Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-20 / 18. szám
1954 szeptember 20. KIS DONGÓ CLEAN FUN 3-IK OLDAL A kukorékoló ördög, meg a piros zsák Az Alföldön élt egy nagyon lusta ember, Gergőnek hivták. Anyja, apja meghalt, hagytak neki egy kis házat, kis kertet, hogy abból majd megél. Hiszen nem is lett volna semmi baj, ha Gergő dolgozott volna, De ő bizony a kis ujját sem mozdította. Amig az udvaron szaladgált pár tyuk, meg csirke, azokat megfőzte, megette, azután megette a babot, krumplit, amit talált, a lisztet is mind elfogyasztotta. Végén már csak kukoricája volt, azt ette meg máiénak. Mikor az is elfogyott, két napig csak feküdt, hogy ennie ne kelljen. De a gyomor csak megkívánta a magáét. Másnap estefelé, már nem birta, elindult, hogy keres kinn a földeken kis krumplit, répát. Gondolta, visz valami zsákot, aztán, ha beesteledett jól, csen magának valami ennivalót. Végigkereste az egész házat, de zsákot nem talált. Csak egy piros szoknyát látott a szögön, anyjától maradt, még fiatal korából. Volt tü, meg cérna is, nekifohászkodott a munkának s nagy iromba öltésekkel zsákot vahrt a piros szoknyából. Mikor készen volt, hóna alá kapta s megindult a faluvégi: kertek alatt. Alig ért ki a házak közül, egy kendermagos kis kakaskát lát az egyik alacsony fa ágai közt bóbiskolni. Megszökött valahonnan vagy eltévedt és odaszállt fel aludni. — Jobb a pecsenye, mint a krumpli, meg a répa!—Állapította meg bölcsen Gergő barátunk s már fogta is a kakaskát. — De jó dolgod is lesz nálam! — Biztatta s már nyomta is a zsákba befelé. Hanem a kakaska felébredt első álmából, nem tudta, miféle börtönbe került s rémségesen megijedt. Mikor Gergő bekötötte a zsák száját, a kakas elkezdett r'ikoltozni a sötétben, csapkodni a szárnyával, és aztán lepottyant a földre, szaladni akart a piros zsákkal együtt s olyan bukdácsolást, forgást, táncolást kezdett szörnyű ijedtében, hogy Gergő komának könnye is hullani kezdett a nagy nevetésben. — Ha nem kukorékolnál azt hinném, hogy ördög bujt abba a zsákba — mondta nevetve. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 Közben gondolkozott. Mit lehetne kezdeni ezzel a táncoló zsákkal, ami hajtana valami hasznot? Majd alszik rá egyet, de a kakaskát nem öli meg máma. Reggel elengedte a kakast, szemelgessen egy kicsit az udvaron, ő maga meg jóllakott .megint nyers répával. Megitatta a kakast, akkor1 megint megfogta és spárgával jól bekötötte a száját, hogy ne tudjon lármázni. Betette a zsákba és a zsák száját is bekötözte. Nagy vidáman indult útnak, be a faluba. Még fütyörészett is jókedvében. Egyik portán éppen gabonát} csépeltek. Mindenki az udvaron volt, gazda, gazdaasszony, gyerekek, meg a cséplőmunkások. Gergő megállt a nyitott kapu mellett s vigyázva bedobta a piros zsákot a kakassal az udvarra. Megijedt a kakas. Kiáltani nem tudott, de furcsán nyögött a zsákban és olyanokat ugrott, mint egy bakkecske. Thyü, lett riadalom az udvaron. Sikongtak a gyerekek, senki nem mert hozzányúlni a zsákhoz. Bejött Gergő is, úgy tett, mintha nagyon meg volna ijedve. Tördelte kezét és sopánkodott. — Jaj ... jaj'... megfogtam az ördögöt, zsákba zártam, de nem birok vele, mert éhes. Nem akar tovább jönni velem, ameddig egy kis búzát nem kapok, hogy kenyeret süssek neki. Jaj ... jaj... mindjárt kiugrik a zsákból és kárt csinál. Segítsenek megfogni! De bizony nem mert senki! hozzányúlni. ígért a gazdaaszszony Gergőnek véka búzát, csak fogja meg valahogy és vigye haza, zárja be újra. Gergő megfogta a zsákot, jól megszorította a kakast, hogy ne ficánkoljon tovább. De közben úgy tett, mintha nagyon félne tőle. Mikor aztán a gazdaaszszony odaadott neki egy félzsák