Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-04-20 / 8. szám
srrj'ü w >' sr>r 2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN PUN Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Éppen magát akartam meglátogatni, Laube ur, de látom, rosszkor jöttem, szolgálatban van. — A hesszeni ezred ruháit viszem be a császárnak, mert ebédre várjuk a hesszeni uralkodót s az a bolondos komédia járja ezek közt, hogy az egymás uniformisában jelennek meg. Sületlen egy mesterség azj egész urakodás, de hát nem nehéz és ha már eddig megj nem untam, most öreg koromban megjárja pihenőnek. A füílem, hála Istennek, elég jó és a csengetyüt messziről meghalnom. Nagy áldás az Istentől az olyan fül. Különben mi járatban van az urfi? — Akiit, a jótevőmet akartam meglátogatni, de azt hallom, valami baja történt, hogy már nincs itt; azért jöttem önhöz Laube ur, hogy kérdezősködjem utána. — Mit? Hát nem tudja? — kiáltott fel élénken a komornyik s letette a ruhákat a márványoszlopzatra s azután megnézte az aranyóráját, mely hatalmas vastag láncon lógott le, — még van néhány percem. Igazán semmit se tud? Ej, hát vége van a szegény Akii urnák. Valami hóbortos verset h't és hát krcs (kezével az ajtónak kulccsal való bezárását jelezte) ül valahol a hűvösön — s tudja Isten, látni fogja-e még valamikor az Isten napját. Mert hát Akii urnák szárnyai voltak, ahogy mondani szokták és az sohase vezet jóra, sokkal jobb, ha csak fülei vannak az embernek. Mialatt Laube apó mindjobban nekimelegedett, azalatt Gyuri fölismerte a helyzet előnyeit, egyre nyomult háttal a hesszeni uniformis felé s felhasználva az öreg szemeinek gyöngeségét, egy alkalmas pillanatban, mikor Laube apót elfogta a köhögés, egy ügyes mozdulattal becsusztatta Akii kérvényét a hesszeni zöldes kabát zsebébe, miközben váltig sopánkodott: — Oh, szegény Akii bácsi, szegény Akii bácsi... Hogy lehetne rajta segíteni? — Azon bizony nem lehet sehogy, ne is törje rajta fejét az urfi. Amelyik körte egyszer lepottyan a fáról, az már nem kerül oda vissza többé. — De hátha ártatlan volt? — Mindegy az a körtére nézve, akár azért potyogott el, mert í'othadt volt, akár mert nem volt rothadt, de erőszakkal tépték le, vége van, punktum. De már mennem kell a ruhákkal, mert a császár öltözködni fog. Megvái' az urfi? — Nem, nem várom meg, Laube ur, csak éppen egy percre akartam látni, mielőtt viszszaindulok Bécsújhelyre, hiszen talán tudja ... — Minden bizonnyal, de ön végre is otthon van nálunk és itt találja most Kolowrat grófot is, akit a császár gondviselőjéül megbízott. Hogy van a leánytestvére? Hallom, hogy szép kisasszony lett. — Jól, köszönöm, de ne szóljon, kérem, Kolowrat grófnak, Laube ur, hogy itt voltam, csak úgy engedély nélkül szaladtam ide Akii úrhoz és önhöz. Nem szeretném, hogy ő felsége vagy Kolowrat gi’óf megfeddjenek emiatt. — Azaz, ön titokban van itt — nevetett Laube ur. — No, jó. Egy szót se szólok. Hiszen nekem voltaképen nincs is nyelvem, nem szabad lenni nyelvemnek, megszoktam, tudom, nekem csak füleim vannak. Laube apó eltűnt a ruhákkal, Gyuri pedig abban a hitben, hogy a dolgát jól végezte, egyenest visszament Bécsújhelyre, be se várta a parádét, a hesszeni uralkodó érkezését, kinek ma egy fényes ebédet kellett elfogyasztania a laxenburgi vörös ebédlőben. Pedig máris erősen porzott az ut Bécs felől, ahonnan jönnie kellett a fényes menetnek, a fogatok és a lovagok nagy sorának. Az őr a toronyból leste a pillanatot, amikor jelt adhatott, az ágyuknál ott álltak a tüzérek, akik a diszlövéseket elsüssék, a huszárok lovai türelmetlenül