Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-10-20 / 20. szám
1956 október 20. Gyermekrovat VARROGAT ERZSIRE... Varrogat Erzsiké, Nincs már édesanyja. Testvér je ruháját Varrja, varrogatja. “Kiméld a ruhádat, — Szól a Pistikének — Tudod, árvák vagyunk... Az árvák szegények. Kiméld a ruhádat! Néz anyánk az égből Könny ne hulljon értük Jóságos szeméből.” Varrogat Erzsiké, - Öltöget... öltöget... Gyönge még az öltés, Erős a szeretet.----------------------A CSERKÉSZFIU Három kamasz leselkedett az utca szögletén. Egy kis rongyszedő közeledését lesték, valami csínyre készültek. A szegény kis rongyszedő fiúcska nem is sejtette a veszedelmet. Arra járt a 12 éves cserkészfiú Pista, aki látta a kamaszok rohamát. Nagyot dobbant a szive, ezt nem nézhette. Nekirohant a nagyobbik támadónak, egy-két jól elhelyezett ütéssel leszerelte. Várakozása ellenére, a nálánál nagyobb fiú megfutott s vele a másik kettő. Pista odafordult most a kis rongy szedőhöz: •— Hogy hívnak? •— Jóskának. — Hol lakói? •— A hídnál. — Hol a cipőd? — kérdi a fiútól, amikor annak rongyokba burkolt lábát látja. — Nincs. — Gyere velem, majd a mama ad rád. — Nekem nincs mamám, én árva fiú vagyok. — Gyere csak. Kapsz az én cipőimből. Már vezette is kézenfogva a kis í’ongyszedőt, aki a szép lakásban furcsán, idegenül tipegett. Pista pedig nézte, amint a mamája cipőt ad a kis rongyszedő lábára és hatalmas vaKIS DONGÓ — CLEAN FTTN 3-IK OLDAL jaskenyeret nyom a kezébe. A kis rongyszedőnek még odaadta szép színes üveggolyóinak felét is. Az azután hálákodva, mosolygós arccal elfutott. Pista pedig nagyot ugrott örömében s talán még boldogabb volt most, mint a kis rongyszedő fiú. — Hurrá, igazi cserkészfiu vagyok! Jót tettem s a jótett a szív legszebb öröme s a lélek legszebb virága. A tisztességes szándék Borosa ünneplőben ül a fogas melletti lócán. Gyuri éppen most nyit be hetyke pipaszóval, szétnéz és nagyot fordul vele a világ, a fogason függő szeredás a Borcsa feje fölött mintha táncra kerekednék. “No most, no most” — ösztökéli belülről egy szózat. — Itt a várva-várt jó alkalom. Szívja erősen a trafikot, rágja a csutorát s fői nagyon a feje: hogyan kanyarodjék a dologra. . — Hej Boícsa, Borcsa! — szakad ki végre a melléből. Borcsa nem szól semmit, de mit is feleljen erre, csak a keszkenőjét morzsolgatja szemérmesen a balkazében. — Hát magad vagy, Borcsa? — Látod, — feleli a leány s hosszú, kínos csönd áll be. — Nem félsz magadban? — töri meg Gyuri nagysokára. — Mitől félnék? — Tőlem se félsz? — Miért félnék? No itt már aztán csakugyan kiég Gyuriból minden szó. Úgy áll ott mint egy fadarab. Sem közelebb nem tud menni, sem elmenni, le van szegezve ő is, az esze is. De végre csak meg kell szólalnia. — Te izé, te Borcsa! (Borcsa ráemeli kérdően szemeit.) Nem akarsz nekem semmit mondani? — Nem. Talán neked van valami mondani valód? — Nekem? Már miért volna nekem? Ámbár, ha nem haragszol meg, Borcsa ... kérdeznék egyet. — No ugyan mit? — vág közben Borcsa színlelt közömbösséggel, de a szó szelét érzi már a gyuladozó arculatja. — Mit? Hogy mit? — dadogja zavarral. — Mit is akartam kérdezni? Hogy hát... mit főztök ma? — Hahaha! — kacag fel csengő hangján kissé gúnyosan a leány. — Hát ez az a nagy kérdés? Káposztát főztünk füstölt hússal. Ezen megint elgondolkozik Gyuri nagy hosszan és leverten, mert érzi, hogy tovább nem jutott, mint amikor elkezdte. — Te Borcsa — hörgi tompán s neki fohászkodik, mintha egy nagy árkot egyszerre akarna átugrani, — ha én az urad volnék, mit főznél nekem? — Nadragulyát, — feleli Boi'csa vidáipan. — Ne mondd azt, ne mondd. — Hát akkor nem mondom. • — Valid ki, mégis mit főznél, —. cseng behízelgőre, lágyra eresztve le a hangját. — Tudom is én, mit szeretsz? — Hát igazán azt*főznél, amit szeretek? Komolyan mondod ezt, te Borcsa? — Miért ne mondanám komolyan? —- Hiszen akkor... hisz akkor, — lihegi Gyuri ragyogó szemekkel — talán el is jönnél hozzám... feleségül, ha szépen megkérnélek. Boriska lesüti a szemeit, elfordítja fejét szégyenlősen. Gyuri most már hozzá ugrik, átkarolja a derekát, édesgető szavakkal kérdezgeti, vallogatja a szive szándékáról. Borcsa még egy darabig vergődik, mint a meglőtt galamb, de aztán mégis csak a fülibe súgja Gyurinak: — Ahogy kend akarja. * Ilyenformán lesz a magyar fiatalok közt a tisztességes szándékból lakodalom azok között, akiknek szive egymás felé hajló, — nem pedig olyan körmönfont párbeszédek között, minőkkel a novellák és a népszínművek cifrázzák fel alakjaikat. FIATALOK — Sajnálom András, de köztünk vége mindennek. Visszaadom a jegygyűrűjét. — Hagyja csak Aranka . . . Tucatban vásároltam a tiz. centes stórban.----------------------* ASSZONYOK — Szokott kedves férje álmában beszélni? — Dehogy, csak suttogni mer. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. RENDELJE MEG MOST a “SZÍV” csodaszép, tartalmas B57. évi naptárát, mely tele van szép történetekkel, elbeszélésekkel és képekkel. Az 1957. évi naptár 50 oldallal nagyobb, mint az 1956. évi volt. Ára csak $1.25, postai szállitási költség 25 cent, a rendeléssel összesen $1.50 küldendő be egy naptárért. Ha szomszédjával, ismerősével együtt rendeli meg, küldjön KÉT PÉLDÁNYÉRT 2 DOLLAR 50 CENTET ÉS POSTAI SZÁLLÍTÁSI KÖLTSÉGEKRE 50 CENTET, ÖSSZESEN $3.00 KÜLDENDŐ BE 2 NAPTARÉRT. A naptárak szétküldését november elején megkezdjük. Rendelje meg mielőbb, mert csak korlátolt számban készültek a naptárak s aki későn rendeli, annak esetleg nem jut.- NAPTÁRRENDELÉS -KIS DONGÓ-CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Megrendelek az 1957 évi SZÍV naptárból ..............darabot. Csatolok $...........a naptár árára és á postai szállitási költségekre Money Order, csekk vagy készpénzben vagy bélyegben. (Kanadai bélyeget NEM fogadhatunk el!) NÉV: ............................................ CÍM (utca, ház-szám, vagy box): VÁROS, ÁLLAM: .......................
