Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-04-20 / 8. szám

V hovjR "v%a. ^••s^ving^ I Cs. p fj Hh'adó I Perth^Tn Ave-Artl*>oy, Nt j CLEAN FUN /_ Vol. XV. évfolyam — No. 8. Detroit, Mich., Cleveland, 0. 1954 április 20. Boldog Húsvéti • • ünnepeket kíván a Kis Dongó Clean Fun minden olvasójának e lap Szerkesztősége és Kiadóhivatala, és összes lapképviselői. IGAZA VAN Casasné azt mondja a fér­jének: — Jóskám, egy nagyon ér­dekes dolgot olvastam az új­ságban. — Mit? — érdeklődik férje. — Hogy a nap milyen mész sze van tőlünk. Ha valaki fel­ülne egy 80 mérföldes gyorsa­sággal robogó vonatra, akkor 250 év alatt érne el a naphoz. — Szamárság — legyint er­re férje — kinek van türelme 250 évig utazni? HALÁSZ-HISTÓRIA Egy vendéglős szenvedélyes halász volt és mint ilyen, a leg­fantasztikusabb halásztörténe­teket szokta előadni. — Barátaim — mondta egyik nap a horgász-klubban — há­rom évvel ezelőtt kifogtam egy halat a Lake-ből és elhatároz­tam, hogy idomitani fogom. — Hogyan? — kérdezte va­laki. — Minden nap kevesebb ide­ig volt a vizben és végül sike­rült odáig vinnem az idomitást, hogy a szárazföldön is meg tu­dott élni. — Láthatnánk azt a csodá­latos halat? — Sajnos, már nincs meg. — Mi történt vele? — Egyik nap a fürdőkádba esett és belefulladt. VÁLOGATÁS A szobalány tizenötö,tdikén felmondott elsejére, de elsején az asszonya elé áll és igy szól: — Úgy tudom, nagysága, hogy nem tetszett még uj lányt fogadni. Ha tetszik, én szíve­sen visszamaradnék. — Mi az Mari, — mondja a nagysága — hát nem megy férjhez a kéményseprőhöz? — Nem. Kiábrándultam be­lőle, amikor megmosakodva láttam. ■; b&­-<« (­A LÁNY PANASZA — Képzeld mama, elestem, és megütöttem az arcomat. TALÁLÓS KÉRDÉS? — Mikor szűnt meg az a di­vat, hogy a férfiak köszönés­nél meghajoltak a nők előtt és kezet csókoltak? — Amikor a nők cigarettázni kezdtek s a férfiak nem akar­ták, hogy a nők kezében lévő cigaretta megégesse orrukat. A HŐS FÉRJ — Én a világért sem enged­ném meg, hogy a feleségem piros körmöket hordjon. — De hiszen feleséged azt hord. — Az igaz. De nem az én engedelmemmel. AZ AUTÓVEZETŐ Feri autót vett és megta­nult vezetni. — Nos — kérdezte valame­lyik nap barátjától — láttál már engem vezetni? — Láttalak — hangzott a válasz — úgy mentél, mint a villám. — Nono, ez talán túlzás, olyan gyorsan még nem haj­tok. — Nem is gyorsaságra ér­tettem a villám-hasonlatot. — Hát mire? —- Arra, hogy cikk-cakkban mentél. MAS IDŐK Ur: Mondja csak, még min­dig annyit verekednek itt a fa­luban, mint annak előtte? Falusi: Oh nem! Tetszik tud­ni, ma már semmi összetartás sincs itt az emberek közt, a szomszéd falukba járnak ve­rekedni. OKOS FIÚ — Na kisfiam, aztán ha — Te is olyan vagy — mond- i megnősz, mi szeretnél lenni? ja a mama — mint a vajaske- — Nyugdíjas. nyér, mindig a bekent feledre esel. A BETEG Egy éjjel egy beteg becsen­getett a háziorvosához és iz­gatottan mondta: — Doktor ur, kérem azon­nal jöjjön hozzánk, súlyos be­teg van a háznál! — Ki a beteg? — kérdezte öltözködés közben az orvos. — Én, de nem volt senki, akit elküldhettem volna a doktor űrért, ezért hát magam jöttem el. ESKÜVŐ ELŐTT — Az emberek azt beszélik, hogy Sándor maga azt hiresz­­teli, hogy engem csak a pén­zemért vesz feleségül. Igaz ez? — Igaz. Valamit csak kell mondanom, hogy miért pont magát veszem el. MAI GYEREK — Sanyi, — mondja fiának egyik nap apja — a gólyanéni egy kis testvérkét hozott ne­ked. — Ugyan, — felelte Sanyi nagy nyugalommal. — Szeretnéd a kis testvér­két látni? — Ami azt illeti, én inkább azt a gólyát szeretném látni,---------------------------­KÖZBEN Milliomos: Mi? Most meg három millió hozományt akar a herceg? Hiszen tegnap csak egy millióról volt szó! Házasságközvetitő: Igen­igen! De közben ő hercegsége látta a kisasszonyt. —-----r«-. fc 9-. -----­W «> GYERMEKSZAJ A mama ikreket szült, akik­nek a fürdetését végignézi az ötéves fia is. Az ikrek közül az egyik ék­telenül sir, a másik megadás­sal viseli sorsát. A fiú nézi, nézi őket, aztán megkapja az apja kabátját és igy szól: — Papa, ezt a csendesebbi­ket tartsuk meg.--------------------------­ÉLELMES KOLDUS Egy koldus áll az utcasar­kon és két kalapot tart a ke­zében. Arra megy egy ur, aki már régtől fogva ismeri és megkérdi: — Mi az, maga már két ka­lappal koldul? — Igen — mondja a koldus, — tegnap megvettem a kon­kurensem koldusüzletét is.--------------------------­A GYÓGYULÁS JELE? — Örömmel látom, hogy az orvosság használt s Ön már nem köhög olyan nehezen, mint tegnap, — mondja az orvos. — Az természetes, — felel rá a beteg, — hiszen egész éjjel gyakoroltam magam a köhö­gésben.

Next

/
Thumbnails
Contents