Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-02-20 / 4. szám
IMÍTO M-F yrrr? I*a:*ÍJ3 — ftrr/on BT? 2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 február 20. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA —Nem! — hebegte és eltört a mécses, fuldokló sirásra fakadt. — Nem, nem, nem. Inkább meghalok. — Nos, én nem fogom erőltetni. A házasságok az égben köttetnek, gyermekem, s én: már csak itt a földön szeretek maradni, ameddig lehet. E pillanatban visszatért a szolgálattevő kamarás, Daun gróf. — ő excellenciája, Stadion gróf kér sürgős kihallgatást — jelenté. — Nem mondta, milyen ügyben? (Folytatás.) — Valamit hallottam erről, kisasszony, és szolgálatára állok. — Tehát mégis be fog jelenteni, ugy-e? — Azt még nem tudom. Minden attól függ ... A kamarás eltűnt a laboratóriumba vezető ajtón át s kis vártatva megjelent maga a császár is a teremben szürke blúzban, zöld ernyővel a honi lokán. — Ah, kedves kicsike, — ki, , , , I alta jóságosán — ón van itt? Nos hát, történt valami? A leány eléje járult, meghajolt féltérdben és megcsókolta; a császár kezét, mire az meg-1 simogatta a haját — amennyi a kalap alól kimaradt. — Nézze csak, kedves Daun gróf, intézkedjék, hogy a cukrász egy csomag édességet ké-: szitsen össze a kis vendégünk-: nek, amit majd magával vigyen. A kamarás távozott s a császár megismételte a kérdést. — Történt önnel valami, kedvesem? Ne reszkessen úgy, ne féljen tőlem, szóljon bátran. — Felséges császár, — kiáltott fel végre, mintha a melegendő szavakra, mint a befagyott, forrás, csak most törne ki a hangja — Akii Miklóst elfogták. A császár csodálkozva meresztő rá a tekintetét. — Elfogták? Akiit? A mi Akainkat? De hiszen az lehetetlen. Ki fogta el? Hiszen nincs itt ellenség. , I ■ •. — Már pedig elfogták, felséges uram. Két polgári ruhába öltözött rendőr vitte a börtönbe a parkból, ahol együtt beszélgettünk s engem ő arra kért utolsó szavával, hogy siessek ide s mindezt megjelentsem felségednek. — De hisz ön álmokat mesél, kis barátnőm. Bécsben végre is én uralkodom és nem tudok a dologról semmit. — Vágassa ki felséged a nyelvemet, ha nem szóltam igazat. — No, majd bolond vagyok, hogy a maga kis nyelvecskéjét kivágassam! Inkább megengedem, hogy valami félreértés történt, de csillapodjék, még ma szabad lesz ő, és estére elmeséli az élményeit, sőt holnap elküldöm az intézetbe is. A császár csengetett, mire egy kakastollas kalpagu tiszt jelent meg az ajtóban, szalutálva. — Küldjenek rögtön Stöhlen lovagért. — Majd ismét a leányhoz fordult: — Reményiem, hogy meg van velem elégedve? Csakhamar megtudjuk, mi történt a rossz csonttal és bizonyára nem hagyjuk egy hajszálát se meggörbülni, — mosolygott a császár. — hanem ezúttal már beszéljünk magáról is. Elmondta-e Akii, hogy kérő volt a háznál? Úgy bizony, nagy leány lettünk, hm ... Mire a császár pajzánul megcsipkedte az állát. A leány lesütötte a szemeit. — Hát hozzámegyünk-e, vagy nem? Feleljen a kisasszony. — Az Akii-ügyben. — Helyes! — kiáltott fel a császár élénken. — Tehát mégis történt valami? Mindjárt meg fogunk tudni mindent, várjon itt rám, gyermekem. Az ön őrizetére bizom Kovács kisasszonyt, Daun gróf. A császár a szomszéd terembe távozott. Hosszan elmaradt, talán egy óráig is, a percek lassan, kinosan teltek, a nagy bronzóra kísértetiesen ketyegett. Daun gróf százféle módon próbálta mulattatni a leányt, de annak a szive-lelke tele volt szorongással, balsejtelmekkel