Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-12-05 / 23. szám

' 2-IK OLDAL «■Te novnrt _rxPMV pwhs* 1956 december 5. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) — No én garantirozom te­neked, hogy Bertalan is eljön, karöltve az ő méltóságteljes Amandájával. Fejemet teszem föl egy fületlen gombra! Zenónak sikerült egy olyan uj témát adni fel, mely egészen lekötötte a figyelmet. — No de uram, veté közbe Camilla, gondolja meg ön, hogy ennek a tréfának legfőbb! akadálya az, hogy nekünk | nincs hozzávaló pénzünk. Az j volt az utolsó pénzem, amit én! önnek legutóbbi találkozásunk alkalmával odaadtam. Azt az öntudatos mosolyra-! gyogást kellett volna látni, amivel e prózai ellenvetésre Ze­no ur arca megfelelt. — Hát azt a pénzt én te neked visszahoztam, szólt a ne­mes gavallér, kabátja belső zsebéből egy sárgabőr bugyil­­lárist kiemelve. Igenis: valósá­gos bugyilláris volt. Uj donat uj. Felkantározott lófej jel­vénnyel. És azt felnyitva, a négy sza­kasz egyikéből előhúzott három * darab tízforintost: j — Köszönettel viszaadom.1 ! Szerencse-pénz volt. Nekem! disznószerencsét hozott. Itt van, kedvesem, tegye el. Jó sor- i sunknak ez volt az alapja. És már most még kamatot is fi­zetek érte. S a pénztárca szélső szaka­szából kihúzott egy százast; volt benne még több is. Azt is A “KIS DONGÓ" előfizetési dija egy évre 3.09 dollár. letette — az alaptőkével együtt — az asztalra. — Itt van a teaestély költsé­geire való. Ha nem lesz elég: több is jön. A pezsgőről én gon­doskodom. S engedett a tárca belsejébe pillantani. No! Ez már csalhatatlan bi­zonyítványa a férji hűségnek! Egy százforintos az estély költségeire, s azontúl a tulki­­adásokra. — De hát hogy jutottál te ehhez a pénzhez? kérdezé Ca­milla. Zeno ur megcirógatta a po­faszakállát s azzal a cinikus hidegséggel, amely olyan jól illik a férfiarcnak, mesélte el, hogy ő bizony azzal a kapott harminc forinttal amaz emlé­kezetes estén egyenesen vágta­tott a Korona kávéházba. Ott talált egy kártya-kompániát. Leült a tolvajok közé, bízva a közmondásban, s a közmondás be is vált. Elnyert a rablóktól valami három-négyszáz forin­tot. De hisz ez olyan dolog, ami­­val minden tisztességes ember, mint valami hőstettel szokott dicsekedni. És pedig a férji hűségnek a legnagyobb fokának tekinthe­tő, mikor a családapa elmondja a hites feleségének: “Nézd! Az éjjel elvettem a rablóktól há­romszáz forintott: százat ne­ked adok belőle!” Ez többet mond, mint egy kötet szerel­mes vers. Camilla nem is ütődött meg rajta. Bizonyosan korábbi Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £iizethen A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. ÁRA CSAK 50 CENT, szállítási díjjal együtt 60 cent / f Dongó — 7907 VV. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigai — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — időkben is hallott már ilyen dicsekedést Zenótól. De Helvila még egészen ta­pasztalatlan volt ebben. Az ő kedélyét kellemetlenül zavarta ez a bevallás. Felkapta az asztalról a szá­zas bankót, s oda rohant vele Zenóhoz. — Vedd vissza a pénzedet. A mi kezünket be nem szeny­­nyezte soha kártyán rabolt pénz! S azon törekedett, hogy a százas bankót Zenónak vala­melyik kabátzsebébe vissza­­gyürje. Zenónak egész harca volt a leányával a zsebei