Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-09-05 / 17. szám
1954 szeptember 5. rcrs donoö — clean fun 3-IK OLDAL KÉT EBÉD Hárman voltak, amint a rendőrállomás felé bandukoltak. Ketten elől mentek, utánuk lépegetett egy rendőr. — Sietősebben! — korholt rájuk a rendőr. — Kirakatokat máskor is nézegethetnek. — Mi ráérünk! — szólt a letartóztatottak közül az egyik, a fiatalabbik. Egy fiatalember kissé már elnyűtt ruhában ésegy toprongyos, totyakos bácsi. — Ne feleseljenek! Előre! — reccsentett rájuk a rendőr. Már nem tartott sokáig. Nemsokára befordultak a rendőrség kapuján. A fiatal embernek bágyadtak, nyúltak voltak arcvonásai. A szemeiből azonban vidámság csillogott. A fiatalság mosolya. Partnere viszont öreg, megtört ember. Szemei törődött, gyengén pislákoló fénnyel, mint aki már lélekszakadtan, egykedvűen rój ja a sorát. Egy kis étel, egy kis szesz... a vágyai központja. — Kapitány ur! — zenditett rá a rendőr. — Ez a két ember a “Fehér bárány” vendéglőben evett-ivott... leették az étlapot, s mikor fizetésre került a sor, az a fiatalember azt mondta, hogy majd a jó Isten, ki a mezők liliomait ruházza, megfizet mindent. A vendéglős felhívására előállítottam őket. — Panaszos nem jött el? — Azt mondta, hogy mindjárt utánunk jön ... De már nyílt is az ajtó. — Jónapot, kapitány ur! — hajlongott a vendéglős. — Én volnék a panaszos.-- Felesleges panaszkodni! — szólt közbe most a fiatal ur. — Elmondok én mindent becsületesen. A bűnöm ott kezdődik, kapitány ur, hogy két napja nem ettem. Már szédülten keringtem az utcákon, amikor jó sorsom a “Fehér bárány” kirakata mellé sodort, amely tele volt nagyszerű sült húsokkal. .. Kopogott a szemem, korgott a gyomrom az éhségtől. Lesz, ami lesz, de én ebédelek. Bementem, leültein nagy kényelmesen, s elő az étlappal! ... Soha akkora gyönyörűség! Megér kétévi börtönt ... Javában vagdalom a libacombot, mikor a szemem megakadt ezen a rongyos öregen. Ott állt a kirakat előtt, s laposra húzott szemeiből, öszszegörbülő ujjairól leolvastam az éhséget. Állt, állt az öreg s olyan szemrehányóan irigyen Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 nézett engem, a nagyszerű falatozót ... Hát ez már lelkiismeretre ment! Én eszem, s van szivem nézni az éhes embert... ez nem járja! Megebédeltetem istenigazában az öreget a ma-, gam költségére .. . Hahaha! Ugy-e vicces?! ... Mi történik a végén, mikor kiderül, hogy egy vasam nincs? Egy helyett kettőt dobnak ki... Intek a pincérnek. — Látja azt a toprongyos embert ott kint? Az éhség rimánkodik le róla. Sajnálom szegényt, nem tudom elviselni, hogy mikor én jól eszem, ő meg nézze. Hívja be! Mondja meg neki, hogy az én vendégem lesz, ehetik, amit akar. — A fiatal ur igazán jószivü ember! A jó Isten majd megfizeti! — szólt elismerően a pincér. Látta volna, kapitány ur, hogy milyen mennyei gyönyörűséggel evett az öreg. öröm volt nézni... A vége pedig?! Hát odahívom a pincért. — Mit mondott maga? Hogy én jószivü ember vagyok, s a jó Isten majd megfizeti?!... Pincér, maga a jövőbe látott jósszemekkel. Igaza van. Ezekért az ebédekért a jó Isten fizet . . . mert tudja meg, hogy nincs egy megveszekedett fityingem sem és az én öreg barátomnak sincs! A pincér erre lármázni kezdett ... és most itt