Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-10-05 / 19. szám
2-IK OLDAL ‘ KTS DONGÓ — CLEAN FUN — ■ ■■■ .................— ■ ■■■■ ■■ i -i ■■■ ■■■■■■ i i ■■ 1953 október 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Mesének tartották, amit mondtam, mig végre arra kértem a rendőrfőnököt, engedje meg, hogy bebizonyítsam a személyazonosságomat. A szemem közé nevetett: — Ne bolondozzék velünk, mert sötét zárkába csukatom be és vizre és kenyérre. — Nem bánom — mondám— ha nem bizonyul igaznak a vallomásom, akár kerékbe töressen a főnök ur. Erre megenyhült a főnök és igy szólt: — Hát jól van, tegyük meg a próbát, bár csak kompromittálom magamat, hogy ilyen mákvirágnak felültem, ám nevezze meg valami ismerősét, akiről gondolja, hogy elég szavahihető ember a rendőrség előtt. — Jó lesz-e gróf Széchenyi Ferencz? — kérdeztem. — Hogyne! — felelte a rendőrfőnök gúnyosan nevetve — ő excellenciája igen jó lesz. Erre aztán Írtam egy nyitott levelet a grófnak: “Kedves barátom! A policia elfogott, nem akarja elhinni, hogy én Szepessy vagyok. Azt hiszi, loptam a pénzemet. Gyere hát, kérlek, és szabadíts ki a vallomásoddal.” Ezt a levelet azonban nem merte a rendőrfőnök elküldeni Széchenyinek, mert hát a tapintat. Hehehe, a tapintat. Ez a rákfene többet pusztít az igazságon, mint a hazugság és gonoszság. Ej bizony, ott kellett nekem kuksolnom, mig csak a rendőrfőnök nem találkozott véletlenül valami nagy ebéden az excellenciás úrral és ott elmondta kuriózumképpen az én hozzá intézett levelemet, mire aztán mindjárt az elbeszéléséből rám ösmert Széchenyi és megjelent a policián az igazoláshoz. Persze, rögtön szabadlábra helyeztek nagy bocsánatkérések mellett. Széchenyi pedig igy szólt hozzám: — Most pedig ígérd meg paroládra, édes Pistám, hogy innen egyenesen valami szabóhoz mégysz, és illő ruhába öltözködve, többé nem mutatkozol ily rongyokban, mert látod, milyen veszedelem kerekedhetik ki abból, ha az ember nem áll örökös harmóniában az állásával, a rangjával vagy tárcájával. — No, és mért nem fogadott szót a grófnak? — Hiszen szót fogadtam neki. Fölmentem a Karntnerstrassen egy ruhaüzletbe. Kiöltöztem tetőtől-talpig, kihúztam magamat, olyan lettem, mint azok a nyalka piperkőcök, akik a Grabenen a szoknyák után futkosnak. A finom, uj posztón, mikor kiléptem az üzletből, szinte enyelegve játszottak a napsugarak, a fényes lakkcipőm kísértetiesen csikorgóit a kövezeten, a keményített fehér “sapodli” kellemetlenül zörgött a mellemen, a divatos inggallér majd kettéfürészelte az állkapcámat, a finom uj cilinder felülről nyomta a AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... $2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. fejemet, azt hittem, hogy mindjárt megrepeszti. De még ezt mind megszoktam volna, hiszen más ember se hal bele, hanem találkoztam a Matschaker- Hof kapuja mellett Ibrányi Józsival, aki nekem régi vadászpajtásom Szabolcsmegyéből; elmegy mellettem és rám nem ösmer, megyek odább, hát a túlsó oldalon szembe jön az öreg generális, aki nekem anyai nagybátyám. Köszönök neki, visszaköszön, rám néz, de látom, hogy rám nem ösmer, pedig a múlt csütörtökön voltam nála ebéden. 'No, szépen vagyunk, gondoltam magamban és sietek haza a szállásomra, a “Stadt Frankfurt”-ba. Hát, amint fölmegyek a lépcsőn az emeletre, látom, hogy valami ismerősöm lépeget a magasból lefelé. Ejnye, ugyan ki lehet... olyan megszokott, ismerős arc. Hol láttam én azt az embert? Pedig bizonyos, hogy már ezerszer láttam. Egy szempillanatra akaratlanul megállók tűnődve, ő is megáll, ő is tűnődni látszik. No, persze, ő is ösmer engem. Ki lehet, ki lehet? No, mindegy, megszólítom. — Szervusz, barátja az erény'nek! ő egy szót se szólt. Nyújtom neki a jobb kezemet, ő nyújtja a balkezét. Hohó, ez nem szokás, barátom, és el akarom tréfásan taszítani a balkezét és ime, belevágom a jobb kezemet a tükörbe. Akii ur elnevette magát. — Nem rossz, ön tehát saját magával találkozott. — És nem ösmertem saját magamra. Ez&ii-ördög L— kiálíottam fel. — Mivé lettem? Minden hajam szála égnek állott annak a veszedelemnek a gondolatára, melyben forogtam. Hiszen hogy elfogott a policia, még mindig bebizonyíthattam a személyazonosságomat a régi ^rongyaimban, mert akadtak emberek, akik rám ismertek, de ha most gyűlt volna meg vele a bajom, ott rothadnék meg a börtönben, mint örökös rab, mert széles e világon nincs többé olyan ember, aki ebben a ruhában rám ösmerjen. Első dolgom volt tehát, uram, hogy az inasomat szalasztottam a szabóhoz és elhozattam a kopott ruháimat, az újakat pedig odaajándékoztam neki. íme, ezért nem öltözhetem már én másképen .. az lehetetlen többé. — ön igazán eredeti ember, — vette át a szót Akii — s gondolkozásmódja legalább is mulatságos. Hanem térjünk át a dologra, ön tehát Szepessy István báró és feleségül akarja venni a mi pártfogó ltunkat? — Miért mondja: a mi pártfogoltunkat? — vágott közbe a báró élénken. Akii egy kicsit zavarba jött. — Miért? Hogy miért? Hát mondjuk egyelőre, hogy az ember megszokja ebben a levegőben a fejedelmi többest. — Miért mondja, hogy egyelőre? — Hja, ön nagyon is kiváncsi, báró és mindennek a végére akar járni, pedig voltaképen én rajtam van a kérdezősködés sora, de ön nem felel. — Hát igen, el akaram venni a kisasszonyt és el is veszem. — Hogyan mondhatja ezt olyan biztosan? — Hiszen mondtam már, hogy beleszerettem. — De hát ő? — kérdé Akii ur halkan, rekedten. — Kicsoda? —Hát a leány, ő is szereti önt? — Azt én nem tudom, nem kérdeztem tőle, de nem is helyezek rá különös súlyt. — Hogyan? Ön nem helyez rá különös súlyt? Oh, szent Krispin és szent Aloys, könyörüljetek ezen a különös szerelmen! Szepessy vállat vont. — Megint az ósdi fölfogás! Ön még bolondnak is tart engem, pedig csak cinikus vagyok. ön kacag azon, hogy Kovács kisasszonytól meg nem kérdeztem, szeret-e viszont? Minek? Ha én meglátok egy kanárit vagy egy papagályt és megszeretem, hát egyszerűen megszerzem magamnak anélkül, hogy kiváncsi volnék, ha vájjon az is megszeretett-e engem? Hát mi közöm nekem ahhoz a másik érzéshez, ami ő benne lappang? Isten két darabban teremtett bennünket. Nekem is külön lelkem van, neki is. Legyen a lelke szabad. Nekem -ak 'a xíjst kell (Folytaj uk.) ------------A FÉRJ CSAK TUDJA — Megvizsgálják a négyfe- 1 es égés férfi elmeállapotát. — Én minden vizsgálat nélkül garantálom, hogy az illető nem beszámitható. — Maga talán elmegyógyász? — Nem. Én férj vagyok.--------------------------PÁRBESZÉD — Mondjon el nekem egy jó viccet! — 10,000 dollárt fog örökölni. — Ez nem vicc. — De jó volna. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
