Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-03-20 / 6. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 március 20.­Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Gyuri elsápadt, szive hango­san dobogott, de a német előtt nem akarta magát elárulni, a mennyire lehetett, egykedvű­séget erőszakolt arcvonásaira: — A név közömbös, akár Pál, akár Péter, csak a magyar vol­tát sajnálom. Nem tudod, mi­ért fogták el? — Hogy gondolod azt? — fe­lelte Eduárd. — Atyám sohase inond el hivatalos titkokat. — És hogy ismerkedtél meg vele? — Atyám nagyon szereti, ebéd és vacsora idejekor gyak­ran kihozatja a cellájából és együtt étkezik a családdal. — Atyád derék ember lehet — felelte Kovács György meg­hatott hangon. — Meghiszem azt. Két ér­demrendje van, barátom. — Edd meg az érdemrendje­it! Nem azok miatt mondom. — De a rab is kellemes em­ber, zongorázni tud, énekelni, fütyülni, Schillert, Goethét könyv nélkül mondja el. Mü­veit és mulatságos. — Beeresztenek hozzá idege­neket? — Nem szabad. — És hol van becsukva? A fogházépület melyik szárnyá­ban. — A déliben. — Megmutathatnád nekem az ablakait? — Maradj csak egy ablaknál. A rabok nem laknak termek­ben, csak egy ablaka van a zár­kájának. — Mutasd meg nekem, Edu­árd 3 Eduárd gondolkozott kissé, hogy nem vét-e ezzel valamit a fölebbvalók és az állam ellen. — Mi végből akarnád? — kérdé vontatottan, kedvetle­nül. — Hát mi egyébért, — fe­lelte a magyar fiú — egy pár hazai dalt szeretnék elénekelni egy csöndes estén az ablaka alatt s ő azt meghallaná és ta­lán jól esnék neki. Hát mit is 'tehetnék én egyebet azzal, hogy az ablakát tudom? — Igaz — mondá megnyu­godva — de nem fogja meg­hallani, meglátod, mert maga­san van az ablaka. — Ne félj fe attól. Kifogja a magyar fül a magyar hangot, ha akárhogy elkeverődik is a levegőben. — Hát jó, nem bánom, meg­mutatom majd egyszer. Lön tehát egy napon, hogy Akii Miklós cellája ablakán egy kavics röpült be nagy csöröm­pöléssel, éppen a fogoly lábai­hoz. A kavics papirosba volt be­takargatva. Akii fölemelte, le­­igöngyölgette róla a papirost és elolvasta, ami ifva volt rajta: “Én vagyok itt, Akii bácsi. Nem parancsol valamit? Keze­it csókolja: Gyurka.’’ Hej, megörült Akii a levélnek s nyomban rohant az ablakhoz, kendővel integetve a fiúnak, a ki lent állt egy magyalfa-bo­­kornál, parittyáját fogva a ke­zében. Majd hirtelen visszahúzta a fejét, néhány sort vetett ő is papirra s abba betakargatva a kavicsot, ledobta az ablakból: “Szervusz, Gyurka1 Hát rám 3 KB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 moh nagyságú Süketben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak SO cent, postása 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — taRRünniRiiiaaKisaiisiBgiaaBRBaaiaaBRBBgaBi akadtál? Csehül vagyunk, öcs­­kös. Gyere el, amikor jöhetsz, egy levelet irok Iluczinak, a mit majd neked kell további­tanod.” Azontúl gyakran jött el a, Gyurka a bástyákhoz és a kö­vek szorgalmasan diskuráltak egymással. Akii leveleit Bécsbe küldözgette és az Iluczi vála­szait fölröpitette a parittyából a börtönablakba. Ezekből a le­velekből sok mindenfélét meg­tudott Akii, ami a világban történik; kivette, azt mondja (t. i. Iluczi mondja) a benfen­­tes Kolawratból, akivel most mint az Akii helyettesével, gyakran érintkezik, hogy a császár szertelenül haragszik Aklira (hogy miért, azt Kolow­­rat se tudja), azt is mondta Kolowrat, hogy a császár sem­milyen levelet nem kapott Ak­iitől, de nem is fogadná el, mert a nevét sem szabad em­líteni előtte. Arról is irt Iluczi, hogy a kiállhatatlan Szepessy báró gyakran megfordul az in­tézetben, szépeleg neki, virágo­kat, cukrot küldöz be, sőt most újabban úgy öltözik, mint egy piperkőc (olyan furcsa a szép uj ruhákban, hogy nevetni kell rajta.) “Kezdett már a hely­zet tűrhetetlenné lenni, úgy, hogy megkértem Kolowratot, segítene rajtam, mire Kolowrat meghagyta a madamenak. hogy a bárónak ne engedjen velem semmi érintkezést és ezt úgy vegye a madame, mint a császár parancsát.” Majd min­den levélben volt egy kis enyel­­gés, egy kis célzás a sorok kö­zött a bécsi parkbeli beszélge­tésre, meg egy kis biztatás a jövőre, hogy “bővebben élőszó­val, akkor, amikor — az mind­egy.” Ez a “mindegy” sokat látszott jelenteni és édes gon­dolatokat hajtott az-Akii fejé­ben. Virágok nőttek attól a kis cellában és tündérálmokat ho­zott az éjszaka. Utóirat pedig éppenséggel minden levélben volt, némelyikben kettő is, zagyva tarkaságban: “Vigyáz­zon az egészségére és Írjon mi­nél többször, én sokat gondo­lok magára. Itt Bécsbén most az a hir, hogy Napoleon császár elválik a feleségétől és a mi császárunk leányát, Mária Luj­zát veszi el. A kis orgonavirá­gos szalmakalapomat, amelyik magának úgy tetszett, képzel­je csak, megrágták az egerek.” A kövek sok érdekeset beszél­tek és Akii lassan-lassan oko­sodni kezdett. Hátha az ő kér­vényét csakugyan nem kapta meg a császár? Hátha Bernot el se küldte? Hiszen ez az egész barátsága a foglyával egy csöp­pet se természetes. De hát mit akar? és általában mit akarnak vele? Miért nem állítják bíró elé? Miért nem mondják meg, mit vétett, • hogy védekeznék ellene? így azt se tudja, mit mondjon, hol kezdje. Hiszen ez az egész dolog egy átláthatat­lan ördögi cselszövény, amely­nek a kibonyolitó szálát hiába keresik izzó fejében nyargaló gondolatai, éjjel-nappal. A csá­szár haragszik rá, nevét se sza­bad előtte említeni. Megfogha­tatlan ez! Meg lehet ebbe őrülni. Nagy töprengések után elha­tározta, hogy még egy végső levelet intéz a császárhoz. Csak­hogy ezúttal a Bernot tudta nélkül. De hát miképpen. A leg­közelebbi napon megkérdezte Gyuritól, tudná-e valami mód­ját, hogy egy levelét a császár bizonyosan a kezeihez kapja? Gyuri felparittyázta a felele­tet: “Személyesen fogom hozzá juttatni, csak írja meg.” Akii tehát még egy kérvényt szerkesztett, ékes latin nyelven, mely talán csak a követ nem indítaná meg. Gyuri pedig elő szőr érezte a tettvágy hevüle­tét, mikor egy ilyen nagy fela­dat esik vállára, eljuttatni azt. a császárhoz. No, hát ott is lesz az — ha a pokol minden ördö­ge ellenezné is. Ezzel vélte meg­hálálni Akiinak, ami jót tett vele. Száz terv is kóválygott a fe­jében, de a legelső volt meg­tudni, hogy a császár hol van most. Elment a postamesterhez. Lapok akkor nem jártak, ahol pontosan megvannak a hírek az udvar köréből. Csak a posta­mesterek tudták az egymást ke­resztező levelekből az udvar hollétét. — ő felsége most Laxenburg­­ban tölti az őszt — mondá a postamester. (Folytatjuk) A ROSSZ JEL — Tudod, hogy milyen hiány van a pénz körül? Jóformán minden pénzt kivontak a for­galomból. — Ne mondd, honnan tu­dod te ezt? — Na hallod, saját tapasz­talatból: napok óta egy centet se láttam.--------------------------­A GYERMEKSZOBÁBÓL Mama (rajta éri Danikát, amint ugyancsak püföli a Bo­­riska húgát): — Hogy mersz ilyet csele­kedni, te szívtelen fiú! Miért vered Boriskát? Danika: Mert megérdemelte, Ádámot és Évát játszottunk és az egész almát megette. NÉVNAPRA,SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére.

Next

/
Thumbnails
Contents