vagyunk! A toprongyos öreg is megszólalt. Ráncos kezével megmegsimogatta a fiatalembert. — Jó ember! ... Roppant jó ember! Ne bántsák! — motyogta. — Micsoda maga? — kérdezte a fiatalembertől a kapitány. — Tulajdonképp semmi! ... azaz az apám fia. Az apám földbirtokos, van jócskán egy pár száz holdja. Két hónappal ezelőtt volt, hogy egy vándorcirkusz járt mifelénk és én megismertem a cirkusz szépségét Arankát, belenéztem a fekete szeme éjszakájába és bolondul beleszerettem. Feleségül kértem. Az apám akkor kivert a házból. Kitagadott... — Nem kell a birtok, nem kell semmi! — vágtam oda önérzetesen. — Elindulok a magam lábán is ... — És el is jutott egészen a — kapitányságig' — jegyezte meg csendes maliciával a rendőrkapitány. — Borzasztóan szerelmes voltam, kérem! Vak és bolond ... Hát, mig tartott a pénz, Aranka is hallatlanul szeretett, de mikor elfogyott, azt mondta, hogy én bizonyára okos fiú vagyok, s akkor be kell látnom, hogy faképnél hagy. Beláttam, s azóta kódorgók, barangolok cél nélkül. Az apámhoz nem mehetek vissza ... szégyellem és nagyon makacs az öreg ur. A kapitány nagy figyelemmel hallgatta, aztán az aktái között lapozgatni kezdett. — Megvan! Ez maga! Egy körözvényfélét nyújtott át. Azon a fiatalember képe, a felett vastag betűkkel: Eltűnt. — Lássa, még sem olyan makacs az édesapja! Keresteti, még jutalmat is tűzött ki a nyomravezetőnek. Ki fog vele békülni! Majd én táviratozok mindjárt! — És akkor megkapom az ebéd árát! — lelkendezett a vendéglős, akit ez a fordulat láthatóan kielégített. arra a szelíd, kedves öreg anyókára odahaza, aki alig várja, hogy azt a rossz fiát karjaiba ölelje.----------------------MÁSNAP — Férjecském, hívd el az ácsot, hogy csinálja meg a gajrázs ajtaját. ...— De hiszen tegnap volt itt az ács s megcsinálta a garázs ajtót. — Igen, de megint kihajtottam az autót s visszajövet megint baj volt az autóval és az ajtóval.----------a 5 - — FÉRJEK — Meg, fiam! — Jó ember! ... Roppant jó ember a fiatal ur. Ne bántsák! — motyogta az öreg. * * * Másnapra apa és fiú egymás keblére borultak, s a “Fehér bárányában megint egy nagy ebéd volt. Ott volt a toprongyos öreg is, aki könnyezve gyúrta magába a sok jófélét. — Jó ember!... Roppant jó ember — motyogta. — Csak egy kicsit bolond! — vágta rá a vidéki magyar. ,— Egy cirkuszoslánnyal megszökni?! — Ahányszor későn mentem haza, feleségem mindig felébredt a lépteimre s porolt velem. De most másként van. — Már nem haragszik, ha,1 későn mész haza? — Nem, mert gumi talpú és sarkú cipőt vettem s igy nem hallja a lépteimet s nem ébred fel, mikor a szobába megyek.----------a 5 -------— Megbízol bennem? — Igen. — Akkor adj kölcsön 5 dollárt. SZERETETTEL KÉRJÜK — Node most hazajössz, fiam! Kell neked cirkusz?! Jó! Megházasitalak egykettőre. A házasság jó cirkusz. És fogsz benne táncolni is, ahogy más fütyül... úgy mint én. És ellágyultan gondolt feleségére az öreg vidéki magyar ÖNT,' ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor meg« fizeti. Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küldjük,; legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élvezetes, vig órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy Ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű élclapját. . j
