Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-03-20 / 6. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 március 20.Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Gyuri elsápadt, szive hangosan dobogott, de a német előtt nem akarta magát elárulni, a mennyire lehetett, egykedvűséget erőszakolt arcvonásaira: — A név közömbös, akár Pál, akár Péter, csak a magyar voltát sajnálom. Nem tudod, miért fogták el? — Hogy gondolod azt? — felelte Eduárd. — Atyám sohase inond el hivatalos titkokat. — És hogy ismerkedtél meg vele? — Atyám nagyon szereti, ebéd és vacsora idejekor gyakran kihozatja a cellájából és együtt étkezik a családdal. — Atyád derék ember lehet — felelte Kovács György meghatott hangon. — Meghiszem azt. Két érdemrendje van, barátom. — Edd meg az érdemrendjeit! Nem azok miatt mondom. — De a rab is kellemes ember, zongorázni tud, énekelni, fütyülni, Schillert, Goethét könyv nélkül mondja el. Müveit és mulatságos. — Beeresztenek hozzá idegeneket? — Nem szabad. — És hol van becsukva? A fogházépület melyik szárnyában. — A déliben. — Megmutathatnád nekem az ablakait? — Maradj csak egy ablaknál. A rabok nem laknak termekben, csak egy ablaka van a zárkájának. — Mutasd meg nekem, Eduárd 3 Eduárd gondolkozott kissé, hogy nem vét-e ezzel valamit a fölebbvalók és az állam ellen. — Mi végből akarnád? — kérdé vontatottan, kedvetlenül. — Hát mi egyébért, — felelte a magyar fiú — egy pár hazai dalt szeretnék elénekelni egy csöndes estén az ablaka alatt s ő azt meghallaná és talán jól esnék neki. Hát mit is 'tehetnék én egyebet azzal, hogy az ablakát tudom? — Igaz — mondá megnyugodva — de nem fogja meghallani, meglátod, mert magasan van az ablaka. — Ne félj fe attól. Kifogja a magyar fül a magyar hangot, ha akárhogy elkeverődik is a levegőben. — Hát jó, nem bánom, megmutatom majd egyszer. Lön tehát egy napon, hogy Akii Miklós cellája ablakán egy kavics röpült be nagy csörömpöléssel, éppen a fogoly lábaihoz. A kavics papirosba volt betakargatva. Akii fölemelte, leigöngyölgette róla a papirost és elolvasta, ami ifva volt rajta: “Én vagyok itt, Akii bácsi. Nem parancsol valamit? Kezeit csókolja: Gyurka.’’ Hej, megörült Akii a levélnek s nyomban rohant az ablakhoz, kendővel integetve a fiúnak, a ki lent állt egy magyalfa-bokornál, parittyáját fogva a kezében. Majd hirtelen visszahúzta a fejét, néhány sort vetett ő is papirra s abba betakargatva a kavicsot, ledobta az ablakból: “Szervusz, Gyurka1 Hát rám 3 KB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 moh nagyságú Süketben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak SO cent, postása 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — taRRünniRiiiaaKisaiisiBgiaaBRBaaiaaBRBBgaBi akadtál? Csehül vagyunk, öcskös. Gyere el, amikor jöhetsz, egy levelet irok Iluczinak, a mit majd neked kell továbbitanod.” Azontúl gyakran jött el a, Gyurka a bástyákhoz és a kövek szorgalmasan diskuráltak egymással. Akii leveleit Bécsbe küldözgette és az Iluczi válaszait fölröpitette a parittyából a börtönablakba. Ezekből a levelekből sok mindenfélét megtudott Akii, ami a világban történik; kivette, azt mondja (t. i. Iluczi mondja) a benfentes Kolawratból, akivel most mint az Akii helyettesével, gyakran érintkezik, hogy a császár szertelenül haragszik Aklira (hogy miért, azt Kolowrat se tudja), azt is mondta Kolowrat, hogy a császár semmilyen levelet nem kapott Akiitől, de nem is fogadná el, mert a nevét sem szabad említeni előtte. Arról