Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-03-05 / 5. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 március 5. Daloljunk— muzsikáljunk Vékony deszka-kerítés . . Vékony deszka-kerítés, Jaj de karcsú teremtés; Mihelyt először láttam, Mindjárt magamnak szántam. Amott egy kis patak csereg. Amellett szerettelek meg; A mig az el nem apad, Hü lészel azt fogadtad. Széltől hajladoz a nád, Hajlandó vagyok hozzád, De ha elhagysz valaha, Meghalok bánatomba. Adj egy csókot édesem, Derekad megölelem; Téged ölelni nem kár, Mig a nap az égen jár.-----*«§ -------ELRAGADTA Elragadta galambomat A Balaton tőlem, Éjjel-nappal siratgatom, Jaj mi lesz belőlem, Kérdezgetem a habokat: Merre fekszik, hol van? Egy se tudja, csak azt mondja, Csak azt mondja: itt a Balatonban. Játszik a szél a Balaton Homokos partjával. Köröskörül beültetem Szomorú fűzfával. Köröskörűi ráhajlik mind, Ráborul a tóra, Mintha, mintha valamennyi, Valamennyi egy-egy fej fa volna.--------------------------LIBEG, LOBOG DEREKAMON... Libeg, lobog derekamon, Selyem szoknya úgy akarom, Igaz a, Ripeg ropog a kis cipőm, Ha a lábamra felkötöm, Igaz a, Libegj, lobogj, selyem szoknya Azért is, Tizenhárom szabó varrta, Éjjel is.--------------------------CSONGORÁDI KIS BARNA... Csongorádi kis barna, Be suhog rajt a ruha, ha, ha, Kényesen jár a kicsi, Jaj! a lába de pici ci, ci, De halvány a menyecske, Sirna is meg nevetne, ne, ne, Lelkem, ha fáj a szive, Boruljon a keblemre, re, re, Elmúlt már a kismise, Ez a kis lány jaj de cse, csecse; Fodros szoknya van rajta, Ez az igazi magyar fajta. IRÁS-OLVASÁS-TANITÁS A falusi cigánybanda fáradtan bandukol hazafelé. A nagybőgős alig birja már vonszolni á hangszerét, amikor jó ötlete támad és azt mondja a kontrásnak: — Te, ha viszed a nagybőgőt, megtanítalak irni. — Jól van, mondja a kontrás és máris viszi a nagybőgőt. Viszi, viszi, de egyszerre csak megáll és kijelenti, hogy nem viszi tovább. — Ejnye na, — mondja a nagybőgős — ha tovább viszed, azonnal, itt rögtön megtanítalak irni. — Na jó — mondja a kontrás. A nagybőgős pedig rászól: — Hát idefigyelj. Mi az, amibe most beleléptem? — Sár. — Nahát, dugd bele az ujjad ás húzd végig azon a falon. A kontrás beledugja az ujját » sárba, aztán végighuzza a falon. Azt kérdi a nagybőgős: — Na most mondd meg, mi az a falon? — Sár. — Na látod, már nemcsak Írni, de olvasni is tudsz. --------ra 3 Öff?--------AZ IRODALOM SZERETETE Az irodalom szeretete ugvlátszik járványos a Csalányosi famíliában. A két leány verseket ir, amelyeket seholsem akarnak közölni, a fiuk drámákat írnak, amelyeket sehol sem akarnak előadni, az anya novellákat ir, amelyeket senki sem akar elolvasni. — És mit ir az apa? — Az apa váltókat ir, amelyeket seholsem akarnak elfogadni. TROMF Férj: De éppenséggel nem járja, amit te teszel... Nem helyeselné ezt semmiféle józan, okos ember! Feleség: Mit tudod te, mit helyesel egy józan okos ember? ----------------------A FARADT ATYAFI Közjegyző előtt szerződést köt Kocsis Mihály. Aláírásra kerülvén a sor, odafordul a közjegyzőhöz: — Aztán hogyan Írjam a nevemet tekintetes uram? — Ahogy szokta — felel a közjegyző. — Jó, jó, de nagy Ká-val, vagy kis ká-val — faggatódzik tovább. — Mindegy az, akár kicsivel, akár naggyal, csak Írja már — türelmetlenkedik a közjegyző. — No, ha mindegy, akkor kis ká-val irom, mer nagyon fáradt vagyok.--------------------------A HÜ KUTYA — Szomszéd, hová lett a kend kutyája? — Elajándékoztam Budapesten. — Oszt miért? — Mert nagyon hü volt. — Azért? Hát iszen ez nem hiba! — Mán hogyne volna! Sose ment el a beste mellőlem, oszt ha a korcsmába mentem, mindig ott ült az ajtóban. Hát mondok: muszáj az egész világnak tudni, mennyi időt töltök a kancsó mellett? A KÉRŐ Jani megkéri a gazdag bankár leányának kezét. — És mennyi a maga fizetése? — kérdi az öreg bankár. — Heti 75 dollár fizetésem van. — Na és ehhez még jön valami? — Hát remélem, hogy jön. — Micsoda? — A hozomány. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizer tési dijat lejáratkor meg. fizeti. BÚCSÚSZÓRA. UTOLSÓRA... ALL£ATd « Búcsúszóra, utolsóra mégegyszer az utcátokba tértem. Nem tudom még mit rejteget, mit tartogat számomra az élet, i tlJar ny szökött ki a szememből, ” amikor a názatokhoz önny szökött ki a szememből, amikor a názatokhoz értem. Koldusbottal vagy Jvintóva! egyszer talán mégis visszatérek. A kapuban megállottám, nein átkoztam, imádkoztam, Megállók a kaputokban., vagy rangosán vagy rongyosan I m ¥ Arra kértem a jó Istent: Oltalmazzon mind a két kezével. Elmondani, hogy még mindig nem szeretek senki mást, csak Té . ged.
