Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-20 / 18. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 szeptember 20. Kis Dongó regénye A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás.) IV. — Rajtad a sor, Tamás. — Rajtam? S a fejét rázza. — Szívesen kijelentem, hogy én fizetem a pezsgőt. Mert az én történetkém fájdalmasa gyászos valami. Arról a nőről én soha nem is beszéltem. Olyan leány volt, hogy megbántanám az emlőikét, ha vendéglőben beszélnék róla. — És éppen mulatságkedvéért ... Tisztább, szebb lélek nem élt még leánytestben. És ha én /azt elvehettem volna ... Mert elvettem volna. El. Pedig nem is volt úgynevezett) úri leány. : Azazhogy úri leány volt.. . úri. Elvégre nem a ruha választja meg, melyik lélek úri, melyik nem. Úri leány volt, úri. És örökre nyomja a lelkemet az a gondolat, hogy talán én voltam az oka a halálának? Talán... Mert ma sem tudom, miért halt meg? Micsoda viharban? Micsoda fergetegben? Én állíttattam szegénynek a -sírjára márványkeresztet. Röviden mégis mondok egyetmást róla, hogy lássátok mennyire fölötte lebeg a végzet némely életnek. Fölötte lebeg, mint a karvaly a galamb fölött. Én még akkor csak surján legényke voltam. Tizennyolc éves. És akkor végeztem a hetediket. Az egészségemet igen megviselte az akkoriban divó szajkózó tanulás. Olyan voltam, mint a pincében telelt krumplinak a tavaszi hajtása. Egy professzorom már májusban beszélt a szüleimmel, hogy küldjenek el nyárra valahova a porosz tengermellékre, levegőre, vizre. Az apám cukrász volt. Tehette volna. De sok tanakodás után arra gondoltak, hogy fiatal vagyok még: bajos külföldre bocsátaniok. Eszökbo jutott, hogy az anyámnak egy közeli rokona ispán a felső Tisza mellékén. Levelezést kezdtek vele. Az arcképemet is elküldték neki. A vége az volt, hogy Péter-Pálkor, mindjárt az iskolai év befejezése után vonatra tettek. Éjjel utaztam, hogy a nap heve ne bágyasszon. így történt, hogy reggel szálltam ki a mezei kis állomáson. Egy bőrüléses bricska várt rám ott. És csak az unatkozó szittya vén kocsis rajta. Nekem, a fővárosi embernek persze érdekes volt az a mezei világ. A gabona már mindenfelé sárgult. Itt-ott már arattak is. Az égboltozat is magasabb volt arra, a világ tágasabb. Cigarettát sodortam és megkínáltam vele a szittyámat is. — Messze van a major? — Amott a hegy mögött, urfi. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. És a fejét rázta a cigarettára: — Köszönöm urfi: nem élek papirossal. Sik vidéken haladtunk poros /akácfák közt. A mutatott irányban egy vakondok-turás forma domb. De ők hegynek mondták. Bizony, két jó óra hosszat rázogatott a kocsi, amig odajutottunk. Horpadt tetejű, sárgafoltos hegy volt az, alig magasabb egy három emeletes háznál. Valamikor szőlőt művelhettek a déli oldalán, mert az alján látszott is belőle valami másfél holdra való. És fenn egy pinceépületnek az omladéka fehérlett. Egy elvetemült bükkfa is állt ott. Lehet, hogy mégelőbb erdős volt az a táj, de kiirtották, felszántották. A hegyet meghagyták legelőnek. Akkor is legelt ott vagy ötven-hatvan birka. És egy fehérruhás nő állt a birkák között. Állt, mint valami szobor. Csodálva néztem. Az utón már vagy öt nyájjal találkoztam, de valamenyinek férfiember volt a pásztora. — Itt asszony a juhász? — Néha, — felelte a szittya a nyájra pillantva. De nem asszony ám még. — Lánya a juhásznak? — Olyanféle. — Hát nem az? Vállat vont: — Lehet, hogy az. Furcsáltam a beszédet. Kisidő múlva megint megszólaltam: — Olyan abban a fehér ruhában, mint valami kisaszszony. Megint vállat volt. — Hát úgyis hijják, hogy kisasszony. — De parasztleány? — Az. Nem beszéltünk többet. A domb alatt előtűnt a dohány meg az itató. De előfehérlett valamivel távolabb a major is. Az ispánlak tornácán magyar-ruhás pipás ember állott és a szeme fölé emelte a kezét. Az volt az én Józsi bátyám. Ma már alig látni afféle régimódi csizmás, makrapipás, virágos kalapu ispánokat. Kihal vagy átformálódik lassankint a& a boldog nyugalmu vagy vígan ebattázó gazdatiszt-faj, s a helyét cvikkeres és tengerészsapkás figurák foglalják el, akik a boglya árlyékában olvasnak és lekszikonokban nézik meg, hogy a lucernát mikor jó kaszálni? A kocsizörgésre a felesége is kilépett a konyhából: kövér, fejköiős asszony. Mind a ketten rokoni csókkal fogadtak. — Hát ilyen vékony fa terem a pesti erdőn? — csodálkozott a bátyám. No majd megerősödöl itten a jó magyar áj erőn! — Hát a Laci? — kérdezte az asszony. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrcndező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Kiküldtük eléd. Nem találkoztál vele? — Ahol gyün a! — mondta csillogó szemmel a bátyám a hely felél tekintve. Magam is odanézek. Hát akkor nyargal be veszett-vágtatást szürke lovon egy kilenc vagy tiz éves pirosképü kölyök. Leugrik a lóról és lihegve fut hozzánk. — Megijedt a szürke a ludaktól, — mondja kitüzesült arccal, — aztán elragadt. Alig bírtam hazahozni. Fia volt a bátyámnak, egyetlen fia. Csak bámultam a kis Attila-ivadékot. Más nem is beszélt aztán velünk. A gyerek tartott bennünket szóval. Elmondta, hogy .merre ragadta a szürke, micsoda árkokon, vetéseken nyargalt keresztül-kasul; hogyan vesztette el a kalapját, hogyan találta meg a répaföl- Idön. Csak bámultam. (Folytatjuk) ÉTTEREMBEN — Mi van mára kisasszony? — kérdi az étteremben egy vendég a kiszolgáló leánytól. — Van ma békacombom, csirke májam, disznólábam és marhavelőm, — olvassa az étlapról tréfásan a leány.----------------------MEGNYUGTATÁS — Nos, mit szólt az orvos a szivedhez? — kérdi a férj a feleségétől, aki orvosi vizsgálaton volt. — Azt mondta legyek nyugodt, a szivem kitart, amig csak élek. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére.