védelmezé­­sében. — Jaj de bolondos egy leány vagy te! Micsoda nevelést ad­tak neked. Jól van no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós va­gyok. Hát nem kártyán nyer­tem ezt a pénzt, no! Becsüle­temre, nem kártyán nyertem. — Hát akkor hol vetted? Helvilla odaállt az apjával szemben, mint egy vallató bíró. — Jól van no! Vallók. — No hát hogy jutottál a I pénzhez j — Igen egyszerűen. Ebben a : felső kabátban volt, amit most felvettem. Ennek van egy tit­kos zsebe a bársonygallér alatt Én azt a pénzt, mikor útra ké­szültem, ide dugtam el, hogy ; baj esetén segítsek vele maga­mon. A gaz Perukker azonban nem adott időt, hogy hazajöj­jek a kabátomért, alig tudtam; tőle egérutat nyerni azon a ’ szomorú éjszakán. így maradt itt az útra szánt pénz ebben a kabátban: amit most megta­láltam. Helvila a fejét ingatta nagy kétkedve. — Ugyan papa, nem érted i te azt a művészetet: hogyan lehet egy kalapból tizenkétféle kalapot csinálni? Zeno nagy kacagást kezdett. — Te fruska. Hát te nem hi­szed, hogy ezt a pénzt a gallé­romban találtam? — Akkor még inkább elhi­szem azt, hogy a kártyán nyer­ted. Azzal visszatette a százast a kis asztalra. Zeno felhasználta ezt a rés­támasztó pillanatot, s hirtelen) kiugrott az ajtón, a Dragomiro­­vics szobába. Be is zárta az aj­tót kulccsal. Azzal elmenekült. Camilla utána bámult. Hel­vila megfogta az anyja kezét. — Most már nem utazom el. Itt maradok veled. Sorsunknak vége van. Vesszünk el együtt. Camilla nem értette az okát ennek a nagy felindulásnak. — Micsoda rémlátomásaid vannak, Helvila? — Nem rémlátomások. Ez az ember el fog bennünket «vesz­teni! S ha még csak minket, rontana meg: a magunk baját viselni könnyű, de el fogja vesz­teni azt az embert, akit jobban szeretünk saját magunknál; te JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAPwLE G, WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: YI. 2-1555 jobban szereted, mint a férje­det, én jobban, mint az apá­mat. — Hogyan ronthatná meg? Azzal a levéllel? Hát mi van abban a levélben? Egy örven­detes hir, amit egy régi jó ba­rát egy visszatért jó barátja családtagjával előre tudat. Hát mi rosszat követett el ezzel Vigárdy? — Én nem tudom megmon­dani. Fogalmam sincs a politi­kai világról. De érzem, sejtem, minden idegem tudja előre, hogy itt ég valami kanóc a lá­bunk alatt: tüzakna fölött ál­lunk, ami fel fog robbanni. El­árulta ezt előttem ennek az embernek a színjátszása. Miért futott el? Hiszen itthon van már. Meg van az otthona. Sze­retnék utána futni s az utcán végig kiabálni: “Fogjátok el! Tolvaj! Meglopott bennünket!” — Helvila! Gondolj a beteg­ségedre! — Nyomorult dolog! Ez a be­tegség. Akkor hagy el, amikor itt kellene lennie. Hogy nem tudott rám jönni a roham elébb. Akkor, amikor itt állt még! — Most már késő! Neve­tek minden betegséget. Bánom is én, miben halok meg? Teher az élet. De kétségbeesem a fö­lött, hogy mi lesz te belőled és mi lesz Vigárdyból. Ti még sze­retnétek élni, ragyogni, boldo­gok lenni. (Folytatjuk.) ----<«§£*»----­BÁTORSÁG — Józsi bátyánk igazi hős, aki sohasem fél, akár hogy egy haja szála is meggörbülne. — Miért félne attól? Hiszen teljesen kopasz.--------------------------­Igazán csodálatos, hogy né­mely ember nem szénát eszik. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents