Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-11-20 / 22. szám
1956 november 20. KIS DONGÖ — CLEAN FUN b-m ÖLDMi között akarja őket összebékiteni. Semmi gyanús tárgy nem volt a hajón. (Például azok az “étkező eszközök”.) Csupán Bérczy Károly után hozott egy teherhordó nagy kosarat, melyben vászonburkolattal fedve volt egy szép rózsafa. Ezt az irók nemes pártolásáért, mint gavalléros ajándékot, hozzák a sziget úrasszonyának. Ez az ötlet Bérczytől nem is keltett csodálkozást; ő volt az elegáns modor képviselője irodalmunkban. Szerencsésen megérkeztek a szigetre! Ki-ki párjával különböző utakon sietettt a szigetkastélyt felkeresni. A rózsafát a kosárban egy hajóslegény vitte utánuk a vállán. A kastélyban pompás reggeli várta őket. A bájos háziasszony díszes reggeli öltözetben jött eléjük, egy már korábban érkezett vendégét is bemutatva. De hisz nem kellett annak bemutatás. Doktor Orsovenszky Károly volt: mindnyájuk jó ismerőse, fiatal deli legény, hajdan tábori főorvos a szabadságharc alatt, most meg a szép asszonyok orvosa. Semmi különös nem volt benne, hogy ő is részt vett Tahyné vendégségében. A háziasszony megmutatta az uraknak a helyeit az asztalnál: ő maga elfoglalta az előülést, kétfelől maga mellé ültetve a két haragos ellenfélt, akiket az egész étkezés alatt egyformán kitüntetett szellemdus társalgásával. — Nem adjuk át még a rózsafát a háziasszonynak? — sugá Friebeisz Pista az oldalán ülő Bérczy Károlynak. — Majd csak az étkezés után. Szép meglepetés lesz. A fekete kávé és a likőr után a bájos háziasszony engedelmet kért a társaságtól, hogy visszavonulhasson, — ruhát változtatni, — visszatértéig majd a doktor fogja vinni a háziúr szerepét, csak mulassanak tetszésük szerint. Szépen vitte a háziúr szerepét a doktor, mondhatom! Elővesz a kabátja zsebéből egy hosszúkás zsebtárcát, felnyitotta. Abban volt az ő “szerszáma”. Holmi ollók, kések, csiptetők s más efféle mulattató műszerek. — No, most bontsuk ki a rózsafát, — mondja Bérczy. S azzal lefejtették a kosárról a takaróvásznat. A rózsafa igaz, hogy nagyon szép példány volt, de a szárához volt támasztva gúla alakban négy még szebb meztelen kard. — No, most vetkőzzetek neki, urak! — mondta Kemény Zsigmond. — Aztán itt a kardok, végezzétek az ügyeteket, mig Pultz ur be nem állít. Két perc múlva már varrta össze a doktor Friebeisz Pistát, akinek a mellén Tóth Kálmán kardja egy sebet vágott. Soha többet ilyen villás-reggelizés nem volt. AZ A BIZONYOS DOLOG Gróf Seregfy barátunk egyike volt annak a vitéz “ezer”nek, akikkel egykor Garibaldi j kiszállt Marsalánál s elfoglalta Siciliát. Természetesen magyar emigráns volt. Volt idehaza egy megátalkodott uzsorás hitelezője, akinek kamatokban kétszer is kifizette már a tőkét; de azért a tőke maga csak fennmaradt. A kibúj dosáskor a többi országos jók között ezt a derék jó hitelezőt is itthon hagyta, s az aztán meg is siratta őt nagyon s bizonyosan imádkozott is érte, hogy valahogy meg ne löjjék, s hogy az Isten a dolgát nagyra vigye. S a hitelezők imádságát meg szokta hallgatni az ég. Gróf seregfy barátunkat nem lőtték meg, ellenkezőleg az olasz kormány vitéz tetteiért kinevezte ezredesnek. Ki örült ennek jobban, mint a jámbor uzsorás? ő volt a legelső, aki Magyarországról gratulálni sietett ékes prózában a kitüntetett magyar vitéznek, tudatva vele, hogy még mindig nem felejtette el, sőt “azt a bizonyos dolgot”, (értsd váltót) melyet a gróf nála hagyott, még mindig becses ereklye gyanánt őrzi, alig várja, hogy azt neki sértetlen állapotban bemutathassa, elannyira, hogy nem resteli, lefáradni Turinba, hogy ott azt a “bizonyos dolgot” (értsd pénzt) tőle személyesen átvehesse. Hozzá volt téve, mintegy nyomatékos