Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-10-20 / 20. szám

1-IK OLDAL RTTSJ TvnVOA _ riPíN PTTV 1956 október 20. Kis Bongó regénye . ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) . Azzal végső elkeseredésében a saját halántéka felé forditá a pisztoly csövének a száját. Camilla a kétségbeesés bá­torságával rohant oda a férjé­hez, megragadva annak halá­los ténykedésre emelt kezét, s elkezdett vele küzdeni, hogy a pisztolyt kicsavarja belőle. Nem birt vele. Ekkor aztán odakiálta Helvilának: — Add elő a levelet! Nálad van! — No hát, itt a levél mondá Helvila. S odanyujtá a zsebéből elő­húzott levelet. — Legyen hát önnek az a büntetése, hogy tudja meg, mi van a levélben. Akkor aztán Zeno kihagyta a kezéből vétetni a revolvert könnyű szerrel. Helvila belené­zett a forgópisztoly kamarájá­ba. Látta, hogy egy töltény sincs benne. Ami eddig is gyér tiszteletét Zeno iránt a mini­mumra szállította le Zeno el kezdte olvasni Vi­­gárdy levelét. Camilla és Helvila két oldal­ról figyelemmel nézték az arc­vonásait. Milyen furcsa optikai szerszám az az emberszem! Ca­milla azt látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés vesz rajta erőt; feltámadnak a szívben, ott ragyognak az arcon a ne­mes indulat; a hála, a barát­ság, a becsületvágy, a böldog-A “KIS DONGÓ" előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ság! Ezt ő mind látta. És ugyanazon az arcon e pillana­tok alatt látta Helvila a vad indulatok lobbanásait: a bosz­­szut, a kárörömöt, a vaksze­rencse villanyozó hatását. Az egyik nő örült, a másik borza­­dozott. Mire végigolvasta a levelet Zeno, már akkor teljesen ura volt a szerepének. Kitűnő szí­nész lett volna belőle, ha ar­ra adja magát. Készen volt a maszkjával. Mikor azt az elolvasott leve­let a szivéhez szoritá s arcát az ég felé emelte: — Menny béli Jehova! bo­csáss meg, hogy nem bíztam benned! Te ma engemet újjá teremtettél. Nem! Nem! A ré­gi jó emberként támasztál fel újra! Mert hisz én jó ember voltam valaha! Jó férj, jó apa. Ugye kedveseim? Nőm! Leá­nyom! És ismét az fogok len­ni. Jó apa, jó férj! Becsületes polgár! S itt kifeszitette a mellét és nagyot fújt. — De hát nem álom ez? Valósággal Írva van az, amit most olvastam? Szólj! Te an­gyal! Te szent! Te oltárkép! Te hozzád volt Írva ez a levél? Ti olvastátok ezt? Én állami hivatalt kapok? -Hatodik osztá­lyú rangfokozattal? Álom ez? Ha valóság, hogy tudtátok ezt előlem eltitkolni? Mért kínoz­tatok igy meg? Öh ti kegyet­lenek vagytok. Szeretnélek ezért benneteket egy öleléssel agyonszoritani. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGTAB NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMÁSSAL. ÁRA CSAK 50 CENT, szállítási díjjal együtt 60 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michiga* — Utánvétellel (C.O.D.) 'nem szállítunk! — S karjait utánuk terjesztő. Camilla engedte is a vállát átkarolni; de Helvila kisiklott az ölelés alól. — No papa, már most add vissza azt a levelet. Zeno hallatlanná tette ezt a szót. Ahelyett sirásra fogta a dolgot. . — Engedd meg, hogy köny­­nyeimmel áztassam ez idvezitő levelet. Olyanformán tett. — No, ne gyűrd úgy össze azt a levelet! nyügösködék Helvila, ki minden módon bir­tokába akarta keríteni az ira­tot. Zeno azonban egészen a fe­lesége felé volt fordulva. — És én tégedet mint félre­ismertelek! Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek! Oh en­gedd, hogy térdreborulva kér­jek tőled bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad, mint nőrágalmazó. Engedd, hogy a lábaidat csókoljam. S meg kellett neki engedni. Ekkor aztán féltérdre állt. — És most semmi sem sza­kit'el tőletek többé! Esküszöm az égre, s annak minden bol- I dogságos szentéire, hogy hü­­} séges családapa leszek ezután. Férj és apa. Büszkén fogjátok viselhetni a nevemet. Kettőtök között fogom megosztani a sze­­retetemet. — Köszönöm papa. Én a magam részét itt hagyom: nem fér már az útitáskámba. — Leányom! szólt felhábo­rodva Zeno. Te nem szeretsz? Te visszautasítod az én szere­­tetemet? — Helvila! inté az anya is leányát. — Jól van, hát szeretlek. Ha­nem ha valamit akarsz adni, hát add ide azt a levelet. A leány érezte, tudta jól, hogy az a levél rossz helyen van Zeno kezében. Zenónak pedig éppen arra a levélre volt szüksége. . Nem is vitázott a zaklató le­ánnyal, hanem a feleségéhez fordult. I — Oh, ne fosszatok meg et­től az én drága kincsemtől! Ez az én talizmánom, az én bűn­bocsátó levelem. Ezt én éjjel­nappal a keblemen fogom vi­selni. Ez fog engemet megőriz­ni a gonosz indulatoktól. Ez lesz a bűbájos vért, melyről a csábitó bűnök nyilai lepattog­nak. Ennek az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, es­teli imádságom. Azzal szétterj észté két kezé­vel a levelet és igy szavalt: — Te angyali lélek! Te arany ember! Te gyémánt szív! hogy tudtalak én tégedet oly kese­rűen megbántani! Te voltál jó­tevője szegény családomnak! És én téged aljas gyanúsítás­sal sértettelek! Én tégedet meg akartalak rontani, s te engem ujjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 S azzal össze-vissza csókolta Vigárdy nevét. Camillát egészen elkábitá ez az ömlengés. — Jól van! Tartsd magadnál azt a levelet, mondá Zenónak Amiért aztán Zenó mind a két kezét megcsókolta a ne­jének. Aztán még a borítékot is fel­szedte a padlóról, amit eldo­bott, még azt is kiengesztelte, oly módon, hogy a szakállához törülte, úgy kefélte le róla a port. A levelet úgy tette el a borítékba sülyesztve. Helvila ingerülten fordult el, s' aztán hátrament a gépet szétszedni s összecsomagolni, mint akinek ebben az egész je­lenetben nincs semmi dolga többé. Igen érzékeny kibékülési je­lenet következett — férj és fe­leség között: oly hosszú elvá­lás után. — Mit szólsz hozzá, te drá­gám? Mit tanácsolsz? rebegé Zeno. Ugy-e, jó lesz, ha én most egyenesen odamegyek Vi­­gárdyhoz? Ezzel a szóval: “Ber­talan barátom!” Mondhatom neki azt, hogy “barátom”? Ez­zel a levéllel kezemben. Csak azt fogom neki mondani: “Bo­csáss meg!” — Nagyon jó lesz. — S ha akkor ő kezét nyújt­ja felém, én hirtelen megcsó­kolom a kezét . . . (Folytatjuk.) ---------------­MAI LÁNYOK Két lány álldogál az utcán s folyton egy fiatalember felé kacsingatnak, aki azonban rá­juk sem hederit. Végre az egyik leány mérgesen megszólal: — Te Marcsa, ha ez a fiú egy percen belül meg nem szó­lít, úgy rendőrt hívok. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon; Vlnewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Thumbnails
Contents