toporzékoltak — de Gyuri mindezekre nem volt kiváncsi, ő mind csak arra gondolt útközben, hogy J a császár most már öltözködik, most ölti fel körülbelül a kabátot, valami megsustorcg a zsebében, megnézi, miféle papír, elolvassa, jó szive megpuhul és nyomban küld egy lovast Bécsújhelyre, aki viszi a hírt vágtatva, hogy Akii Miklós tüstént szabadon eresztendő. Jaj, csak valahogy hamarabb oda ne érjen ő nála, hogy még egy-két szót ő is válthasson a kiszabadult Akilval. Nem sokat pihengetett útközben a korcsmákban, haza sietett nyakra-főre s amint megjött, legott megkoppant a kavics a rab czellájában. Akii mohón olvasta a czérnával rákötözött papírról: “Levelét a császár zsebébe .tettem; érzem, hogy lesz eredménye.” Hát lett is nemsokára. Az az eredmény lett, hogy Akiit egy éjjel elszállították onnan titokban valamely más bőrtöönbe, Bernot urat pedig nyugalmazták megrongált egészsége miatt. Minthogy a fogházigazgató ur olyan jó színben volt és olyan jól érezte magát, mint a halcsik, roppant fejtörésébe került, hogy milyen betegsége lehet. Úgy látszik, a császár megtalálta a levelet a kabátban, de nem az Akii ártatlanságát látta meg belőle, hanem az őrizetnek hiányosságát Bécsújhelyen. Ezalatt pedig otthon Magyarországon is észrevették, hogy, ami nem először történik, nem is utoljára, a legbecsületesebb embereket lakéit alá teszi a bécsi kormány megőrzés vegett. A Napoleon-kultusz elég ok volt,, hogy az ember egyszerre csak eltűnjön a társaságokból és senki se tudja, hova lett. A pozsonyi országgyűlés tehát BisaaiicnnflaaBiiiisaaafiigiiHRBiciiiRiaiiucBnRii Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. * Ára csak $0 cent, postán 5 cent szállítási díjjal SS cent Eis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — aaiBBaaaiBaBaaBaiaa «■■«■■■■■ ■■■■■■■■■■»■■> 1954 április 20. hevesen sürgette, hogy a magyar illetőségű politikai fogj ok magyar bíróságok elé állíttassanak . A császár atyai jó szive megolvadt a magyar alattvalóinak keserű levelén, mire azt a kegyes rendeletet adta ki, hogy a magyar politikai foglyok, akár Olmützben, akár Kufsteinban vagy Bécsújhelyen volnának, vitessenek magyar börtönökbe, — ha jobb nekik az otthoni doh, ami a tüdejükbe szűrődik a nyirkos börtöni falakról, hát legyenek vele boldogok. így került Akii Miklós Pozsonyba, uj fogházigazgató és uj porkoláb alá. De legalább a magyar ég mosolyog le a kerek ólmos ablakon. Az igaz, hogy nagyon kis darabka. Most már aztán végkép el volt tmetve a “császár mulattatója.” Most már nem irkálhatott leveleket ée nem is kapott. Még tintát, papirost se adtak neki, hiába rimánkodott a fogház-igazgatónak, hogy ő könyvet szeretne Írni. Az igazgató jóizü magyar ember volt és lebeszélte erről a bolondságról. Nem lehet egy rókáról két bőrt nyúzni. Elég magában véve a becsukás, nemhogy még tetejébe könyvet is Írjon. Nincs benne az utasításban ez a szigorítás, tehát ne Írjon semmit. Pihenjen egy pár esztendeig. Hátha megváltoznak az idők. Hiszen a világ se marad mindig az egyik oldalán, fordul egyet, mihelyt akarózik neki. (Folytatjuk) --------vs -------KERÜLŐ MÓD — Uram szeretnék egy csésze kávét ;,uni. — Mi az, maga koldul? — Dehogy, csak azt szeretném megkérdezni, hogyan juthatnék gyorsan 10 centhez?----------------------' GYEREKCSINY János gazda: Tudja ke’ kópiám uram, mér kente be a bíró fia a minap az iskola oldalát szalonnával? Péter gazda: Hát bizony én még ezt nem hallottam! János gazda: Hát azért, hogy ■a kutya az iskolát megegye. ‘ SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat lejáratkor meg. fizeti.
