Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-01-05 / 1. szám

2-IK OLDAL RT<3 nnvr.rt _ CT.E4N FŰN 1956 január 5, Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) VI. Az elájult asszony pedig csak nem ébredt fel magától. Pedig már egy vendég sem volt a teremben, akinek a kedvéért tettesse az ájultságot. A cselédek lótottak-futottak előre-hátra, de azoknak egyéb dolguk volt, mint a dívá­nyon heverő alakkal vesződni. A sárga inas meg a csemegész pincérje igyekezett kiválogatni a kikölcsönzött tálakat, porce­lánokat, ezüstnemüeket a csőd­tömeg közül, ami nem ment vitatkozás nélkül. A tálak és tálcák azonban még rakva vannak mindenféle ételekkel, amikhez senki sem nyúlt még. Ott van a lazac. Ott van a fácán. Az egyiket a pin­cér, a másikat a Georges rekla­málja. A szobaleány aközben megtömi a zsebeit a Kugler­­bonbonokkal, amikért megint a cukrászlegény emel óvást: “Ez mind nincs kifizetve még!” — Ugyan mit parlamentez­­nek az urak? igazítja el a vi­tát a Jean. Nem vagyunk mi képviselők, hogy hajbakap­­junk. Mi válogatjuk, hogy melyik kié? Ez úgy is mind az ördögé már. Vigyünk le min­dent a kocsisnéhoz s csapjunk ott magunknak egy murit. Úgy is mind a csődtömegé lesz ez már! Holnap mindent lepecsételnek! Az indítvány egyhangú pár­tolásra talált. Ez az igazság. — Úgy is benn van egy hó­napi bérem, nyelvelt s szoba­leány. Soha sem látom én azt, tudom. Legalább leeszem Do­bos-tortában. S aztán elkezdte dalolni éles hamis hangon: “Három forint a bérem. Mindig szidnak, ha kerem ...” végig valamennyi szobán és folyosón. A másik három cseléd röhö­gött hozzá nagyokat. Azzal siettek az egész lakó­imét lehordani a kocsisné szo­bájába. A pezsgős palackokat sem felejtették ott. a távozó cselédek csapkodták az ajtó­kat maguk után, hogy csak úgy rengett bele a ház. Az elájult asszony pedig ott hevert mozdulatlanul, hal­ványan. Csak a szemei nyil­­tak fel. De az nem az ébredés volt; hanem egy halottnak a merev nézése, a kinek elmu­lasztották a szemeit lezárni. Elcsendesült minden. Még az óra sem ketyegett. Meg volt állítva a hegedű-verseny ked­véért. A kis leány felébredt előál­­mából. Hálószobájának a fa­la a lépcső felé volt: azon ke­resztül hallliiatá a vendégek szaladáshoz hasonló mozgását. Meglepte, hogy ezzel semmi hintógördülés nem volt kap­csolatban. A kocsiját minden­ki későbbre rendelte. Azután következett a cselé­dek lótás-futása az ajtaja előtt; a vihánczoló röhögés, a szoba­leány csufondáros danolása, AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett 1 íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben, A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyv papírra, n j- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára........... v^.OU Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17. MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. majd a kíméletlen ajtócsap­kodás. Azután jött a mélységes nagy csend, mely olyan, mint­ha tele volna zúgással. Vége volna már az estély­nek? Olyan soká aludt volna? Várt az ajtónyitásra. Az es­tély végeztével a mama, mi­előtt maga lefeküdnék, bejön a kis leánya szobájába, meg­csókolni az alvót s a vánkosa alá dugni egy fényképes bon­­bonniéret, a mi megmaradt a lakomából. Miért nem jön már? Éji asztalkáján volt egy kis ütőóra, mely egy rugó nyomására jelentette az időt. Tizenkettőt ütött. Kísérte­tek órája! A kis leány fejére rántotta a takaróját. Bölcs volt, de a mellett babonás. Az embereket meg tudta kritizálni, de a kí­sértetekkel nem mert kikötni. A szív, az a buta izomtömeg, fél! Hanem az agyvelőnek van akarata. S iassankint az akarat erőt vesz a félelmen. Meg akarja tudni, hogy mi történt a szalonban. Leküzdi a félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai tilalom iránt. Felöl­tözik, meggyujtja a gyertyá­ját s reszketve kinyitja az aj­taját. , Egy sötét folyósón keresztül kell menni a szalon oldalaj­tajáig. Itt hallgatózott ő nem rég. Tanulmányozta az okos beszédeket. Félve nyitott be rajta. Az ajtónyitásnál majd el­­fujta valami leskelődő szellem a gyertyáját. Arra pedig nagy szükség volt ott, mert a terem egészen : sötét volt. A cselédek a gázt lecsavarták, a gyertyákat el­­fujták. Csak a kandallóban , hamvadozó parázs vetett va­lami izzó derengést a közel lé­vő tárgyakra. Senki sincs itt. A kandalló előtt áll a dívány. Annak a magas támlánya el­takarja a rajta fekvő alakot. Azt nem veszi észre. A zongorán van egy karos gyertyatartó, annak a gyertyáit meggyujtja s a nagyobb vi­lágosságnál bátrabban tekint széjjel. Nini! A díványról a szép selyem uszály omlik alá. Itt vetette volna le a ruháját a szép mama? Odalép lábhegyen s a mint odaér, nagyot sikolt. Az anyját látja ott heverni élettelen. Először azt hiszi, hogy meg­halt, s sírni akar. Az a gyáva szív! Az nem tud egyebet, mint a könymiri­­gyeket működésbe hozni. Nem tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát? i Az ő anyja, a ház úrnője itt I hever, teljes báli toiletteben és I senki sincs kívüle a teremben JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 ... Mi ez? Azt hiszi, hogy ez egy lidér­­hozta álom. A fekvő alaknak a lábainál azonban meglát egy felnyitott levelet. Azt felveszi és elolvas­sa. Arra aztán egyszerre eszé­hez tér. Mindent tud. Most már érti az egész hely­zetet. Most már nem kis leány, aki fél. Eszébe jut, amit a lexikoná­­ból olvasott az ájulásról. — Ez az. — A szemek halálmeredé­­se, a lassú pihegés, az arcz halottszine. Aztán a segélyho­zás ilyen esetben: a ruhaderék kibontása. Hideg víznek az arcba fecskendezése. A tenye­reibe pipereecetet tölt s azt szagoltatja az elájulttal. — Ez használ. — A karok megmoz­dulnak, a száj megnyílik és nagyot ásít. A félholt föléled. Az első érzése az, hogy a keble nyitva van, s azt siet a két tenyerével betakarni. Aztán észreveszi, hogy csak a^eánya van ott s nagyot bá­mul rá: mintha nem jutna hiítelen eszébe, hogy ki ez it ten? Helvila felöleli az anyját fektéből. — Nem mégy a hálószobád­ba, mamám? — Hiszen nem bírom a lá­bam . — Majd én beviszlek. S azzal felkapja az ölébe az anyját s viszi, mint egy dajka a gyermeket, az ajtó felé: meg­fordítva a természetadta szere­peket. A kis leány erős. Még is jó az a svéd gymnastika! (Folytatjuk.) BORZASZTÓ — Jaj Juci, már megint ösz­­szetört valamit... ez borzasz­tó! ... — Az ám! Én is azt mond­tam. amikor leesett... A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja /jekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Thumbnails
Contents