Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-08-05 / 15. szám
1956 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Negyedóra is beletelt, mig végre előtűnt nagylihegve lehelődzve Izsák János is, amint hozta a vállán, a hátán, karjain a másik két motyómat, puskámat, festőállványomat és cilinderemet; a hóna alatt meg az ülésdeszkát. Csak az esernyőm veszett el. — Mán nem tehessünk rula, — mentegetődzött verejtékezve. Néha bolondján van ez a gonosz pára. Kivált, ha rendesen nem inditják ... S feligazította az ülés-deszkát is. — No tessen felülni. — De nem ülök én! — De csak tessen ... — Örülök, hogy leszálltam. — Hát gyalog tetszene? ... — Inkább gyalog, a ménkű üssön a kordéjába! Életemben először ültem kordén, de nem is fogok többé. S busán tisztogattam a sarat a ruhámról és a cilinderemről. Szegény cilinderem úgy meg volt nyomorodva, hogy a pesti szemétdombon különbek hevernek. — Hát én nem bánom, — felelte busán a kertész. De még sáros az ut, tekintetes uram, és nem tetszik csizmában lenni. Ez valóban aggasztó ügy volt. A nap már kisütött ugyan de a fűszálakon még csillogtak az essőcseppek. A taligáról csepegett a sár. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — De ha megint megvadul ez a bestia... — Nem vadul most mán, ne tessen félni. A Kálmán kivezeti az útra és meginditja. Nézz be estére Kálmán: kapsz egy kosár meggyet. És csóválta a fejét: — Mondtam az asszonynak: ne adjon annyi zabot. De mindig abrakolják, mindig. Mit tehettem egyebet, megint csak felültem. A juhász kivezette a lovat a kocsiutra. Néhány lépést ballagott vele, aztán félreugrott. A Csillag megint neki iramlott kissé, de aztán csakhamar megrendesedett. Hallgatva gurultunk a sáros kocsiuton. Szidtam magamat, hogy mi a fenének indultam én ilyen ismeretlen világba ismeretlen kertészek és lovak közé! S félkézzel ugyancsak kellett kapaszkodnom a lőcsbe. Az ut kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol' jobbra billent a taliga, hol balra. És fecsegett a sár minden kátyúnál, minden pocsaknál, ahova a pej beletoccsantotta a patkóját. Eleinte csak törülgettem a zsebkendőmmel az arcomról, térdemről, lábamszáráról; de aztán láttam, hogy nem győzöm, hát csak az arcomról törülgettem, Ekközben elcsillapult a boszszankodásom. A mezei képek érdekessége foglalkoztatta a szememet. Dimbes-dombos táj. Fecskék játéka a levegőben. A távolban felhőfátyolos kék heMinden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában gyek. Az ut mellett vizgyöngyös akácfák. Csak vártam, hogy előtűnik majd a tó is. De csak vizes gabona látszott mindenfelé. Egyszercsak látom a falu tornyát. Formátlan alkotásu szegényes hegyes torony, mint a megfaragott ceruza. S látom a nádtetős házakat is. Itt a falu, amelyben annyiszor gyönyörködtem a szinpadon. Blaháné, Tamásy ... No igazat mondott Tóth Gazsi, hogy szép táj. Csak az utat is megmondta volna, hogy taligán kell rajta járnom, és hogy az embernek a szeme közé föcsög a sár. De hol a tó? Hogyan nem mutatkozik még? No bizonyosan a falunak a túlsó végén van. — Hallja, — mndom a kertésznek, — valahogy végig ne vigyen a falun. Már akkor annyi volt a sár a nadrágomon, hogy három fecskefészek kitellett volna belőle. És a keztyüm, — arról nem is beszélek. — Jó, — felelte nyugodtan Iszák, — lekanyarodunk itt a hidnál. S kanyarodtunk, A magas jegenyék között egy oszlopos tornácu nemesi kúria bontakozott elő. — Hát itt urak is laknak? — Nem, — feleli a kertész nyugodtan, — ez csak a Soma. — Micsoda Soma? — Szilágyi Soma. Botos vót azelőtt itten. — Maga annak a kertésze? — Nem, én csak a bérlője vagoyk, feles bérlője. Az alsó kertjét bériem, meg a tavát. Mert tetszik tudni a káka nem takarmány. Én meg tetszik tudni, mindenre vállalkozók: gyékényt fonok belőle, meg méhkast. A tornácon künn uzsonnázott a Soma család. Egy szalmakalapos férfi és valami négy városias öltözetű nő. Láttunkra a hölgyek zsiráfokként nyújtogatták a nyakukat. Egy szökés tornyoshaju közülök a tornác végére futott, hogy jobban megnézhessen. Röstelkedve guborodtam öszsze, s még az arcomat is elfordítottam. A kúriából dühös kutyák rohantak ránk. A Csillag kissé megiramo d o 11. Lekanyarodtunk a kúria mögött a völgybe. Hosszú gledicsa-keritéshez érkeztünk. A kerítésen belül szőlőt, zöldséget és gyümölcsfákat lehetett látni. — Ez a kertem, — mondotta elégedetten a kertész. Bemenjünk-e hozzám? vagy egyenesen a kunyhóba vigyem a tekintetes urat? — A kunyhóba, — feleltem. S nézelődtem, hogy hol a tó? No bizonyosan kis tó, hogy még mindig nem látom sehol. A Csillag végigügetett a kerítés mellett. Valami kákás-ná-JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 « das völgyecskébe fordultunk a végén. A völgyecskén túl erdő zöldül elő. No ez kedves! Az erdőben is fogok vadászgatni. — Hát hol az a tó? — kérdeztem végre türelmetlenül. — Itt van, — felelte az ostorával a kákás nádas völgyre mutatva. Mán itt vagyunk. — Én nem látok itt semmi vizet se. — Hát ilyenkor nincs is, — felelte nyugodtan. Csak tavaszonkint. Ámbátor most is van valamelyes a nád között. — Maga azt irta nekem, hogy “tóparton vadászkunyhó.” — Hát az is, — felelte változatlan nyugalommal. Ahun a parton a kunyhó. Egy cigánysátor-forma bánná nádkunyhó állt vagy kétszáz lépésnyire a zsombékok között, szinte mohos a régiségtől. A vót-urunk innen szokta lőni a vadludat, — magyarázta a kertész. Vadludat, vadkacsát, mikor minek a divatja van. Hát jár ide vadlud? — Most már bizony nem-:_ igen, mióta a Soma árkot huzatott. Azóta nem-igen. No ez lesújtó felfedezés volt. Mármost minek hoztam én úszónadrágot kettőt is? A kertész megállította a lovát: — No, itt leszállunk tekintetes uram. (Folytatjuk.)----------------------------UJ MENYECSKE — Édesem, — mondja az újdonsült férj, — lágy tojást kértem reggelire s ez a tojás kemény. — De drága uracskám, az nem lehet, hiszen félóráig főztem, hogy megpuhuljon. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT r i ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize' tési dijat lejáratkor me® fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