is irt Iluczi, hogy a kiállhatatlan Szepessy báró gyakran megfordul az intézetben, szépeleg neki, virágokat, cukrot küldöz be, sőt most újabban úgy öltözik, mint egy piperkőc (olyan furcsa a szép uj ruhákban, hogy nevetni kell rajta.) “Kezdett már a helyzet tűrhetetlenné lenni, úgy, hogy megkértem Kolowratot, segítene rajtam, mire Kolowrat meghagyta a madamenak. hogy a bárónak ne engedjen velem semmi érintkezést és ezt úgy vegye a madame, mint a császár parancsát.” Majd minden levélben volt egy kis enyelgés, egy kis célzás a sorok között a bécsi parkbeli beszélgetésre, meg egy kis biztatás a jövőre, hogy “bővebben élőszóval, akkor, amikor — az mindegy.” Ez a “mindegy” sokat látszott jelenteni és édes gondolatokat hajtott az-Akii fejében. Virágok nőttek attól a kis cellában és tündérálmokat hozott az éjszaka. Utóirat pedig éppenséggel minden levélben volt, némelyikben kettő is, zagyva tarkaságban: “Vigyázzon az egészségére és Írjon minél többször, én sokat gondolok magára. Itt Bécsbén most az a hir, hogy Napoleon császár elválik a feleségétől és a mi császárunk leányát, Mária Lujzát veszi el. A kis orgonavirágos szalmakalapomat, amelyik magának úgy tetszett, képzelje csak, megrágták az egerek.” A kövek sok érdekeset beszéltek és Akii lassan-lassan okosodni kezdett. Hátha az ő kérvényét csakugyan nem kapta meg a császár? Hátha Bernot el se küldte? Hiszen ez az egész barátsága a foglyával egy csöppet se természetes. De hát mit akar? és általában mit akarnak vele? Miért nem állítják bíró elé? Miért nem mondják meg, mit vétett, • hogy védekeznék ellene? így azt se tudja, mit mondjon, hol kezdje. Hiszen ez az egész dolog egy átláthatatlan ördögi cselszövény, amelynek a kibonyolitó szálát hiába keresik izzó fejében nyargaló gondolatai, éjjel-nappal. A császár haragszik rá, nevét se szabad előtte említeni. Megfoghatatlan ez! Meg lehet ebbe őrülni. Nagy töprengések után elhatározta, hogy még egy végső levelet intéz a császárhoz. Csakhogy ezúttal a Bernot tudta nélkül. De hát miképpen. A legközelebbi napon megkérdezte Gyuritól, tudná-e valami módját, hogy egy levelét a császár bizonyosan a kezeihez kapja? Gyuri felparittyázta a feleletet: “Személyesen fogom hozzá juttatni, csak írja meg.” Akii tehát még egy kérvényt szerkesztett, ékes latin nyelven, mely talán csak a követ nem indítaná meg. Gyuri pedig elő szőr érezte a tettvágy hevületét, mikor egy ilyen nagy feladat esik vállára, eljuttatni azt. a császárhoz. No, hát ott is lesz az — ha a pokol minden ördöge ellenezné is. Ezzel vélte meghálálni Akiinak, ami jót tett vele. Száz terv is kóválygott a fejében, de a legelső volt megtudni, hogy a császár hol van most. Elment a postamesterhez. Lapok akkor nem jártak, ahol pontosan megvannak a hírek az udvar köréből. Csak a postamesterek tudták az egymást keresztező levelekből az udvar hollétét. — ő felsége most Laxenburgban tölti az őszt — mondá a postamester. (Folytatjuk) A ROSSZ JEL — Tudod, hogy milyen hiány van a pénz körül? Jóformán minden pénzt kivontak a forgalomból. — Ne mondd, honnan tudod te ezt? — Na hallod, saját tapasztalatból: napok óta egy centet se láttam.--------------------------A GYERMEKSZOBÁBÓL Mama (rajta éri Danikát, amint ugyancsak püföli a Boriska húgát): — Hogy mersz ilyet cselekedni, te szívtelen fiú! Miért vered Boriskát? Danika: Mert megérdemelte, Ádámot és Évát játszottunk és az egész almát megette. NÉVNAPRA,SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
