Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-11-20 / 22. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1956 november 20. KIS DONGO — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, .MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra §2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. AZ ÜGYES HÁZIASSZONY Ébredj Nyugat! — HUNGARICUS — Ébredj Nyugat! Ágyudörgés, halálhörgés Álmaidat nem zavarja? Nem hallod, hogy Tankok ezre, tapos egyre, Érted is vért ontó magyarra? Magyar hősök; Apák, anyák, fiuk, lányok, Állnak a gáton ti értetek! Elhullnak, mert A*fegyverük a két kezük... S nem kapnak mást: Csak ígéretet! Segítség kell! Nem szavalás, halasztgatás A vérszomjas vörös had ellen. Nyugat! Adj már Gépmadarat és bombákat, Sürgősen, nehogy késő legyen! Vigyázz Nyugat! Elvéreznek, porba esnek, Ha a hős sereg hiába vár... És átszakad, Rátok fordul, rátok zudul, A mindent elsöprő vörös ár. Ébredj Nyugat! Már nincs idő, már zúgva jő, Már partod érte a szennyes ár. Nem értitek? Hogy sírotok is ássátok, Az elhullt magyarok sírjánál! GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! KÜLDJE ADOMÁNYÁT AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG CÍMÉRE! A múlt században az ötvenes évek elején két szépirodalmi lapszerkesztő között valami irodalmi vita folyt. Az egyik' szerkesztő volt a “Hölgyfutár”-é, Tóth Kálmán, a másik a “Délibáb”-é, Friebeisz 1st-! ván. A vita nagyon elmérgesült. Különösen Friebesz ré' széről, annyira, hogy Tóth Kálmán lovagias elégtételt követelt; a kihivást Friebeisz el is fogadta. Toth Kalman segédje volt Kemény Zsigmond, Friebeiszé Bérczy Károly. Kard lett választva. A találkozás helyéül a “Szép juhászné” budai vendéglő előtti tér volt megjelölve. — Pontban nyolc órakor reggel. A felek pontban nyolc órakor j ott voltak a “Szép juhászné”-, nál; de alig szálltak ki a bérkocsikból, azonnal tapasztalták, hogy valaki még pontosabb volt náluknál. — Az volt “Pultz” ur! A rendőrbiztos. Pultz ur jó reggelt kívánt az érkező uraknak. (Jó ismerős volt: ő szokta lefoglalni lapjaikat.) “Villásreggelire tetszett kijönni, ugy-e? A korcsmárosné már várja nagyságtokat. Az ét- j szereket nem szükséges behozni a kocsiról.” (Étszereket? A kardokat!) I Azzal szépen karonfogva bevezette az urakat az étkezőbe. Fel volt már terítve. A mellékasztalnál ült négy zsandár, feltüzött szuronnyal. Magyar Miatyánk Az urak szépen megreggeliztek, fizettek s aztán búcsút véve Pultz úrtól, visszakocsikáztak Pestre. Útközben megállapodtak a holnapi hadi jelszóban. “Találkozó a szent-lőrinczi pusztán, a csőszháznál, pontban hét órakor.” Ott volt mind a két fél pontban hét órakor a segédeivel a szent-lőrinczi csőszháznál. Aki őket a csőszházból kilépve legelsőül üdvözölte, az nem volt más, mint Pultz ur: a nyitva hagyott ajtón át lehetett látni a négy csendőrt, szúrónyos fegyverekkel. — Ilyen korán méltóztatott kijönni villásreggelire? A csőszné már várja nagyságtokat egy kis jó korhely-levessel. Ahhoz igazán nem kell se kés, se villa. A kardokat már megint a kocsin kellett hagyni. Az urak szépen megreggeliztek, fizettek, búcsúztak, hazamentek. Vájjon ki árulja el a rendőrség előtt mindannyiszor a végbemenendő párbajt? A vivők fiatal házasok voltak! S az asszonyok nem titoktartók. Kivált élet-halál esélyei előtt. Denique Kálmán és Pista csak nem tudtak összeverekedni semmiképpen; Pultz ur fogta a gallérjukat. Azokban az években- volt az akkor még vadregényes Margitszigetnek a bérlője a gazdagságáról és szépségéről épp úgy ismeretes, mint zseniális ötleteiért keresett urhölgy: Tahyné. Egy napon a kedélyes urhölgy az irodalom több kiválóságát hívta meg a szigeti lakába reggel tiz órai barátságos villásreggelire. Nem volt uj dolog. Vendégszerető házánál gyakran megfordult az ilyesmi. A gőzhajón találkoztak a meghívottak mindannyian. Ott volt Kemény Zsigmond, Bérczy Károly, Tóth Kálmán és Friebeisz István. Furcsa összeállítása egy asztaltársaságnak. Meglehet, hogy a geniális urhölgy azt az élvezetet akarja megszerezni magának, hogyan eszik meg egymást az asztalánál a halálra keserített ellenfelek? De az sem lehetetlen, hogy a szivjóságáról ismeretes háziasszony vidám poharazás GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! KÜLDJE ADOMÁNYÁT AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG CÍMÉRE!