s minduntalan megszakadt a társalgás. Idegei szinte a távollátás hatodik érzékéig feszültek meg. Látta Akiit a börtönben, amint valami szalmazsákon ül és gondolkozik, fejét tenyerébe hajtva. Egy-egy ajtó nyílott valahol messze, talán a hatodik teremben, összerezzent. Jön a császár. De a császár csak nem jött, csak nem jött. Istenem, miről beszélhet annyit a mindenható miniszterével? Hiszen olyan könnyű megmondani: “Ha elfogtátok, hát eresszétek szabadon hamar.” Hát mégse könnyű? Hátha rossz emberek nem engedik ki a szegény Akiit a börtönből? Felelgetett is, nem is a kamarás bókjaira, ötleteire; másutt járt az esze, néha egy-egy naiv kérdést intézett hozzá: — Ugy-e, hogy a császárnak senki se parancsol? — Senki kisasszony, csak a törvények. — Hiszen a törvények papirosból vannak, papiroson állanak s az a papiros parancsolna a császárnak? Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak 50 cent, postán 5 cent Kétkedőén rázta a szép fejét. De megmagyarázta a kamarás: — A törvények azért parancsolnak neki, mert azokban benne van a népnek lelkiismerete, az övével együtt. Mindezt azonban nem értette meg a kisasszony. — De ha a császár pl. azt mondja, akarom, hogy ennek vagy annak semmi bántódása ne essék, hát nem lesz, ugy-e, bántódása? — Persze, hogy nem lesz. szállítási díjjal 55 cent Eis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan —• Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ■■■■■■■»«■•■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■im — Köszönöm uram. Egy kicsit megnyugodott, de az óra monoton tik-takja váltig élesítette az eszét, mint mikor a fenokő súrolja a borotvát. — Szokott-e a császár másokra is hallgatni? — tudakozódék újólag. — Hogyne? Hiszen azért vannak tanácsosai. Ezek az ő fülei, szemei és kezei. Ezekkel hall, ezekkel lát, ezekkel cselekszik. — Hisz akkor ő maga akár vakon is születhetnék? — Na, miért ne? Volt is már nem egy vak király a világon. — Igaz, igaz, — bizonyitá a ieány is — nálunk is Vak Béla, de ha a tanácsosok által lát és cselekszik, miért való hát “Isten kegyelméből?” A kamarás vállat vont. — Azzal nem szolgálhatok. E pillanatban hevesen megnyílt az ajtó s belépett a császár haragosan, kivörösödve. Homlokán és a szemöldökök, közötti redőkön vihar ült. Egyenesen a laboratórium felé tartott, nem nézve se jobbra, se balra, már át is ment a terem azon részén, ahol a leány állt, mikor úgy látszott, mintha eszébe jutna, megállt az ajtónál és szavakat látszott keresni. — Leányka, — szólt végre ridegen, minden nyájasság nélkül — vissza fogsz menni az intézetbe, hogy ott továbbra is szorgalmasan tanulj. Az az ember egy hálátlan gonosztevő, aki megérdemli, hogy bűnhődjék. Egy szót se halljak többé érdekében. Majd intézkedem uj gondnok iránt, aki felügyel rád és öcsédre. Daun gróf, kisérje le a kisasszonyt és adja át Kolowratnak, aki visszaviszi az intézetbe. Ezzel bement, becsapta az ajtót maga után és ezzel bezárkózott végképen az Akii Miklós börtöne. (Folytatjuk)---------<*$ ---------AJÁNLATOS — Jó levegő van ezen a fürdőhelyen? — De mennyire. Itt legrövidebb idő alatt érheti el az ember a száz éves kort.--------•>'-----------MÉG ŐNÁLA IS KÜLÖMB Végrehajtó: (kit egy rabló megtámadott s az ingéig levetkőztetve mindenét elveszi) — No ettől még én is tanulhatok. névnapra, születésnapra VAGY MÁS ALKALOMRA ajándékul rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyal részére.