fenyegetésül, hogy az illető nem restelendi, szükség esetén egyenesen magához az olasz kormányhoz fordulni. Posta fordultával megjött rá a válasz. A kérdéses uzsorás ezen a dicséretes minőségén kívül az önkényuralom idején még az erdélyi osztrák kirendeltségnél hivatalnok is volt. Valami adóbehajtó. ' Olvassa tehát a választ. “Hazafiui köszönetem nyilvánítom önnek azon önfeláldozó buzgalmáért, hogy azt a bizonyos dolgot, amit 49-ben önnél hagytam, mindekkorig jól eldugva megőrizte. Fölöttébb megörültem rajta, hogy ön szándékozik személyesen Olaszországba, hogy azokat a bizonyos dolgokat átvegye. Már szóltam Klapkának, Türrt is értesítettem róla. Csak jöjjön minél előbb, mindent készen fog találni.” A jámbor adóbehajtó majd a fülét ejté el ijedtében. Tudta, hogy Olaszországból jövő leveleket cenzúrázzák. Ha a levelet I lassza ki azt, amelyiket maga adott, — eddig még egy vőlegényem sem volt ©ly síiméiig, hogy visszakérte volna a Jegygyűrűt, amikor szaMtottuixk. -------*©§£©>------elolvasták ő már lógni fog. Épen akkor vadászott a rendőrség legjobban olaszországi f e g yverszállitmányokra, melyekkel a magyarokat fel akarták szerelni. Rohant a szerencsétlen uzsorás a kapott levéllel a rendőrségre, feladta magát: hogy ő bizonyos dolgokat akart ugyan kapni odakinn; de azok nem ágyuk, sem puskák. Alig tudta a boldogtalan tisztára mosni magát. Hanem aztán többet nem is lépett levelezésbe emigráns ezredesekkel; ha még olyan feledhetetlen emlékek kötötték, is valamelyikhez. Később, mikor a gróf a királytól kegyelmet kapott s hazajött, megkapta a bizonyos dolgokat, a gróf kifizette az uzsorásnak a váltókat. DICSEKEDÉS — .Az én feleségem, igazim kiváló vegyész? — Igazán? Hát ért. a kémiához? — Hogyne, éppen tegnap sütött egy borjuszeletít s abból valóságos szenet csinált. —---------------'-ä~5 -------------------ÉRZÉKENY KIS F1U — Miért sírsz Sanyi? — Megsértett a mamám.. — Na nem kell úgy érzékeny * feed ni. Mivel sértett meg? — A papa botjává!. — Az más. A JEGYGYŰRŰ Pista belép az ajtón Mariskához s látja, hogy menyaszszonya Jóskával csókolódzik. — Ezekután felbontom az eljegyzést, mondja haragosan Pista. Mariska beszalad a szomszéd szobába s egy dobozt hoz ki: — Itt van a jegyygyürüje, — mondja, — ebben a dobozban a többi jegygyűrűk között, vá-J OGTAN ÁCSOSN ÁL Ügyvéd: Tudja Ön azt, hogy a feleségét faképnél hagyni, as* azt jelenti, hogy megszökött»' tőle? Vádlott: Ha ügyvéd ur' Kimerné a feleségemet, new mondta volna most, hogy szökevény vagyok, hsne-m mondaná, hogy menekült vagyok. • TÖBBEKNEK.-HP sztrájkol vagy munkanélkíü van és előfizetése esedékessé 'válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési ülj he* küldésére. I Ha élelapimkat, mint mutatványszámot kapta 6 azt akarja, hogy a ‘’’Bis Bongó— Clean F«mw hüvtari*« kétszer megjelenő éklapot önnek rendszeresem -Mildjük, ltegyen szives vágja M és töltse ki a lapunk ütőiké oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be a* előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, «Mérték dnoétl ismerőseik, barátaik nekünk 'beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jőismerőse, barátja gomdált •önre*! örömet akar azzal önnek szerezni, hogy alkalma legye« megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli nők élvezetes, víg órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sóét más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fon olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen • magyasi nyelvű élclapját. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELIMEP óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamen tóm) Megrendelhető: Veres József kántor-tanilónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. T í