búzát, szépen megköszönte és vitte hazafelé. Otthon mindjárt megőrőlte magának, de a kakasát is jóllakatta piros buzaszemmel. Másnap megint elindult szerencsét próbálni. Elment egy hentesbolthoz, látta, hogy a hentes nyugodtan újságot olvas. Feldobta a zsákot az ajtó felé, a kakas repülni kezdett a zsákkal, be a boltba, egyenesen a hentes nyaka közé. Úgy megijedt szegény, hogy a vastag szivart, amit szívott,, menten lenyelte. Csak akkor kezdett kiabálni. — Segítség.. . segítség! Elvisz az ördög! Fogjátok meg vagy fogjatok meg engem! Berohant Gergő a hentesboltba, úgy tett, mintha meg: akarná fogni a kakast. Közben azt kiabálta: — Jaj, mester uram, nem akar az ördög tovább menni, mert megérezte a finom sonkaszagot, meg a töpörtyű illatot. Ki akar ugrani a zsákból, mindent fel akar falni, gazduramat pedig elvinni a pokolba ! — Fogd meg, jóember és tartsd jó szorosan, inkább adok neked egy oldal szalonnát, meg egy sonkát. Azzal adta is gyorsan és csak akkor nyugodott meg, mikor Gergő elindult, hóna alatt a piros zsákkal. Harmadnapra megint utrakelt Gergő, hogy szerez egy jó hát szalmát, amivel ebédet főzzön magának. Volt a faluban egy gazdag özvegyaszszony. Ahhoz indult egyenesen. Kint találta az udvaron, éppen etette az apró jószágot. Gergő beengedte a zsákot az udvarra s a kakas, hogy hallotta a többi baromfi hangját, egyenesen közibük táncolt, — Vigyázzon, nénémaszszony, — kiáltotta Gergő — az ördög táncol abban a zsákban, el akarja vinni a kelmed tyúkjait. Az öregasszony gyanakodva, de ijedten is nézte a furcsa piros zsákot. A baromfiak meg úgy megijedtek tőle, hogy ezer felé széledtek. Akkor már az asszony is megelégelte a dolgot, — Fogd meg, jó ember — mondta — és mondd, mit kívánsz érte, ha elviszed innen? — Majd megkérdem az ördögöt, — mondta rá Gergő nagyravaszul, mert sok mindent szeretett volna kicsalni az asszonytól. Azzal odament a zsákhoz és belerúgott. — Felej, mit kívánsz? Hanem közben az történt, hogy a kakas szájáról lecsúszott a zsineg és a kakaska. képzeljék csak, nagy harsányan elkezdte, hogy: Kukkurikuuu! Kukkurikuuu! — Hiszen ez az én kis kendemagos kakasom, — kiáltja egyszerre az özvegyasszony — amelyik három nap előtt elbujdosott! Na, megállj, te csavargó, adok én neked ijesztgetést, meg ördögöt. Bizony nem félt megfogni a piros zsákot, kibontotta a száját, nyúlt be a kis kakasért. De Gergő nem várta meg a végét. Úgy eltűnt az udvarról, mint a kámfor. Nem is mert még abban a faluban sem maradni, nekiindult megkeresni a mesebeli Eldorádót, ahol nem kell dolgozni, csak az ember szájába repül a sültgalamb. De sohasem találta meg.----------------------CSALÁDI JELENET — Jóska, ez nem a mi gyermekkocsink, amiben kivitted a Pistikét, — mondja az asszony férjének. — Elcseréltem a sétatéren, a mi ócska gyermekkocsinkat, ezzel az uj. gyönyörű kocsival. — De hiszen a kocsiban nem a Pistikénk van? —*Őt nem volt időm elcserélni, a régi kocsiban hagytam. ----------------------A kis Ferkó a napokban panaszkodott, hogy nagyon erősen fáj a feje. Anyja e miatt aztán egész napra elengedte ,neki a tanulást. Egy félórával később beállít anyjához, hogy engedje el a •szomszédba játszani. — Hogyan, — kérdi anyja, — hát már nem fáj a fejed? — Dehogy nem, — feleli Ferkó zavartalan nyugalommal csakhogy most nem érzem. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt elmünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek cimét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre a örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élvezetes, víg órát fog Önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy Ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű élclapját.
