosné berontott... Immár az utolsó pillanatok ban... Mert jóllehet a dobozból már hiányzott a negyedszer kettő aszpirin is, de az ágyból is hiányzott Jeromos: elkékült arcával s felfordult szemekkel az ágy mellett, egy széken görnyedezett s miközben fulladozva s a torkát markolázva s a mellét döngetve már a végét járta, hanyatló erejének minden megfeszítésével fel-felorditott: — Bort! .. . Végem vám ... Bort! .. . Hát aztán Pistikét szalajtotta az asszony borért... Lóhalálában... A legelső kocsmába ... És még idejében érkezett meg Pistike... Jeromos a fiaskót a szájához emelte s egycugra legurította az egész litert... Legurította, visszabujt az ágyba s azonnyomban elaludt ... És másnap reggel makkegészségesen ébredt... És már ment is a hivatalba... — Köszönöm, hogy olyan kedves voltál hozzám! ... — csókolta meg a feleségét bucsuzáskor. — Hidd el, nem a bor, hanem az a nyolc aszpirin segített! ... — Na, csakhogy belátod! ... — simult hozzá túláradó boldogsággal az asszony ... Aztán kikisérte az urát az előszoba ajtajáig, majd viszszajött s ágyazni kezdett... És Jeromos párnája alatt megtalálta — a nyolc darab aszpirint... A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
