Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-09-05 / 17. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 szeptember 5. •’— ------------- -----------------;--------------Kis Dongó regénye A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás.) Talán tizenegy óra lehetett, egyszercsak valami halk platy­­tyanást hallok a szobámban. Uíána csend. Aztán megint... Ez valami állat! De micsoda? Egér nem lehet. Az egér rág, annak más a magaviseleté. Hátha kigyó? S hideg viszolgott át a há­tamon. Egy rossz kis petróleum­­lámpás állt egy asztalkán, az ágyam mögött. Meggyujtom. Fogom: nézek az ágy alá. Semmi. Nézek a szekrény alá Semmi. Nézek a cipőmre, a geren­dára, a ruhám mögé, a szék alá ,a szőnyeg alá, a törülköző­kendő mellé. Semmi. Hallgatódzok. Semmi. Újra fekszek. Lesrófolom, el­­fujom a lámpást. Ahogy a fe­jem a vánkosba süllyed, me­gint hallom: platty... S a fejemhez közel. Ez nem lehet más, csak bé­ka! Rám mászik az átkozott az éjjel! Még ráül a fülemre! ... Újra gyjtom a lámpást, ösz­­szekatatok-vatatok mindent. Még a cipőmet is kifordítom, még a kofferemet is kirázom. S ahogy dühös elképedéssel állok és tűnődök, hogy még hol keressem? abban a pillanat­nyi csendben megint hallom: platty... Végre megtalálom: hát nem béka, hanem az üvegdugó. A hidegről hozott viz, meg az egy pohárnyi levegője a bezárt ab­­laku meleg szobában táguldo­­zott, és föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott a vak csöndességben. No hála Istennek, most már alhatok. Oltanám is a lámpásomat, de akkor látom, hogy félméte­res fekete oszlopban száll belő­le a füst. Megint bosszúság! Mármost ezt a kormot szivjem-e regge­lig? Pü! Pü! Kinyitom az ablakot. Az aj­tót is kinyitnám, de hátha va­lami béka betéved? Hát csak az ablakot. Törül­köző kendővel csapkodom a szelet a szobában. Pü! Pü! Aztán az ablak párkányára könyökölök. A hold épp kel. Nagy fényes feje már félig előbujnk a rozs­­daszin szélű felhőkből. Mint a bujósdit játszó gyerek mosoly­gó félarca. Mindig szerettem a holdat nézni, akkor is mikor nem vol­tam szerelmes. De akkor meg éppen szivesen szórakoztam a szemlélésén. Cigarettára gyúj­tottam, és újra odakönyököl­tem az ablakocskáza. Emelkedik, emelkedik a vi­lág lámpása, lassan, némán, az (alvó falu fölé. A széles csöndes­ségben csak az éji bogarak halk zengése hallik. Az én pávácskám bizonyára boldogan alszik már. Mit álmo-A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST­VÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: F oreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magán­ügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OK­MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) Őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. dik vájjon? Folytatja a bala­­ton-parti sétát? vagy már a dunapartit sétálja? ... A hold emelkedik. Ablakom előtt a nádkévés pince. A nád­szálak csillognak a harmattól a holdfényben. A csöndességben hallom, amint a Vikiék szobájában' megszólal a fali óra: cin-cin­cin ... Veri az éjfélt. De most már ideje, hogy ágyba térjek. Inkább nyitva hagyom az ablakot s nem bá­nom, ha reggel föl is ébreszt a kanász-tülök. S lebocsátom a csipke-kár­pitot. Ebben a pillanatban valami szokatlan csikorgást hallok az udvaron. S újra csikorgás. Alig ismerem meg, hogy a konyha­ajtó bára nyikorog. Nyikordul végre a szokott hangon. Nini! — gondoltam, — Ná­­ninak tán ismeretsége akadt? A siófoki legények... No lám! S elmosolyodva lesek ki a kárpiton. Csakugyan egy fehérruhás nő lebben ki. Ing és alsószok­nya. Mezitláb. Kibontott hosz­­szu haj ... A nyakát behúzva 'lapul a fal árnyékába. Les és fülel az utca felé. De csak el­döbbenek: nem Náni! Viki. Beljebb vonulok kissé. Viki még összébb huzza a nyakát, és sápadt arca az én ablakom felé fordul. Néz. A szeme karikára tágul. Néz még hosszabban, mint ahogy az utcára nézett. Aztán egyszerre megmozdul, nagylobogva a pincénél terem. Ujr alapul. Fülel. Les ki. Les felém. Beigazitja a kulcsot a pince­ajtóba. A kulcs esetten. Az ajtó halkan ropog. Viki eltűnik. Még akkor sem tudtam mire vélni a dolgát. Egy perc nem telik belé, Viki előlebben. Fülel és les. Les ki. Les felém. A pince ajtaját hal­­kan-lassan behajlitja. A zár tompán suso: — ... sztus ... t ... szt... sbe ... sztus ... t...szt... sbe. S besuhog vissza a házba. S akkor tudtam már, hogy a pincébe ment éjfél után, hogy egy korty vizet igyon, mielőtt én iszom. Olvastam, hogy április véga táján jéghegyek indulnak meg az Észeki Sark tengerén, és le­úsznak mifelénk, és azoknak a lehe okozza a májusi fagyokat. Az én szivemen is minthal egy jéghegy vonult volna át. Másnap délben szándékoz­tam utazni, de reggel kilenc­kor is indult egy vonat... Amint kilépek felöltözötten, Viki már az eperfa alatt ren­dezi a reggeliző asztalt. Ott a tej, a tea, a vaj, a tojás, az ár­nyékban a fehér teritőn, s egy üvegben a friss viz. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: YI. 2-1555 Viki mosolyogva pillant rám. Fogja a palackot: tölt belőle az egyik pohárba. S elém hozz tálcán, szerel­mes szemmel: — Te igyál elsőnek... Nem ittam a vízből s úgy szóltam: — Csak igyál még egy korty vizet, úgy mint éjfél után a pincében, egy szál ingben ittál. Ne szinészkedjél, ne játszd az önfeláldozó szerelmest... Aztán vettem a kalapom s ‘távoztam. Többé sohasem láttam. Az el­jegyzést felbontottam. (Folytatjuk)--------^*<5 £*»-------­MAI LÁNYOK — Jöjjön velem sétálni a kertbe, — mondja a legény tánc után. — Nem, nem, félek, hogy ha a kertben egyedül leszünk, ak­kor maga megcsókol, — feleli a lány. — Ne féljen, nem csókolom meg, rendes fiú leszek. — Akkor mi értelme van, hogy a kertbe menjek sétálni? ----------------------­ZÁRVA VAN / - - \ A kis négy éves Béla kéri édes ayját, hogy vegyen neki, játékot. — Ma nem lehet, — mondja, a mama, — mert vasárnap van s a boltok be vannak zár­va. Amint később ott játszado­zik a fiú, édesanyja ölbe kapja s csókot kér a kis fiától. I.Iire ,az igy felel: — Ma nem adhatok, mert vasárnap van s a szájam be van csukva. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be­küldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents