Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-03-05 / 5. szám
1954 március 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Ez egy primadonnának az arcképe. Az öcsém hozta. Tudod, hogy a katonatisztek feje primadonnákkal van tele. Aztán elmondtam, hogy a képet a pajtásaim forgatták. — Nézd itt az Írást. Egy férfinak a neve van alája Írva. Depersze te ezt nem olvastad. Egyszerre fölemelte az arcát, a zsebkendőről, és a könnyein át mohón olvasta, hogy a mucus alá csakugyan férfi-név van-e írva? Olvashatatlan firkantás volt, de mikor megmondtam, hogy Besenyey Sándor, egyszerre látta, hogy csakugyan az. Igen restelkedett. Csaknem a lábamat csókolta, úgy könyörgött, hogy bocsássák meg neki. Ideje, — gondoltam, — hogy a többi fényképet a pokol fenekére ekszpediáljam. Egyszer már csaknem rajta felejtettem a kulcsot az Íróasztalomon. Ha azokra is rátalál, akkor lesz csak nagy trombitás harag! Gondoltam én erre már vőlegény-koromban is. De egyre halogattam. Tiz esztendős rendetlenségben hevertek a fiókjaimban a gazdasági levelek, a szerelmes levelekkel egybe-keveredetten. Aztán a sokféle apró kacat ... Évről évre halasztottam, hogy egyszer majd elrendezek mindent. De mikor olyan napom volt, hogy ráértem volna, minden más eszembe jutott, csak az nem. Naplók is hevertek ott. Tudod; hogy írtam olykor. Minden év végén eltökéltem, hogy felírom minden napom történetkéjét és vénségemben majd végigolvasom, és igy mégegyszer átélem az életemet. Hát a januáriusok be is vannak Írva rendesen, de már a többi hónapokból csak imitt-amott egy nap. Node most már.... Csakhogy azokban a napokban nem lehetett, órák kellettek volna rá. Azt sem mondhattam, hogy bezárom a két ajtót. Gyanút keltett volna. Megkérdezte volna az anyánkat: szoktam-e? Anyánk csodálkozott volna leginkább. Egyszer végre magamra maradhattam egy negyedórát, sietve kotortam bele a fiókokba és halásztam elő minden fényképet, ami csak a kezem közé került. Volt ott mindenféle: szőke, barna, téli, nyári, bűvösboglyas, és ártatlan-fonatos. De valamennyi mosolygó és némelyik emléksorokkal is terhelt' Szív a szívnek! — Ne felejtsd el a te holtig szerető Marcsókádat! — A tied! — És másefféle ostobaságok. Vágtam volna a kályhába, de hátha belép és megnézi, hogy van-e fa a tűzön? A hidegről jött ember mindig; a kályhához lép először. Hát csak zsebre valamennyit, külső felső zsebébe, mert belső nincs rajta. Majd valahol kint, ahol tüzet találok, rávetem. Ahogy kifordulok, Jolán épp befelé tart a baromfi-udvarból. A könnyű kis kockás himalájakendő van a vállán. Befelé siet a havas udvaron. — Elmegyek, — kiáltottam neki messziről, — a községházára. Kis sürgős ügyem van ott. — Várj egy pillanatra! — felelte a lépését meggyorsítva, — valamit mondok. És hogy hozzám ért. megcsókolt: — Csak ezt akartam, gyöngyöcském. Nem szabad ennélkül távoznod. Soha nem szabad ennélkiil távoznod! De mi a csoda ez a kemény itt a felső zsebedben? Úgy megnyomott. — Akták, — feleltem zavarodottan. No Isten veled! — Pali! — kiáltott kerekre nyíló szemmel. Nem akták azok! És elsápadt. — De akták. S lódultam volna el tőle mentül hamarabb s mentül meszszebbre, de ő megint Palit kiáltott és egy mély nyögéssel megtántorult. A kendője lehullt a válláról. Láttam, hogy elájul. Meg kellett kapnom. Akkor aztán úgy elájult, hogy föl kellett fognom: be kellett vinnem a házba. Az anyám kétségbeesett. A házbeliek is öszszefutottak. — Meghalt? — Nem tudom, — feleltem szinte magam is elhalva az ijedelemtől. És lebocsátom a díványra. — Vizet! Ecetet! Ma sem értem hogyan, hogyan se, de amint a díványra terült, a kezében volt az egész fényképcsomó. Egy mozdulattal legyezővé terjesztette szét. A másik mozdulattal eldobta magától. — Tehát ez az! — hörögte vérfagyasztó keserűséggel. Sejtettem. És oly megvetőn nézett a szemembe, hogy majd elsülyedtem. Aztán egyszerre kiömlött a könny a szeméből. — sirt mint a Niagara. Én csak kifordultam a háziból. Mentem kifelé bódultán. Mentem a rétre, mentem az erdőre. Egyszer le is heveredtem a hodáiyban a szalmára, hogy talán a járás fokozza a lelkem kavargását. De fekve se csillapult a nyugtalanságom. Estig ikódorogtam. Akkor mégiscsak haza kellett mennem. Aggodalom fogott el, hogy Jolán elhagyott, vagy talán még rosszabbat cselekedett. De milyen bolond jfc voltam, hogy meg nem mutattam, neki előre a fényképeket! Ki kellett volna raknom rámában a falra. Azt kellett volna mondanom, hogy a te gyűjteményed. A lámpás már égett, láttam hz ablakból. Ott ültek az lanyámmal a lámpás alatt. Jolán sápadt volt, mint a húsvéti viasz. Az anyám magyarázott neki valamit komoly arccal, oktató kézmozdulatokkal. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezff 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 Beléptem. Jolán nagybőjti arccal nézett maga elé. A szemepilláján újra megjelent egy könnycsepp, aztán a másik. — Látod, — mondottam közéjük ülve, — ez épp olyan ok nélkül való haszontalan vizvesztegetés, mint az első volt. — Már nem hiszek, — felelte bus-megvetőn. De azért csak beszélj: érdekel, hogy hová csavarod el? — Hová csavarom el? Egész délután nem voltam otthon. Azalatt megtudhattad volna, hogy a fényképek az Aladár öcsémét. Éppen azért akartam elvinni és postára adni, mert attól tartottam, hogy téged nyugtalanítani fognak., és hogy megismétlődik az a kínos komédia, amit az első fényképpel produkáltál. Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam a nyeregben. — Nézd meg- a fényképre irt sorokat: mindenütt az Aladár nevét látod és nem az enyémet. Persze nem nézte. Ha nézte, volna mégis, :seholse láthatott volna nevet, de készen voltam, hogy belemagyarázom. És hogy még tetézzem a vakmerőségemet, odanyujtottam neki az íróasztalom kulcsát: (Folytajuk.) VÉLEMÉNY KÜLÖNBSÉG Kiss és Nagy találkoznak. Kiss össze-vissza van karmolva. — Mi az, — kérdi Nagy — mi van veled? — Válni akarok a feleségemtől — hangzik a válasz. — És azért vagy úgy összekarmolva? — Igen, mert ő viszont nem akar válni. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégDket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a ‘‘Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 i van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n p /■» tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. «P £ . ú U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
