Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-03-05 / 5. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 március 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK MONDTA Főispán: Ejnye, milyen nát­hát kaptam. Huszár: Mondtam, hogy huz­­:za fel a vadászcsizmáit, mert hűvös-nedves idő van, de ön mindig okosabb akar lenni, (mint én.--------------------------­— No tudod, azt a szemtelen nótát, amely igy kezdődik: “Jaj de huncut a német” ... Ferkó nagycsudálkozva fel­kiált: — Áh kérem alássan kegyel­mes ur, hiszen — régi nóta az már! ...------------------•-«•? ---------------~ SOROZÁSNÁL A káplár újra mondja: — Jelentem alássan, a rap­port áll. — Jót van — volt a válasz. A káplár ur kifelé indult. — Megálljon kend! Üljön kend a divánra. Itt a csibuk, legyen kapitány. Majd jelen­tem én, úgy, ahogy kell. Fölkelvén helyéből, az ajtó­nál megáll. — Jelentem alássan vitéz ka­pitány uram, a rapport áll. — Jól van — lön a válasz — Mit tetszik parancsolni? — Hozzon kend két liter bort a javából. Az igazi kapitány elnevette magát és meghozatta a két li­ter bort.--------------------------­RÉGI NÓTA Az önkényuralom alatt el voltak tiltva a forradalmi nó­ták, de még a Rákóczi-induló­­nál is jobban tilalmazták az újabb nótákat, melyekben cél­zások voltak a németekre, pro­vizóriumra, stb. Egyszer idézik a helytartó elé Patikárus Ferkót, amiért hogy előttevaló nap a “Komló” cirnü .vendéglőben megint afféle uj nótát játszott, Ferkó szabódik, hogy ő nem játszott semmiféle tiltott, ve­szedelmes nótát, S valóban őszintén nem is emlékezett, hogy valami ilyest játszott vol­na. De a helytartó csak erősítet­te, hogy tudja ő, mit tagadja, játszotta biz egyre azt az átko­zott uj nótát, mely rettenete­­isebb valamennyinél, még a ré­gi forradalmiaknál is; tudja no, azt az uj nótát... Ferkó csak tépelődik, de nem tudja, micsoda uj nótát ért a helytartó. Hadköteles: Kérem a tisztelt bizottságot, sorozzon be engem a lovassághoz. — Őrnagy: Hát aztán ért-e a lovakhoz? Hadköteles: Hogyne! Hiszen az én apám virsligyáros. ----------------------­AMIKOR KAPITÁNY A KÁPLÁR A káplár jelenti divánon csi­­bukozó kapitányának: — Jelentem alássan, a rap­port áll. — Jól van — volt a felelet. Ezzel a káplár kifelé indult, de a kapitány visszaszólitja. — Jöjjön kend vissza. Nem jól van. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — jninden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré- I fás történeteket, szivet-lelket üditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök dollárt ..... centet a Kis Dongó ............. évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: ...................................................................................... Utca, box: ................................................................................. j Város: ....................................................................................... j Állam: ...................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. Ili I A PRÉDIKÁCIÓ Fiatal pap prédikált a falusi templomban, a hívek áhítattal hallgatták, egy kis anyóka pe­dig folyton felzokogott és omló könnyeit törölgette. A fiatal papnak feltűnt az anyóka meghatottsága, isten­­tisztelet után hozzáment és megkérdezte: — Úgy meghatotta, nénike, a beszédem? — Nem a beszéd hatott meg, — szipákolt a nénike — hanem az egész prédikáció alatt an-a gondoltam, hogy nekem is van egy fiam, aki papnak készül és ha az is csak ilyen beszédet tud kivágni, akkor kár a sok pén­zért, amibe az a fiú kerül.----------<*3 ---------­LEFŐZTE Az önként esek jóizüen dalol­­gattak a kaszárnyában: sorra fújták a jobbnál-jobb népdalo­kat. Egyszerre belépett a had­nagy, ismert goromba ember. — Ugyan a szamárordítást tudnák-e utánozni? — mondá mérgesen az elcsöndesült ön-< kénteseknek. — Oh igen hadnagy ur — feleié egy jogász-önkéntes hir­telen. — Csak tessék megadni a hangot, amiből elkezdjük. A KOLDUS TESTVÉRE Habsburgi Rudolf királyt igen szerette a nép, nemcsak azért, mert bölcsen és igazsá­gosan kormányozta az orszá­got, hanem azért is, mert igen jószivü volt, á szükölködők és; bármely bajba vagy szerencsét­lenségbe jutottak mindig jó ta­nácsot, segítséget találtak nála. Ez a jószívűsége már arra kényszeritette az udvari szol-; gákat, hogy a tolakodó koldu­sokat elutasították az udvar- j ból. Mikor azonban ezt a ki­rály megtudta, igen haragu­dott és igy szólt: — Nem azért lettem én ki­rály, hogy engem a néptől el­zárjatok. Egy Ízben egy tolakodó kol­dus ekképen szólította meg: — Rudolf testvér, ajándékozd meg a szegény embert valami­vel! — Mióta vagyunk mi testvé­rek? -=— kérdezte a király. —Eh, hát te azt sem tudod? Nem vagyunk-e Ádámról mind­nyájan testvérek? — Igazad van; arra nem is gondoltam — és zsebébe nyúlt, kivett onnan egy fillért és a koldusnak adta. — Hm... csak egy fillér — dörmögött a koldus — nem ke­vés ez egy hatalmas királytól? — Mit? ... Kevés? — szólt Rudolf. — Barátom, ha minden Ádámtól való testvéred egy­­egy fillért ad neked, akkor te leszesz a világ leggazdagabb embere.--------------------------­NAGY BIZONYÍTÉK A. : Jó, jó, — de igaz-e az, amit el tetszett mondani? B. : Kérem: én egy ismerő­sömről hallottam, aki szavát adta, hogy igy hallotta.--------------------------­Hevesi dalok Jár a pohár kézből-kézbe; Mámorának tiszta méze Altasson el minden gondot, Derüljön ki minden homlok. Hogyha borban fürdik ajkunk, Nem fog ki a bánat rajtunk Bölcsesség van a jjohárban, Ne vesszen egy csepp se kárban. Szivet és főt, mely ha el lep, Édes mámor, rózsafelleg, Múltat, jelent elfeledünk. És magasra száll a kedvünk. Föl gyűl a vér ereinkben, Ifiu érzés sziveinkben, Elmúlik a bu a bánat, A bortól jó kedvünk támad. Gyere pajtás te is velünk, Hevesihez együtt menjünk, Ott finom ió italt kaphatsz Hevesinél jól mulathatsz. Megérkeztünk, már itt vagyunk, Üssük össze a poharunk: Pohárcsengés közt a dalban Sokkal szívhez szólóbb hang van. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents