Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-03-20 / 6. szám
1955 március 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL (Folytatás) És rámnézett, mintha arra nézne. . Aztán egyszerre elmosolyodott: ' .... — No ne féljen tőlem. A nyájra pillantott. Rendbe riasztotta a pulival. Maga is futott néhány lépést. Azonban csak fölfelé futott. Megállt. Körül-szemlélődött a tájon Egynéhány poféteg-gombát elmozdított a bocskora orrával. Aztán visszasétált hozzám. Újból megnyitotta a könyvet. Mosolygott. — Van még itt más szó is. S a szeme a könyvbe mélyedt. Az egyik kezét háritón tartotta felém, s olykor fenyegetgetett is, annélkül azonban, hogy rámnézett volna. A szeme fürkészve bolygott a könyv sorain. Szegény jó megboldogult Jókai Mennyire áldottam, hogy annyi latin és görög szót irt a magyar szavak közé! Másnapra is maradt magyarázni való. És másnap megint, csak közel-hajoltam, és egyszeresük megint összesimult az arcunk. * Talán a következő napon történt, hogy délelőtt is arra mentem. A legelőn a juhász állt a forrón, tűző napon, és könyökölt a botján, mint örzse szokott. <Oh a rut vén holló! hogy mer úgy könyökölni ő is!?) Fölmentem a hegyre,' hogyha netalántán meglátnám onnan? S lestem be az udvarra, a kertbe, amennyire be lehetett látni a fűzfától. A nap azonban tűrhetetlenül égetett. Egy omlott pinceház áll ott a hegytető horpadásában. Csak az egyik fala állt még, bár az is romlott, s meszsziről olyan volt, mint valami fejetlen fehér ló. Annak az árnyékába ültem le néhány percre Az omlott tetőnek néhány korhadt gerendája hevert ott. Arra ültem. A világ csendes volt körül. Csak a kolomp hangzott olykor. Micsoda ostobaság, — gondoltam, — hogy ide felmászkálok ebben a rekkenő melegben. De talán amonnan a hegy válláról jobban belátni. S fölkeltem. Hát csakugyan lenrr mas a királylány a fűzfa árnyékában a kutnál. Sulyokkal veri egy padocskán a ruhát. Olykor facsar. Olykor márt. Megint sulykol. Körül-vizsgálódtam a tájon. A juhász a hegynek a túlsó felén kullog. Bent a tömzsök aszszony bizonyosan főz, mert a kémény füstöl. S lesiettem. Igen elvörösült, hogy meg-1 látott. — Ne jöjjön közel! — kö nyörgött. — Csupa latyak vagyok. Jaj! És szemérmesen megvonaglott. — Szép vagy nekem úgy is. — Mégis restellem. De a ruhámat magamnak kell mos-A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint * föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is írhat.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET: KÜLFÖLDI OK> MANYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Ss.iveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. nőm. És én szeretem a tisztát. — Csak egy percre jöttem. Nem jár erre most senki. A kút mellé állt, hogy a kávától ne lássam a lábát, mert fel volt kötve a szoknyája, és | bizonyosan mezítláb állt ottan. | A sulyokra könyökölt. Piros szemérmes arccal mosolygott. Mintha azt mondta volna: Hát csak nézz, ha már annyirar éhes rám a szemed! És én néztem a szép ívelésű szálacskáját, s boldogan ragyogó két szemét. A vályúban egy nagycsokor vadvirágot pillantottam meg: harangvirágot, fehér zsályát, közepén mályvát. Össze volt kötve. Bele volt állitva a vizbe. Elkomolyodtam. — Kitől kaptad? És rászegeztem a szememet. — A jó Istentől, — felelte szomorkán mosolyogva. Szedtem a gyepűben. — Kinek? — Egy asszonynak. — A nénémnek? — Nem. Hiszen a ténsaszszonynak van kertje. Anyámnak. Ma van a nevenapja. —- Anyádnak? Hiszen nem é! már a te anyád. — Nem él? Hogyne élne? — Én úgy hallottam ... Sóhajtott. * — Csak a teste nem él De ő maga él, él. — Hol? — Itt. — Hol? — Itt mellettem. — Képzelődöd — Nem én. Érzem. Mindig érzem. Olykor látom is a járását. Olykor áll az idő, és mellettem, megmozdul a fűszál vagy a virág. Sehol másutt nem mozdul, csak ott azon az egy helyen. Akkor tudom, hogy ő jár körülöttem. Olykor kibomlik egy fürt a hajamból és meghajlik. Olyankor tudom, hogy ő simogat, vagy éppen megcsókol. Álmodozva nézett rám. Aztán elmosolyodott. — Maga nem hisz. A? urak nem hisznek sok mindent. Tudom. Lássa, mikor haldoklik valaki, a kutyák nyugtalanok annál a háznál; a lovak dobognak, a birkák ijedeznek. Miért? Mert az állatok látják a lelkeket a sötétségben. Sok mindent lát az állat, amit mink nem De az állat néma. És sóhajtott. — Nekem elég, hogy érzem az anyámat, és hogy beszél velem olykor. Méginkább elbárnultam. Beszél veled? — Beszél. Ritkán szólal meg, de tisztán, mindig érthetően. — És miket mond? — Többnyire csak ennyit.: Jó, nem jó. Vagy: tedd. ne tedd! Nono: ne'gondolja, hogy úgy hallom, mint a maga -zavát. Nem füllel hallom. Hanem mintha a szivemnek volna fü-JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 le és abba susogne. * Behunyta egy percre a szemét és mosolygott. — Most is hallom. — Mit mond? — Azt, hogy most már menjen, menjen! Jönnek: meglátják. Menjen! Arra a szőlő felé menjen. Engedelmeskedtem. Megcsókoltam egy hosszú pillantásommal, és elbandukoltam a szőlő télé. Hogy nem hallottam a sulyok kottogását, visszatekintettem. Még mindig ott könyökölt a sulykán, és nézett. 1 Félszázadra terjed már viszsza az emlékezetem. Az életnek sok minden hulláma megcsapott, és magúmat is sok minden forgatagban megjátszott a sors. De sem a világtörténelemben, sem a magam történetében nem volt olyan nagy ügy. mint mikor ő végre a sok esdekelésemre, azt mondta ott a kökényesben: — No jó: hát egyszer kijövök, egy-két percre kijövök. Fönt várjon a hegyen, az omlott pince mellett, mikor a hold fölkel. És engedte, hogy hosszan szorítsam a kezét. És néztünk egymásra édesen. (Folytajufc.) TESTVÉRI SZERETET — Ma egy egész zacskó aranyat kínáltak a kis öcsédért. — mondja a mama kislányának. Mit gondolsz adjam el? — Nem, — feleli a kislány, r— De gondold meg, mennyi minden szép dolgot vehetnék neked azért a pénzért, — mondja a mama. — Nem. most ne add el, — rázza fejét a kislány. — Várjuk meg mig nagyobb lesz. ak kor többet kapunk majd érte. LEGSZEBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB húsvéti AJÁNDÉK a “Kis Dongó.-’ Egy éven át derűt visz a házba, ahová küldeti. Kérjen kedvezményes előfizetésre jogosító rendelőlapot.
